macassy
Migráns. Kvóta. Akarod vagy nem? Súlyos kérdés, és most vasárnap döntened kell.
Migráns. Menekült. Üldözött család, aki kitartóan menetel a reménytelenségből a bizonytalan-biztonságos hétköznapok felé. Felebarát. Arc a Keleti pályaudvarról, kísérő nélkül érkezett gyerek a fóti gyermekotthonban. Ember, akinek már nincs hova hazamenni. Még a ruha sem az övé, ami rajta van, az ételt is mástól kapja, egyebe sincs, csak a remény meg az akarat, ami idehozta.
Migráns. Gazdasági bevándorló. Idejön, és elveszi az életünket. Jobbik esetben az állásom kéne neki, rosszabb esetben csak a szociális juttatásokra pályázik. Nem ismeri el a nemek egyenjogúságát, a férfiak megerőszakolják a nőket, és ezt nem tartják bűnnek. Rám erőlteti majd a kultúráját, vallását, mégis mit képzelnek ezek.
Migráns. Gyanús. Nincsenek iratai, nem akar regisztrálni a határon. Lehet, hogy terrorista. Veszélyes. Akár meg is ölhet, egy nap majd felrobbantja a buszt, amin épp utazom, a neten kamaszokat manipulál annak érdekében, hogy minél többen csatlakozzanak az Iszlám Államhoz. Ellenünk van. Gyűlöli a kultúránkat, megveti a vallásunkat, el akar pusztítani minket.
Migráns. Csak egy szó, de annyifélét gondolunk róla. Most vasárnap szavazunk, fontos lenne tudatosítani, hogy nem az a kérdés szerepel a szavazólapon, hogy szereted vagy gyűlölöd a migránsokat. Hanem az, hogy el tudod-e képzelni, akarod-e, hogy a szomszédodban más kultúrájú, más vallású emberek éljenek.
Pünkösdhétfőn templomban voltam. A pap javaslata alapján aznap különféle nyelveken hangzott el az Evangélium. Hallottuk angolul, németül, olaszul, románul, koreaiul, oroszul. A hívek csöndben figyeltek. Az újszövetségi mondatok végül elhangzottak arabul is. Ekkor többen összesúgtak, fészkelődni kezdtek, én pedig azon töprengtem, miért kelt ennyi nyugtalanságot Isten házában ez a gyönyörű nyelv. Nem egy mecsetépítést jelentettek be, hanem felolvastak egy részt a Bibliából. Jól van ez így?
Gyakran utazom vonattal, a Keleti pályaudvaron nap mint nap megfordulok. Tavaly ősszel előfordult, hogy kellemetlenül éreztem magam, mert olyan pillantásokkal méregetett néhány férfi a migránsok közül. Jól van ez így?
Tegnap este bementünk egy szír gyorsétterembe. Csak mi voltunk magyarok, egy pillanatra olyan volt, mintha több ezer kilométert utaztunk volna. Jól van ez így?
Javában dübörög a kampány, minden párt mondja a magáét, érvelnek biztonsággal, kereszténységgel, európaisággal. A politikai kommunikáció tömegekhez szól, tömegekről – jelen esetben a migránsokról. Lehet azon moralizálni, hogy ez helyes-e vagy sem, de felesleges, ez a műfaj már csak ilyen. Nekünk viszont látnunk kell a tömegben az embert is – függetlenül attól, hogy igennel vagy nemmel voksolunk. Egyszerűen azért, mert ez így erkölcsös.
Nem kell egyetlen teátrális mozdulattal magadhoz ölelned a menekült gyermekeket, de ne nevezd migránssimogatónak azt, aki önkéntesként segíti őket valamelyik nyugat-európai nagyvárosban. Ne nézz úgy a Váci utcában sétáló arab turistára, mintha potenciális terrorista lenne, nyugi, ettől még lehetsz jó hazafi. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.
“Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak” – írta Tolsztoj, aki szerint könnyű azt szeretni, könnyű azzal együtt érezni, aki messze van, akit nem is ismerünk. Sajnos, gyűlölni is éppolyan könnyű azokat, akiket nem ismerünk.
Migráns. Kvóta. Súlyos kérdés, a döntés akár évtizedekre meghatározhatja a sorsunkat, függetlenül attól, hogy jogi értelemben fegyver-e a referendum. Az eredmény mindenképp hivatkozási alap lesz. Szavazz, mert állampolgári kötelességed. Csak arra kérlek, ne indulatból tedd, hanem meggyőződésből.
