Nagyon szeretem a thrillereket, annyira, hogy ez volt az a műfaj, amivel megszerettem a filmeket, szívem szerint egyfolytában thrillereket néznék. Ezzel az egésszel csak egy baj van, hogy én a jó thrillereket szeretem, és sajnos nagyítóval kell keresni az ilyet.
Viszont talán annak a szerencsés korosztálynak a tagja vagyok, akiknél a nagy gépgyár olyan mennyiségű filmet tol ki magából, hogy ebből nehéz kitörni, de egy okos thrillerrel ez megoldható, ezért sok a próbálkozás, és hát a nagy számok törvénye alapján egy-egy jóba mindig belefutunk.

A most tárgyalt filmünk sztorija egyszerű: eltűnik egy lány, és az apuka megpróbál segíteni a nyomozásban. Ami viszont a nagy csavar az egészben, hogy nincsenek külső kameraképek, vagyis ezt hitetik el a nézővel. Minden valamilyen számítástechnikai eszköz kijelzőjén játszódik, és mi ezen keresztül nézhetjük az eseményeket. Természetesen nem így történik 2 ember kommunikációja a neten, de szerencsére nem is ez a lényege ennek az ábrázolásnak.

Eleinte tartottam attól, hogy nagyon monoton, vagy éppenséggel klausztrofób lesz ez a film. De szerencsére, egyik félelmem sem igazolódott be. A monotonitást, pont úgy oldják meg, ahogy azt egy óvodás is megtenné, és éppen ezért nem lesz erőltetett. Több weblap, mindig egy kis Google, de mindig picit más út a megoldáshoz, és ez ettől lesz mindig kicsit izgalmas. A klausztrofób érzés, amit sok esetben egy monitor bámulása tud okozni, itt nem érezhető. Nagyon ügyesen játszottak az alkotók a méretekkel, így sohasem unatkozott a néző.
Ezen természetesen a csavaros történet is nagyot dobott, egy jó thrillerhez híven volt benne minimum 3 csavar, amit szépen adagoltak, de pont jó pillanatban kapjuk meg a lökést, amivel mi is mindent összerakunk.

A színészeket csak dicsérni tudom, pont ezért, mert ki vannak szolgáltatva a perspektívának. Itt nem lehetett más kameraállást csinálni, ha a rendező azt szerette volna, itt nem lehetett több szögből rögzíteni, és válogatni. Az volt csak, amit mi is rögzítünk a mobilunkkal, ha valakivel videochatelünk.

De a legjobban a lányt játszó Michelle La az, akit kiemelnék, mert mesterien érzékeltetett minden nézővel apró kis érzelmeket is, úgy hogy közben vérprofi marad. Le a kalappal. Remélhetőleg látjuk majd még filmben alakítani.

De ami miatt kicsit több ez a film, mint mondjuk a kedvenc thrillerem, az Insomnia. Ott egy általános problémát dolgozunk fel a háttérben, itt pedig egy olyan dolgot láthatunk, ami nagyon is aktuális.
Véleményem szerint az emberek átlaga el sem tudja képzelni, mi mindenre lehet menni egy laptoppal és egy internet hozzáféréssel. Olyan mennyiségű dolgot teregetünk ki magunkról az interneten, sokszor teljesen észrevétlenül, ami miatt fel kellene nyitni mindenkinek a szemét. Ez egy aktuális probléma, és ez egy merész vállalkozás a filmtől, mivel ezzel bele is bukhatott volna az egészbe.

A fentebb felsoroltak miatt gondoltam, azt mikor kijöttem a moziból, hogy: nah, ilyennek kellene lennie minden filmnek manapság. Újító, merész és bátor.
Nem a világ legmeghatározóbb filmje ez. De mindenképpen figyelemre méltó alkotás lett ebben az évben. Bátran ajánlom mindenkinek, egy felettébb izgalmas szórakozás lesz.

Természetesen nem hagyom ki az első gondlatokat, ami a kijövetel után átfutott rajtam:

-Vegytiszta thriller, ritkán látunk ilyet, ami ennyire tiszta

-Erről is kellene szólnia a filmgyártásnak: valós időbe helyezni történetek, hogy azok megállják a helyüket

-Színészi játék, WoW a kiscsajnak.

-Nem lehet egyszerű a webcamnak beszélni.

-Szintipop zene ebbe is kezd belemászni...

-Erről nehéz lesz jó kritikát írni, mert szívem szerint csak azt mondanám, hogy ez jó volt, oszt’ menj el fizesd ki és nézd meg.