Eddig próbáltam kerülni a politikai vonatkozású bejegyzéseket, de úgy látszik, hogy addig-addig piszkálgatnak az engem érő hírek, hogy nem lehet egyszerűen fintorogva elfordulni tőlük, mint a szoba közepén lévő szarkupactól, és mindenképpen foglalkozni kell velük.
Tegnap olvastam a 444.hu-n, hogy egy kedden megjelent határozat szerint Balog Zoltán, Varga Mihály és Szijjártó Péter arra kaptak utasítást, hogy rendezzék meg a 3. Kína – KKE Országok Egészségügyi Miniszteri Találkozót, és az ezzel egyidőben megrendezendő egészségipari kiállítást is.
A kínai gyógymódokkal foglalkozó rendezvényre a kormány 430,54 millió forintot biztosít a 2017-es költségvetés egészségügyi ellátási és fejlesztési feladatokra szánt keretéből.
Nem leszek demagóg, de gondolom nem kell mondanom, hogy ezt az összeget értelmesebb, hasznosabb és működőképesebb dolgokra is el lehetne költeni. Nyilván egy kulturális kiállításról és nemzetközi találkozóról szóló hírnek nem kellene ijesztőnek lennie, különösebben nem kellene aggódni miatta, ami miatt azonban én aggódok, az az, hogy "Rétvári Bence már 2015 októberében az Ősi tudás új utakon című konferencián is arról beszélt, hogy Magyarországon jönne létre a hagyományos kínai gyógyászat térségbeli központja, amely lefedné a gyógyítás, a kutatás és a képzés teljes vertikumát a Baltikumtól a Balkánig".
Szomorúnak találom, hogy kormányzati szinten is úgy gondolják, hogy érdemes belefektetni a pénzt és erőforrásokat a kínai gyógymódokba (értsd: akupunktúra és társai), tehát úgy tűnik, hogy komoly kormányzati szándék van a terv megvalósítására, és ez különösen aggasztó. Hiszen tudjuk, látjuk, hogy amit a kormány eldönt, vagy elhatároz azt véghez is viszi, nem törődve az ellenvéleményekkel. Vajon a következő a homeopátia elfogadása és a homeopátiás szerek gyógyszerek helyett történő felírása lesz?
Még egy kis érdekesség, hogy a kínai gyógymódokat anno Mao idejében kényszerből használták a kommunista Kínában, mert sok helyen nem volt elég orvos, ezért próbáltak valamit mégis kitalálni arra, hogy az emberek valamiféle egészségügyi ellátásban részesüljenek. Ezért kénytelen-kelletlen legitimizálták a természetgyógyászokat. Nem akarok rémeket látni, de talán a hazai egészségügy sivár helyzete az, ami miatt a kormány úgy dönthetett, hogy inkább ezeket részesíti előnyben, ahelyett, hogy belevágna a teljes egészségügyi szektor átalakításába.
