Szombat esti rémálom – A Szabadság téri bankrablás 18+

Nyári Gábor

Enyhe, ködös, borongós reggel volt 1936. január 22-én, amikor a Gyűjtőfogház előtt nagy tömeg gyűlt össze. Hét órakor megkondult a harang, a börtön udvarán pedig három elvetemült bűnöző nyakán szorult a hurok. Bő egy évvel korábban, 1934 szilveszter reggelén próbálták meg kirabolni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság téri fiókját, de a kísérlet három halálos áldozatot követelő eszeveszett lövöldözésbe torkollott. Szombat esti rémálom sorozatunkat folytatjuk.

tolnaivilaglapja_1935_01_pages74-74-page-02.jpgAz alig 20 éves Benyák László "bezsákolt" holtteste. Tolnai Világlapja, 1935. január.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A rablási kísérlet az amerikai gengsztertámadásokat idézte, nem véletlenül a korabeli sajtó is Chicagót emlegette. A rablás reggelén, mint minden szilveszterkor, hatalmas volt a bank forgalma, ekkor intézték a bérfizetéseket. Épp emiatt számított nagy zsákmányra a három rabló, Szepesi László, Tari Nándor és Radovics László. Pontban háromnegyed tízkor rontott be Tari és Radovics a hatalmas pénztárterembe és pisztollyal a kézben elkiáltották magukat:

„Fel a kezekkel, aki megmoccan, halál fia!”

Innentől kezdve az események kissé homályosak, szinte minden tanú másképp mesélte el a történteket, cikkünkben a legvalószínűbbnek tűnő verziót közöljük.

Pár másodperc dermedt csend után pánik tört ki és a két támadó vad lövöldözésbe kezdett – az később sem derült ki pontosan, hogy a rablók lőttek-e előbb vagy a tömegen uralkodott-e el a pánik. Közben szabad kezével egyikük a pénztárrekesz rácsait kezdte rángatni, a másik az asztalokon lévő készpénzt próbálta begyűjteni. Egyedül vitéz Szalay Miklós őrizte meg hidegvérét. Szalay az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője, és nem mellesleg első világháborús veterán volt, aki mivel nagy összeget, mintegy ezer pengőt vett fel, magával vitte Browning pisztolyát is. Ő időben fedezékbe húzódott, majd két célzott lövést adott le a támadókra, Radovicsot el is találta a hátán.

azest_1935_01_pages0-0-page-0.jpgAz Est 1935. január 1-jei címlapja a gyilkosság hírével.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A lövöldözés első halálos áldozata az 50 éves Jójárt Géza pénztáros volt, aki pár évvel korábban, ugyanebben a bankfiókban már átélt egy ehhez kísértetiesen hasonló, de szerencsésebb kimenetelű támadást. Jójárt fejlövést kapott, de utolsó erejével még kijutott a Szabadság térre, ahol holtan esett össze. A helyszínen a második áldozat a mindösszesen 20 esztendős Benyák József kifutófiú volt, aki valószínűleg már a menekülő rablók útjába került. A lövöldözésben a bank további három alkalmazottja, Róth Imre, Klemm József és Wirth Frigyes is súlyosan megsérült, a haslövést kapott Róth pár nap múlva el is hunyt a kórházban.

A menekülő rablókat harmadik társuk, Szepesi várta a bejárat előtt járó motorral. Ekkorra már megszólalt a bank riasztója is, és a közelben tartózkodók mind oda sereglettek, egyikük további lövéseket is leadott a száguldó autóra eltalálva Radovics hátsóját, de a rabbóknak sikerült elmenekülniük.

tolnaivilaglapja_1935_01_pages74-74-page-0.jpgA Tolnai Világlapja képes beszámolója a bankrablásról.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A hamarosan kiérkező rendőrség azonnal nyomozásba kezdett és igencsak rövid idő alatt elfogták a tetteseket. Rendszám alapján sikerült azonosítani a kocsit, amit hamarosan elhagyatottan találtak meg Kelenföldön. Azonban a rablók homokkal szórták be a nem sokkal korábban lopott autót, ezzel eltűntetve ujjlenyomataikat. A rendőrségnek három biztos információja volt a három banditáról: egyikük megsérült, egyikük autótolvaj és a szemtanúk alapján egyikük kiváló vezető. Rendőrök járták a kórházakat lőtt sérülteket keresve, leellenőrizték az ismert autótolvajokat és a garázsokban jó sofőrök után érdeklődtek. Persze közben rengetek hamisnak bizonyuló információ is érkezett az alkalmi nyomozókká váló budapestiektől, például voltak, akik három borotválkozó bolgár kertészben vélték felismerni a támadókat...

azest_1935_01_pages2-2-page-0.jpgBenyák József véres holtteste a bank bejáratában.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Végül a detektíveknek Szepesi lett gyanús, aki egy Lehel téri garázsban dolgozott, de aznapra beteget jelentett. A lakásán fogták el a férfit, akinek kihallgatása során kiderült, hogy előző télen már volt egy autólopási ügye, akkori társa pedig szintén Radovics volt, aki ekkor gépkezelőként dolgozott. Közben Tari után is elkezdtek nyomozni, mivel a rendőrség tudomására jutott, hogy jó barátságban volt a gyanúsítottakkal. Előbb Radovicsot találták meg, aki sérüléseiből kifolyólag kissé zavart volt, majd amikor az orvos megtalálta rajta a lőtt sebeket, mindent bevallott. Ekkor már Tarit is előkerítették, egy angyalföldi kocsmában találtak rá, ahol vidáman borozgatott és énekelt.

tolnaivilaglapja_1936_01_pages286-286-page-0.jpgA három elkövető, Radovics, Tari és Szepesi fotója a Tolnai Világlapjában.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Radovics elmondása szerint a börtönben ismerkedett meg Tarival, akit Szepesi már régóta ismert. A bankrablás ötlete Taritól származott, példaként pedig az a kísérlet lebegett a szeme előtt, amit pár évvel korábban hajtottak végre ugyanebben a fiókban. A fegyvereket, a ruhákat és az álbajuszokat is Tari szerezte feketén a Teleki téri piacról. A rablás előtt kipróbálták a fegyvereket, feltérképezték a bankfiókot, majd az Andrássy útról elkötöttek egy kocsit. Ezután a már ismertetett módon hajtották végre a bankrablást, bár Radovics szerint a pánikot az okozta, hogy izgalmában véletlenül azt kiáltotta, hogy „Mindenki távozzon a helyéről, mert lövök!”

Menekülés után Tari eltűntette a fegyvereket és ruhákat – bár ezek egy részét csak a lakásában rejtette el –, míg Szepesi Radovics sebeit látta el. Tari hasonlóan mondta el a történteket, majd vallomását azzal fejezte be:

„Ez az év is jól kezdődik! Ugye, kapitány úr, nyakravalót kapok?”

tolnaivilaglapja_1936_01_pages394-394-page-0.jpgA Tolnai Világlapja cikke az elkövetők és szüleik utolsó találkozásáról.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Tari megérzése helyes volt, nyakravalót kaptak mindhárman. A kivégzésre az említett 1936. január 22-i ködös reggelen került sor. A Gyűjtőfogháznál összeverődött tömegben talán csak egy ember sajnálta a rablókat, Radovics anyja, aki egy fának dőlve siratta fiát.