Ebben a posztban, rögtön itt az elején, magánéletem egy eleddig kevéssé ismert részét tárom fel a kedves olvasók előtt: Imádok horgászni. Joggal mondhatná most bárki, hogy "mekkora sztár ez a Mr. Furdancs, és mégis milyen emberi". Persze senki nem mondja. Barátommal, Zolival szoktunk pecázni, kedvencünk a pergetés, a nádi úszózás illetve a bojlizás. Utóbbi részleteibe nem mennék bele. Aki nem horgászik azt úgysem érdekli, aki meg igen, úgyis tudja. A lényeg, hogy a horgászat mindkét, általunk űzött válfajához szükségeltetik úgynevezett peremfutó orsó. Ezen nem kell fennakadni. Vannak más elven működő szerkezetek is, de egy életszerű példával élve, ha mondjuk kirándulás közben az erdőben egy óvatlan pillanatban egy orsókkal teli verembe esnénk, akkor ott nagy valószínűséggel peremfutó orsókkal lennénk körbevéve. Egyszerűben fogalmazva: mifelénk igen elterjedt. 

Íme a munkadarab, amelyről ma szó lesz. Az azóta már megboldogult Eurohold, kiváló ár/érték aránnyal bíró orsója, kimondottan bojlizáshoz, távdobáshoz, nyeletőfékkel. Sajnos ma már nem gyártják. Igen, az ott jobbra egy körömreszelő.

Zolival tehát sokat járunk horgászni. Kettőnk között, sok más mellett, egy különbség biztos van: én vigyázok a cuccaimra, Zoli viszont nem annyira. Tulajdonképpen ennek eredménye a mai poszt. Történt ugyanis, hogy már vagy három horgászattal ezelőtt felfigyeltem arra, hogy vélhetően a karbantartás teljes hiánya miatt, Zoli orsója borzalmas, súrlódó hangot ad ki amikor a zsinórt tekeri ki a vízből. Rögtön előtört belőlem a kioktató majom, aki majd jól lekapja a tíz körméről barátját, hogy mégis hogy lehet ennyire trehány és persze ciccegések közepette megoldást is kínál neki: Na jó, majd én megjavítom. 

Nem nagy varázslat a mai mutatvány, de azok szemében, akik kevéssé jártasak a barkácsolásban egy ilyen művelettel csodálatos emberré válhatunk. Velem is így történt volna, ha lehetne még fokozni a csodálatosságomat. Na de félre a tréfát, lássunk hozzá a szereléshez, mindösszesen egy csillagcsavarhúzóval. Páratlan vaslogikával kikövetkeztettem, hogy a felkapókar zsinórvezetőjének a csapágyazása lehet a bűnös. Jól gondoltam.

Ennél homályosabb fotót sajnos nem tudtam készíteni erről a rendkívül bonyolult műveletről 

A csavarhúzó segítségével egész egyszerűen leszereltem a felkapókar zsinórvezetős részét. Ez az alkatrész rejti a finoman illesztett csapágyazást. Víz, pára, nedvesség hatására ezek az alkatrészek trehányság nélkül is megmakkannak egy idő után. Horgászat közben pedig, lássuk be, előfordul, hogy vízzel érintkezünk. Mi magunk és horgászeszközeink is. Na ez a megmakkanás adja ki a csúnya hangot. 

Miután kiszedtem a csavart, egy robbantott ábrát készítettem élőben. Hozzáteszem, hogy annak ellenére, hogy számítottam rá, nem ugrott szét a két távtartó, a csapágy és a zsinórvezető. Ilyenkor általában ez szokott történni, de most viszonylag biztos kézzel sikerült kinyernem az apró alkatrészeket.  

Íme a robbantott ábra, a már megtisztított alkatrészekkel és az új csapággyal. Igen, ezzel a fotóval kicsit előre szaladtunk. Egy nyomozás során mennyi fejtörést okozhatna, hogy vajon mi áll a kármentőként szolgáló alátétpapíron.  

Az apróságokat szépen megtisztítottam és ekkor még reménykedtem benne, hogy tudok kezdeni valamit a kiszedett csapággyal. Na de őszintén. Mégis mit lehetne kezdeni egy szétkopott, kiszáradt, lötyögős csapággyal, ami ráadásul mindössze 8 mm átmérőjű nekem meg elkélne már egy olvasószemüveg. Ki lehet cserélni!

Nem vagyok túl járatos csapágybeszerzésben, így természetesen az Interneten kezdtem el keresgélni. Előtte azonban megpróbáltam viszonylag pontos méréseket végezni a külső és belső átmérő, valamint a csapágy szélességének tekintetében. Mivel még mindig nem szereztem be tolómérőt, ezeket a méréseket igyekeztem vonalzóval végrehajtani, ami  a pontos mérések halmazán lehetetlen feladat. A neten keresgélve rendkívül felkészült weboldalakkal találkoztam. A méretek megadásával tudtam kiválasztani a megfelelő darabot. Hosszas telefonos egyeztetéseket követően kiderült, hogy  ez a darab minden valószínűség szerint az, amelyik az MR85 2Z nevet kapta a keresztségben A biztonság kedvéért azért magamnál tartottam a csapágyat, hogy össze tudjam hasonlítani az üzletben. Az ára is kedvező volt, mindössze 750 forintba került.  

Ezek itt az említett, csodaszép, porvédős csapágyak, balra az új, jobbra pedig az, amelyik a hangot adta ki. 

A csapágy beszerzése után mehetett az összeszerelés, ami ugyanúgy zajlott mint a szétszedés, csak fordítva. Mindent egybevéve kb félórás munkával és némi utánajárással ismét megdicsőülhettem Zoli barátom szemében, és az egyébként kifogástalanul működő orsó megjavításával némileg növelhettem a konyhapénz  relatív értékét. Ugyebár ilyen esetben a rendes horgász hamar rábeszéli magát egy új horgászorsóra. Így aztán Zoli családja kénytelen lesz más karácsonyi ajándékot kiötleni.

Most pedig nézzük meg együtt ezt a kedves kis klipet:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.