Az alábbiakban leírt történet elsősorban arról szól, hogy hogyan keletkezik a ”nyugati” és ”keleti” - jelesül a magyar - nyilvános beszéd között érdemi különbség, amely tapasztalatom szerint egy sor kérdésben jelen van, de különösen a bevándorlás- és menekültügy kapcsán vált nagyon élessé. Azonos témák a magyar környezetben más jelentéseket nyernek. Felfogásom szerint ez egy nagyon káros jelenség. Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy miért káros és milyen veszélyeket hordoz, mondhatom röviden azt, hogy már csak azért is érdemes lenne érteni, mi zajlik a kerítéstől nyugatra (és északra), mert ha ezek az országok valamilyen módon egyszercsak úgy döntenének, hogy nem finanszírozzák tovább Orbán kisvasútját, az az egyszerű magyar életében is érzékelhető visszaesésbe taszítaná a magyar gazdaságot. Érdekes a dolog továbbá abból a szempontból, hogy ha látjuk a nyugati és a magyar diskurzus közötti különbségeket, talán jobban el tudjuk helyezni azokat az állításokat, amelyek szerint a magyar miniszterelnök az uniós diskurzust meghatározó tényező.
Forrás: atv.hu a Daily Mail nyomán
Bottom line: magyar-finn perspektívában írok engem (vagy tapasztalatom szerint másokat) érdeklő témákról. A mostani bejegyzés kivétel. Eredetileg kíváncsian vártam, hogy jelenik meg a finn sajtóban az illető hír, hogy megnézzem, mit kezd egy ilyen vitatható információval a helyi média, de sem a két nagy bulvárlap sem a két (szerintem) legjelentősebb hírportál (a közszolgálati illetve a Helsingin Sanomat) ingerküszöbét nem érte el az ügy. Ebben az esetben azt hiszem, hogy az információ hiánya is beszédes, de erről majd később.
Reggel azt láttam a facebookon egy tanult ismerősöm megosztásában, hogy az atv.hu híre így szól:
Friss kutatás: félmillió brit muszlim egyetért a párizsi mészárlással.
Nagyon meglepett az állítás, és nagyon tragikus lenne, ha így lenne, ezért felkerestem az illető oldalt a megfelelő információkért. Az anyagot elolvasva először tényleg elkeseredtem, de egy sor gyanús pont volt sztoriban, ami eléggé zavart ahhoz, hogy elkezdjek utánamenni. Pici probléma, de felkeltette a gyanúmat: a hírhez csatolt bombasztikus ábra (adatok háttérben egy IS katonával – akivel kapcsolatban későbbi olvasásaim során kiderült, hogy maga a nemrég likvidált hírhedt késes gyilkos, azaz Jihadi John) forrásaként a Daily Mail volt megjelölve, miközben a cikkben hivatkozott információk a The Sun kutatását és írását jelölték meg információként. Nem értettem, hogy mit tett hozzá az előbbi az utóbbihoz, amiért be kellett vonni, miközben az érdemi informácik kivétel nélkül az utóbbiból származtak. Aztán megnéztem az illusztrációkban megjelenő eredeti kérdéseket, és nem voltam meggyőződve róla, hogy a magyar cikk azt mondja, amit ezek alapján angolul mondani lehet. Ezen a ponton kezdtem el megnézni a finn sajtót, mert érdekelni szokott, hogy azonos eredetű információt melyik médiakultúra hogy tálal (nem a magyar szokott előnyére kijönni az összehasonlításból).
Miután az említett finn portálok nem hozzák a The Sun hírét egyáltalán (ellenben mindkét bulvárlap netes felületén kiemelten szerepel az Independent híre, amely szerint a muszlim nőkkel szembeni atrocitások száma a párizsi támadás óta megháromszorozódott – ez azért érdekes, mert az atv-n idézett Daily Mail több módon is megpróbálja kontextusba helyezni a Sun közlését, egyebek között épp ezzel az infromációval, az atv-nél azonban a DM csak Jihadi Johnos kép miatt szerepel egyáltalán, a többi szempont elmarad), megnéztem a forrásokat.
Elsősorban is, a Sun cikkében nem szerepel az az állítás, ami az atv-hír címe lett. A Sun cikke (bár szintén szenzációhajhász módon címezték meg - ezt interpretálta több ponton túl az atv-s szerző) érdemét tekintve nem erről szól, de még a legközelebbi mondat is így hangzik: ”ha a felmérés tükrözné az országban (a muszlimokra) jellemző nézeteket, az azt jelentené, hogy fél millióan támogatják valamilyen értelemben a dzsihádistákat”. Tehát nem a párizsi terrorakciót (csúszda no.1), hanem a dzsihádistákat, és valamilyen értelemben (csúszda no. 2), már ha a felmérés tükrözi (csúszda no. 3). Viszonylag gyorsan távol kerültünk tartalmilag az eredeti állítástól, de tovább is van, mondom még. Az idézett Sun mondat (a címadás ellenére) nagyon óvatos, nem véletlenül, és ennek lesz még jelentősége. De mit is jelent az, hogy támogatja valamilyen értelemben, és hogyan viszonyul ez ahhoz, hogy ”egyetért”, ahogy az atv-hír címe mondja?
Már a magyar cikk alapján is szöget ütött a fejembe, hogy a felmérésben használt kérdés nem tüntet az egyértelműségével. Ugyanis egyrészt az angol ”have sympathies with” nem pontosan azt jelenti, mint a magyar szimpatizál, közelebb áll az együttérzéshez, sajnálathoz, mint a magyar kifejezés, és kevésbé egyértelmű benne a támogatásra vonatkozó elem. Még inkább zavaró, hogy ugyan a Sun azt írja a cikkben, hogy ezek a számok azokra vonatkoznak, akik az Egyesült Királyságból elmentek az IS kötelékében harcolni, a pontos kérdés az volt, hogy a válaszadó hogyan érez azokkal kapcsolatban, akik elmentek Szíriába harcolni. Mondjuk az első állítás sem azonos azzal, amit az atv.hu mond, hogy tudniillik ”5-ből 1 brit muszlim szimpatizál azokkal, akik az Iszlám Állam oldalán harcolnak Szíriában” (csúszda no. 4-5 – igaz, ebben már a Sun is benne van).
Ekkor tartottam tehát ott, hogy a Sun felmérése problémásnak tűnik, mert egyszerű ember azt hinné, nem mindegy, hogy azt gondolom, hogy szerencsétlen hülyék, akik romantikus felhevülésben/félretájékozottság és félrevezetettség okán elmennek a messzi idegenben harcolni egy távoli ügyért, azok lehetnének az én különböző okokból frusztrált rokonaim=/ismerőseim is, vagy azt gondolom, hogy túszokat lefejezni cool. Amúgy a Sun felmérésében 5% volt azoknak az aránya, akik erős szimpátiát éreztek, és 15% azoké, akik valamennyit, de az ”1 az 5-ből” mégis jobban hangzik (nagyon nem szimpatizálni nem lehetett). Ráadásul a Sun-cikknek az igazi mondanivalója az volt, hogy az ő számaik tíz százalékkal alacsonyabbak, mint a Sky Párizs előtti felmérésének az eredményei (spoiler: amint később kiderült, az értelmezéssel kapcsolatos kétségeimet alátámasztja, hogy a korábbi felmérésben nem csak muszlimokat kérdeztek, és ott a nem muszlim válaszadók között is 14% volt a ”szimpatizálók” aránya - vö. ”Nyolcmillió brit támogatja a párizsi robbantásokat”). Szóval amikor itt tartottam, felhozott a Facebook hírfolyamja egy Guardian-cikket, amiből a szempontunkból érdekes információk derültek ki.
A Guardian ugyanis azért írt, mert másoknak is feltűnt a Sun híranyagában érződő következetlenség. Kiderült, hogy a Sun felméréseit általában készítő YouGov nem volt hajlandó elvállalni a munkát, mert szakmailag kivitelezhetetlennek tartották, hogy a rendelkezésre álló idő alatt és a javasolt metodológiával olyan mintát lehessen előállítani, amely bármilyen módon reprezentálná a muszlim népességet. Ezért volt annyira óvatos a Sun az eredmények megfogalmazásával, mert azt mégsem állíthatták, hogy ezek az eredmények valóban tükröznék a muszlimok véleményét az Egyesült Királyságban. Egyéb finom részletek között például kiderült, hogy felhívták a BBC-nél tevékenykedő Adil Ray-t is, aki nem akart a kérdésekre válaszolni, de nagyon elcsodálkozott azon, hogy ennyire rosszul megfogalmazott kérdésekkel dolgoznak a véleménykutatók.
A dolognak egyik oldala tehát az, hogy az eleve rossz minőségű információ a kontextusából kiragadva, figyelmetlenül magyarra fordítva, és aztán a magyarországi diskurzus kontextusában értelmezve (ezen értem az infromációk szelektálását és a címválasztást például) nagyon más képet ad a magyara olvasónak, mint amivel az eredeti környezetben az ember találkozna. Nem biztos, hogy egy magyar, magát szeriőz hírportálnak tekintő orgánum jól teszi, ha brit bulvárlapok anyagait egy az egyben átveszi. Nem véletlen, hogy a finn bulvárlapok ezzel nem foglalkoztak. Valószínűsítem ugyanis, hogy az ilyen pozíciókban dolgozó hírszerkesztők (ismerek ilyet párat) elég jól képzett zsurnaliszták ahhoz, hogy első ránézésre érzékelik azokat a problémákat, amik nekem is feltűntek (pedig én nem vagyok az), mint ahogy ez a brit közegben is kritikát váltott ki.
És a történet itt jellegzetes az Európa két fele közötti diszkrepancia szempontjából. Nem arról van szó, hogy egy angol bulvárlap ne jelentethetne meg adott esetben tendenciózus, bizonyos előítéletek erősítésére is alkalmas, az olvasó félelmeire utazó cikkeket. A különbség a szöveg társadalmi környezetében és a média szerkezetében van. Meglátásom szerint az erdeti, önmagában problémás szöveg atv-s sorsa azt jelzi, hogy mennyire elszakadt a magyarországi diskurzus a valóságtól, és automatikusan a kormányzati propaganda kínálta dimenziókban képes csak értelmezni a világ dolgait. A Sun cikke egy színes, sokhangú diskurzusba illeszkedik (a maga kevéssé kifinomult módján), a magyar nyilvánosság szerkezete viszont lehetetlenül egypólusú, ezért az ilyenfajta közlések nem egy vita részeként kerülnek befogadásra, hanem a kész és minden működőképes kihangosítón nyomott kormányzati propaganda síkjaira fekszenek rá. Már csak ezért is érdemes lenne mindenkinek megfontolnia, hogy becsatlakozik-e ebbe, ráadásul pontoatlan információk propagálásával.