A legjobb balatoni étterem nyomában: Spoon Il Mercato

Tenger gyümölcsei és Eros Ramazzotti a Balaton partján: a balatonakarattyai Spoon Il Mercatóban hekk helyett kardhalat ehetsz, és Proseccóval küldheted le a vacsorát.

Itt korábban a Spoon Lodge nevű étterem működött, a szomszédban pedig egy kis olasz étterem, ez volt az Il Mercato. És hiába volt nagyon jó a Spoon balatoni képviselete, az olasz konyha iránt valahogy nagyobb volt az igény. A kereslet győzött, a két étterem egyesült, és megmaradt az olasz vonal. Az eredmény pedig egy 300 férőhelyes komplexum lett.

Az éttermet hirdető utcai táblákra nehéz szavakat találni. A legdurvább egy gonosz tekintetű nagymama, aki éppen befal egy szelet pizzát. Csak reméljük, hogy a gyerekek nem fognak félni, sírva fakadni, rossza álmodni vagy ilyesmi.

A hely óriási, a főépület körbejárható, több szabadtéri konyha és kerthelyiség van, ezenkívül egy egész játékház és csúszda a gyerekeknek (valahogy fel kell dolgozniuk a nagymamát), és összességében nagyon kellemes a környezet, bár egy kicsit talán túlcsordul az eklektika. Az alap a toszkán életérzés piros kockás terítővel, ehhez jönnek a különféle csobogók, dekorációk, barokkos bútorok, fali képek. Van két kerti tó, egy mini golfpálya lelátóval (és gyönyörűen gondozott gyeppel), egy Fiat a tetőn, barokk csillár, fakakas.

Az emeleten, a mosdónál még megmaradt néhány balinéz stílusú dekorelem az étterem előző életéből, de a régi olasz filmek sztárjai is itt vannak. A mosdóból kilépve pl. Lollobrigidával Sophia Lorennel szemezünk. És közben folyamatosan szól az italopop, Lasciatemi mi cantare, Felicita, és persze Eros Ramazzotti slágerei. Azt nem mondhatjuk, hogy ingerszegény a környezet.

De nézzük a kínálatot, ami természetesen sokkal fontosabb, mint a dizájn. Közepesen széles a választék (a túlságosan nagy választék rendszerint nem túl friss alapanyagokra utal). A fő kategóriák a reggelik, levesek, tészták, rizottók, húsok és grillezett halak stb. - és persze a pizzák.

A kiszolgálás figyelmes, és lelkes. Jó végre mosolygós pincért látni, aki azt is megmondja, ha szerinte egy másik köret jobban illene a halhoz. Kipróbáljuk a hideg paradicsomlevest, parmezánnal a tetején. Az a zöld izé benne a bazsalikomolaj. Finom, rendben van, de a csúcsra még nem juttat el minket.

Aztán úgy döntünk, hogy tengeri halat eszünk, igen, itt a Balatonnál. (Tegye fel a kezét, aki még sosem evett hekket!) A grillezett kardhal pedig így néz ki. Szaftos, ízletes, omlós.

Helyet szorítunk még egy csokitortának. Nem könnyű, de megéri. Tömény és finom, de egy leheletnyit száraz. Annyira kiadós, hogy csak a felét bírjuk megenni. Összességében az adagok nagyok, egyedül a halhoz köretnek választott rukkolás saláta lehetett volna bőségesebb. A csúcs egyértelműen a kardhal volt, és legközelebb kipróbáljuk a pizzát és a reggelit is.

Az itallapon olasz borokat kínálnak, kérünk is egy fehéret. Sajnos nem elég hideg, és a kánikulában ez még feltűnőbb. Az ára viszont elég húzós: egy pohár 1300 forintnál kezdődik.