2018. május 19-e jeles nap volt az Egyesült Királyságban, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az egész Világon. Bár a pontos szám még nem ismert, de valószínűleg akár több száz millióan nézték végig a nagy eseményt, amikor Lady Diana és Charles herceg legkissebb fia, Henry, összeházasodott az amerikai Meghan Markle színésznővel, és váltak férj és feleségként Sussex hercegévé és hercegnőjévé. Az esküvő gyönyörű volt, ízlésesen ötvözte a hagyományos brit esküvő elmaradhatatlan elemeit, és az amerikai ara kedvéért beemelt abszolút mai modern elemeket, mint például az afroamerikai Michael Curry püspök prédikációját, vagy a gospel kórus által csodásan előadott Ben E. King - Stand By Me című slágerét. Egy szó, mint száz: tényleg mesebeli esküvő volt, amit ráadásul csodás időben tartottak, és nem mosta el az eső még a hintóval elvonuló ifjú párt sem (ami azért valljuk be Angliában nem is olyan kis kockázat). 

Az esküvői előkészületek hónapok óta zajlottak, megvolt a helyszín, az időpont, a meghívottaknak kiment a meghívó, és várták a Világ minden részéről a vendégeket, akik közt olyan sztárok voltak jelen, mint George Clooney a feleségével, Elton John, a Beckham házaspár, vagy épp Oprah Winfrey. A hercegnő ruháját Clare Waight Keller a Givenchy tervezője tervezte, míg az esküvői torta citromos-bodzavirágos torta volt, valódi virágokkal bevonva. Mindennek fényében, vajon gondoltak arra, hogy mi történt volna akkor, ha... 

A "ha" ebben az esetben is elég sokféleképpen alakulhatott volna. Ha nem készül el a torta, ha véletlen szállítás közben megsérül, ha eltűnnek a gyűrűk, vagy egyszerűen csak nem készül el vele időben az ékszerész. Na meg persze jöhettek volna a nagyobb bajok: ha lebetegszik a pár egyik tagja, vagy ha lecsap a templomra egy hurrikán. 

Nem kell azonban ahhoz hercegi párnak lenni, hogy az ember a saját esküvőjét, az életének nagy napját úgy élje meg, mint egy valóságos hercegi esküvőt. Persze nem mindenki engedheti meg magának ezt a pompát - na jó, valószínűleg inkább kevesek engedhetik meg maguknak -, de abban biztos vagyok, hogy vannak hasonlóságok. Például a szervezés, az időpont kitűzés, a helyszín kiválasztása és foglalózása, a torta megrendelése, az eljegyzési gyűrűk elkészítése, a meghívók kiküldése, és persze a lista végén valahol ott van a várakozás, hogy minden jól sikerüljön. Hogy senki ne betegedjen le, hogy a hely ne égjen le az esküvő előtt, vagy csak egyszerűen senki ne essen rá az esküvői torára még a terembe való betolása előtt (vagy ilyen csak a filmekben van? :) )

Manapság egy esküvő, és az azt követő lakodalom nem olcsó mulatság. Egy átlagos 50-100 fős esküvő költségvetése is hamar eléri az 1,5 - 2 milliós nagyságrendet, még úgyis, hogy a pár odafigyel a kiadásaira (ez tapasztalat). Egy Google keresést lefuttatva az "esküvői költségvetés" szavakra, jó néhány bejegyzésben el lehet olvasni, hogy kb. mi mekkora összegbe kerül. Egy dolog viszont mindenképp kijelenthető: az esküvő túl sokba kerül ahhoz, hogy egy váratlan esemény kapcsán a házasulandó pár csak úgy "leírja" veszteségként, és már szervezze is a következő időpontra a nagy eseményt.

Ha pedig van egy olyan dolog, amire az ember készül, és sok pénzbe kerül, aminél előfordulhat, hogy ez a dolog - és így a ráfordított pénz - veszélybe kerül, már el is jutunk a biztosítások intézményéhez.

A legtöbb interneten fellelhető forrás szerint 1988-ban kötötték az első esküvői biztosítást, Nagy-Britanniában, a Cornhill nevű biztosítónál. Az angol piacon azóta is töretlen a sikere, ma is több társaság nyújt ilyen megoldást a kínálatában. Ahogy az lenni szokott, hamar megjelentek az Amerikai Egyesült Államokban is ezek a konstrukciók, hisz a leginkább rongyrázó esküvői bulik ott vannak. Nem véletlen, hogy ott már - leszámítva a Las Vegasban tartott gyors egybekeléseket Elvis előtt - a legtöbb esküvőszervező nem is szervez ilyen biztosítás nélkül rendezvényt. A fedezetek köre elég széleskörű, és biztosító függő. Jellemzően lehet védelmet vásárolni az ételek elromlására, a házasulandó felek megbetegedése miatti átszervezésre, a helyszínnel kapcsolatos problémákra, a nászajándékok ellopására, a technikai eszközök meghibásodására, vagy akár a vendégek által okozott károk megtérítésére. A visszaélések miatt egy fedezet az, amit már nem igazán lehet megtalálni: ha a felek meggondolják magukat, és mégsem kötik össze az életüket. 

Az esküvői biztosítás is jó példa arra, hogy hogyan lehet elszakadni picit a jól bevált "gépjárműbiztosítás, lakásbiztosítás, életbiztosítás, egészségbiztosítás" kategóriáktól, és egyre inkább elgondolkodni az életmódhoz, élethelyzethez kínálható megoldásokról. Nemzetközi gyakorlatban úgy látszik, hogy ez már sikerült, hazai piacon viszont csak a rendezvény biztosításokon belül vannak részmegoldások erre a célra, ám nem túl ügyfélbarátan, és nincs is igazi platform, ahol ezekre egy házasságra készülő pár ráakadhatna.

Az esküvő biztosításhoz részben kapcsolódó még egy hasonló jellegű "élethelyzet" megoldás, ami nagyjából 5 éve jelent az ázsiai piacokon. Ez pedig nem más, mint a házasság biztosítás. Ez arról szól, hogy az összeházasodott párok házasságkötésükkor befizetnek a biztosítónak egy összeget, melynek többszörösét kapják meg, ha 5-10 év múlva is még mindig házasok. Ezzel kívánják ösztönözni az ázsiai országokban is szaporodó válások helyett a házasságuk megmentésére a házaspárokat.

Reméljük Henry-nek és Meghan-nak nincs szüksége ilyen mesterséges összetartó erőre, és házasságuk hosszúéletű lesz. Éljen az ifjú pár! :)

Zárásul egy érdekes oldal, ha valaki szeretne böngészni az angliai esküvői biztosítások kínálatából, és megnézni, hogy hogyan is lehet ezeket a termékeket igényesen kínálni: https://www.moneysupermarket.com/wedding-insurance/

Na meg persze nem hagyhatom ki azt a zenei produkciót, ami számomra a leginkább elragadó volt a hercegi esküvőn.