Olvastam nemrég egy írást a neten, valami pincérféle írhatta, és az volt a lényege, hogy dögöljön meg, aki nem ad borravalót, mert az nekik jár, és ne gondoljuk, ha szervizdíj is van, hogy az az ő borravalójuk, mert az nem az, hanem nekik még ezen felül tessék adni borravalót, mert aki nem, az fillérb@szó rohadék.
Baromi arrogáns egy írás volt, fel is csesztem rajta az agyamat rendesen, egyébként már jó rég foglalkoztat a borravaló meg a hálapénz témája. Illetve főleg a pincéri borravaló, mert orvosnak hálapénzt, hála a jó égnek, eddig alig kellett fizetnem, vagyis nemigen kerültem olyan szituációba.
Szóval miről van szó? Vagy egy ember, a pincér, akinek az a foglalkozása, hogy kihozza a kajámat a konyhából az asztalomra.
Ezt én magam is simán meg tudnám tenni. Legyen egy kis jelzőlámpa az asztalon, a szakács lökje oda a kaját a kiadóablakba, én érte megyek tök ingyen és elhozom magamnak.
A pincér ezért kapja a fizetését. Tudom én, hogy az kevés, meg hogy a borravaló „bele van kalkulálva” a kevés fizuba, ez egy nagy társadalmi megegyezés, de hol érdekel ez engem? Tessék mozgalmat indítani, petíciót aláírni, a kormányhoz fordulni, hogy „Követelünk tisztességes bért a pincéreknek!” Most én azért fizessek egy kajáért 1.400.- Ft helyett 1.600-at, mert neki kevés a fizetése? De akkor miért ment pincérnek?! Hiszen ez a dolog már ősidők óta így van, ezer éve kevés a pincérek fizuja és a borravalóból élnek (írják ők a neten, a hozzászólások között) – hát akkor miért vannak egyáltalán emberek, akik pincérként képzelik el az életüket?! Mert azt, ahogy olvasom, el tudják érni, hogy a szakácsokat tisztességesen megfizetik, hát tessék összefogni a pincér szakmának is. Nekem sem ad az ügyfél egy-egy ezrest a zsebembe, ha jól elintéztem az ügyét.
Balatonfüreden például a jó kis Tagore-sétányi lángosozókból csomót átalakítottak ilyen pincéres-jattos hellyé. Ezekre a helyekre én nem ülök be. Én olyan helyre megyek, ahol odamehetek az ablakhoz, azt mondom: „Adj egy hekket meg egy palacsintát”, fizetek, és kiadja az ember. Vagy leülök és öt perc múlva ordít, hogy „KÉSZ A HEKK!”, akkor odamegyek és elhozom. Minek azért a három lépés távolságért külön egy embert fizetni?
Tényleg minek fizessek minden kajáért tíz százalékkal többet? Amikor direkt megnézi minden ember a boltban, hogy mi akciós és azt veszi meg. Talán tojom én a pénzt?
Hallottam olyan érvet, hogy „de hát ha kedves a pincér és mosolyog, akkor megérdemli”. OK, de nekem nem kell, hogy kedves legyen. Ha kedveskedést akarok, a családomhoz vagy kutyákhoz fordulok. Étteremben azt akarom, hogy hozzák ki a kajámat, nem érdekel, milyen arccal (illetve persze undok ne legyen, mert oda sem megyek többet).
A leírtak ellenére, HA étteremben vagyok, persze szoktam adni borravalót, de pont emiatt járok max. évente 1-2 alkalommal pincéres étterembe. A kínaiban, Mekiben, Főzelékfalóban nincs ez a hülye rendszer. És még számolgassak is, hogy mennyi az a 10 %, a semmiért, naná…
Szóval tényleg azt mondom, a fiatalok, akik most járnak vendéglátóipariba, tényleg ezt akarják? Komolyan nem értem…
És akkor ott van ez a szervizdíj, amit újabban hozzáírnak a számlához, most akkor az a borravaló vagy nem? Mert olyan isten nincs, hogy én egy étkezésért még pluszban kiperkáljam KÉT borravaló összegét, csak az egyiket szervizdíjnak nevezik. Értem én, hogy azt lenyúlja a tulaj. Hát tessék ezt megbeszélni a tulajjal. Verjék meg a pincérek a tulajt, de ne az én zsebembe nyúlkáljanak.
Fodrásznak szoktam adni borravalót, mert ritkán járok hozzá, jó viszonyban vagyunk, és ő csinál is valamit. Nemcsak megteszi azt a három lépést egy tányér kajával.
A másik az orvosi hálapénz. Asszem én talán egyszer adtam, amikor táppénzre írattam ki magam igazi betegség nélkül, akkor adtam a dokinak egy ötezrest. De anyám pl. minden karácsonykor ad a háziorvosnak, meg még az asszisztensnőnek is. Én kedvelem őket, na de nem csinálnak semmi extrát. A doki receptet ír, én max. évente egyszer-kétszer elmegyek hozzá, akkor 5 perc alatt megvizsgál és megírja a táppénzes papírt. Nem szívátültetést végez rajtunk. Akkor minek ad a mutter pénzt neki? Ő is csak recepteket meg beutalókat kap.
De nem ez az évi ötezer a fő gond, hanem a kórházi hálapénz. Valami bajom van, odamegyek, műtét kell, hozzám se nyúlnak, amíg nem perkáltam. Valamelyik haveromat beutalták kórházba, hogy meg kell műteni, de teltek a napok, senki hozzá se szólt… végül a betegtársak világosították fel, hogy fizetni kell a főorvosnak, akkor lesz csak műtét. Fizetett és mit ad Isten, rögtön megoperálták.
Hát ettől én hányok. Még jobban, mint a pincérekétől, mert itt az ember egészsége, ne adj’isten élete a tét. És akinek nincs pénze? Vagy nem annyi? Mert teszem azt, ha most szülnék, hát adnék a dokinak utána egy tízezrest, ha minden simán megy. De nem ötvenezret meg százat!! És van, amelyik előre közli, meg elvárja! Hát mi van itt?
Mondjuk tudom, hogy a., az orvosok hivatalos fizetése is viszonylag alacsony, és b., a betegtársak is hibásak, mert egymást hülyítik a folyosón, hogy én ennyit meg annyit adtam, és akkor a többi sem mer kevesebbet. Na de az a., pont engem megint csak nem érdekel. Sándor Mária ki tudott állni, akkor tessék az orvosoknak is kiállni és szólni a kormánynak, hogy helló, kevés a fizetésünk!
És a b., pont: én esetleg adnék utólag, és annyit, amennyit én gondolok. HA meg voltam elégedve. És ha épp megengedhetem magamnak. Mert ha pl. két állás között vagyok, vagy sok volt a kiadásom, vagy más ok miatt le vagyok égve, akkor rajtam ne akarjon meggazdagodni a doki.
A megoldás a magánorvos lenne, ahol fix tarifa van, és tudom, hogy ennyi pénzért ezt kapom. Ez működik a fogorvos esetében, de nagyműtétnél azért horror árak vannak. Pl. a magán MRI több tízezer forint.
Na de miért menjek magánorvoshoz, ha egyszer ott az állami egészségügy, amit ha gyakorlatiasan nézzük, én tartok el! Meg a többi adófizető. Most csak úgy viccből előkerestem egy fizetési papíromat, azon ez áll: „Term. egészségbizt. jár.”: 11.657.- Ft és „Pénz. egészségbizt. jár”: 8.743.- Ft. Ez havonta kerül levonásra a fizumból.
Ha összeszámolom, akkor ez havonta 20.400.- Ft. Egy év alatt 244.800.- Ft!! És alig veszek ki valamennyit belőle! Ugyanakkor ha kórházba kerülök, a főorvos ott fogja tartani a markát, hogy megoperál, ha majd fizetek! Na ne szórakozzunk már!
Én már annyi egészségbiztosítást fizettem be az államnak, hogy minden rohadt évben bevonulhatnék egy császármetszéses szülésre, de mégis, ha arra kerül a sor, le se fognak szarni, ha nem fizetek még ezen felül. Na de ne már! Képzeljük el, hogy bemegyünk egy könyvesboltba, meg akarunk venni egy 3.500.- Ft-os könyvet, mire azt mondja a pénztáros, hogy nem úgy van, azt csak 5.000.-ért vihetem el, mert neki sajnos kevés a fizetése.
És azt is tudom, hogy „demagóg duma”, ha a havonta befizetett 20.400.- ruppómat emlegetem, mertmivel az elmegy a „potyautasok” ellátására. De ezt én leszarom!!! A potyautasokat ne tessék ellátni, vagy fizessék alapítványok az ellátásukat, vagy ne szülessen a potyautas anyának öt kis újabb potyautas gyereke, akiket szintén én tartok majd el. Az az évi 244.800.- Ft, amit ÉN befizettem, az menjen arra, hogy ha ÉN leszek beteg, akkor ellátnak korrektül és egy szó nélkül. Úgy szarom le a potyautasokat, ahogy vannak – nem szívtelenségből, de a., ez az én pénzem, b., azért van ez a csodálatos állam, hogy megoldja a gondot, de ne merjék az én pénzemből, c., a potyautasok nagy része nem önhibáján kívül az. Ne akarják már az én pénztárcámmal verni a csalánt!
Így is marha sok mindenre kell költeni, ne kelljen már felesleges százasokat pincéreknek kifizetni, csak mert voltak olyan hülyék, hogy ezt a szakmát választották, és szintén hadd ne én fizessem a Kanári-szigeteki nyaralását a főorvosnak, akinek azért megy olyan jól, mert minden betegét megsarcolja. Tisztelet a kivételnek, és én a hatéves kori mandulaműtétem óta nem voltam kórházban, de sok ismerősöm igen, valamint vannak internetes fórumok is, ahová bizony sok mindent megírnak az emberek, szóval képben vagyok.
Nem azt mondom, hogy az orvosi hálapénz úgy ahogy van, helytelen, mert mint írtam, egy sikeres nagyműtét után öt-tízezret szívesen adnék. De nem a tízszeresét! És nem úgy, hogy elvárják! És mi van azokkal a dokikkal, akik sosem kapnak? Ők nyomorognak, a sebészek meggazdagodnak, én meg sajnálatból fizessek a tüdőszűrős dokinak, meg pl. a bőrgyógyásznak is?
Szóval, szar ez úgy ahogy van, az állam kapja be, hogy nem teszi ezt helyre, a mohó orvosok és az ostoba betegtársak pedig ne licitáljanak egymásra, hanem csökkentsék az elvárt/adott összeget valami kiperkálható, jelképes zsozsóvá, a sebész úgysem fog éhenhalni, ha műtét után nem százezret kap. Valahogy a többi szakma képviselői is megélnek.
