Egy hosszú nap után igazi megkönnyebbülés álomra hajtani a fejünket, másnap reggel azonban összetörten ébredünk. A gerincfájdalom egész nap elkísér minket, holott napközben próbálunk odafigyelni a helyes testtartásra és a rendszeres testmozgásra is. Gerincgyógyász szakorvosok segítségével összegyűjtöttük, mit tehetünk azért, hogy a pihentető éjszakai alvást követően reggel gerincfájdalom nélkül ébredjünk.

5 tipp, hogy gerincfájdalom nélkül ébredjünk

Fekvő helyzetben a gerincünkre nehezedő nyomás negyed részére csökken a helyes álló testtartáshoz képest. Azaz a helyes fekvés a gerinc számára egy rendkívül pihentető pozíció, ami ráadásul a porckorongok anyagcseréjét is kedvezően befolyásolja. Ahhoz, hogy a fekvés során a elérjük a gerincünk megfelelő és várt tehermentesítést, kiemelkedően fontos az ergonómiailag megfelelő fekvő helyzet megtanulása, valamint az ideális ágy és matrac kiválasztása.

A kényelmes, pihentető fekvés mindenki számára más, néhány általános érvényű szempontot azonban érdemes figyelembe vennünk.

1. Legyen egyenes helyzetben a gerincünk!

Mindennek az alapja a jó minőségű matrac. Legyen akár rugós, habszivacs vagy kókuszrost, puha, félkemény vagy kemény, a lényeg, hogy a gerincet egyenletesen alátámassza. Ha a csípőnk szélesebb, mint a derekunk, akkor inkább a puhább matrac ideális számunkra. Ha a csípő és a derék viszonylag egyforma széles, akkor a keményebb felület biztosít jobb alátámasztást. Fontos szempont még, hogy a matrac lehetőleg ne szintetikus, hanem természetes anyagokból készüljön, vezesse el a nedvességet, és tisztán lehessen tartani. A megfelelő alátámasztást még inkább szolgálják az úgynevezett háromdimenziós matracok. A leglényegesebb terület az ágyéki gerinc, amely a gerincoszlop egyik legesendőbb szakasza. Ez a testtáj a leghajlamosabb arra, hogy a nem megfelelően alátámasztott matracba belesüppedjen. Ha tehát a matrac nagyon puha, éjszaka nemhogy pihen a gerinc, de rendellenes helyzetbe is kerül. Fontos, hogy a fej hátsó részét, a lapockát, a farkcsontot és a sarkat is alátámassza fekhelyünk. A legkisebb terhelés „Z” fekvésben éri a gerincet. Háton fekvő helyzetben lábainkat úgy támasztjuk alá, hogy a térd és a csípőízület kb. 90°-os szöget zárjon be. Ilyenkor derekunk elsimul, csökken a feszülés az ágyéki gerincen, ellazulnak a túlfeszülés (esetleg fájdalom) miatt görcsben lévő izmaink.

2. Aludjunk a hátunkon!

Bár nem mindenki szeret a hátán aludni, tény, hogy gerincünk számára a legkedvezőbb a háton fekvés. A legrosszabb alváspozíció pedig a hason fekvés, olyankor ugyanis belső szerveink összenyomódhatnak, ami lassítja emésztésünket, a nyakunk természetellenesen kicsavarodik, ennek következtében pedig megterhelődik. Ellenben, ha a hátunkon fekszünk, testsúlyunk egyenletesen eloszlik az egész test felületén, minimalizálva a túlterhelést bizonyos pontokon.

3. Alternatív megoldások oldalt fekvőknek

Egyes megfigyelések arra utalnak, hogy a rendszeres oldalt fekvés, rosszul illeszkedő matrac esetén, hozzájárulhat bizonyos izmok elgyengüléséhez, fájdalomhoz, és akár a gerincferdüléshez is vezethet. Érdemes egy párnát a lábunk közé tenni, így a csípőnk kiegyenlített pozícióba kerül, törzsünk, vállunk egyenletesen terhelődik.

 4. A megfelelő párna

Ahogy azt Fehér Katalin, az Országos Gerincgyógyászati Központ vezető gyógytornász is elmondja videójában aludjunk bármilyen pozícióban, a lényeg, hogy párnánk a fej és a nyak alatt legyen, és semmiképp sem a váll alatt, mert úgy könnyen megtörik a gerinc. Ha háton alszunk, ügyeljünk rá, hogy a párna kitöltse a nyak és a matrac közti részt, a fej pedig vízszintes helyzetben legyen. Ha az oldalunkon alszunk, használjunk vastagabb párnát, amely ugyancsak vízszintes helyzetben tartja gerincet.

5. Nem mindegy, hogyan kelünk fel!

Talán meglepő sokak számára, de a felkelésnek is megvannak helyes a módszerei. Gerincünket úgy kíméljük a leghatékonyabb módon, ha fekvő helyzetben felhúzzuk a térdeinket, majd oldalra fordulunk, úgy, hogy a térd és a váll egyszerre mozogjon. Közben igyekszünk megtartani az egyenes törzshelyzetet, a térdeinket hashoz húzzuk, és lendületet véve a lábunkat elkezdjük lelógatni. Mindeközben az alkarunkkal megtámasztjuk és fokozatosan feltoljuk magunkat, ülőhelyzetbe egyenes törzsünket megtartva érkezünk, és innen állunk föl.

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.