Derrick és Harry Projektmenedzsment Blogja

Demotivációs rendszer

2015. április 19. - TanacsLajos

Kevés annyira rosszul végzett, és célját el nem érő tevékenység van a szakmánkban, mint a cégeknél működő motivációs rendszerek és azok periodikusan kikínlódott végterméke, a kiosztott bónusz. Mindenki próbálkozik valami mindenki másnál jobban működő rendszerrel, a vége meg szinte mindig egy rakás csalódott dolgozó. Mikkel  próbálkoznak a cégek, és mi is ezekkel a baj? Meg hogyan is kéne szerintünk? Nézzük meg hát, típusonként, szépen sorban!

gandhi_motivation.jpeg

Csak úgy valamennyit, érzésre

Mókásan hangzik, hogy bónuszt úgy kapjon valaki, hogy fogalma sincs mi alapján számolták ki, ugye? Mégis, a cégek megdöbbentően nagy számában a motivációs rendszer két részből áll: egy évi 364 napon át tartó "csináld, vagy kitaposom a beled" attitűdből, meg egy jutalomosztásos eseményből a karácsonyi céges buli borgőzös estéjén, ahol a fátyolos tekintetű ügyvezető gyűrött borítékokat dugdos az alkalmazottak zsebébe. Ezek tartalma persze készpénz, amelynek mennyisége előre kiszámíthatatlan. Mivel senki nem tudja, mennyire számítson, az alany jelleméből adódóan örül bárminek, vagy nem örül semminek. Ezt motivációs rendszernek nevezni túlzás is, a valóság inkább az, hogy a főnök pénzért vesz egy kis szeretetet magának az alkalmazottaktól karácsonyra. Persze mindez csak addig működik, amíg "jó éve" van a cégnek, jelentsen ez bármit is, aztán már se buli, se bónusz.

Egyéni célok

A következő szint az egyéni célokhoz kötött motivációs rendszer szokott lenni. Itt év elején leül az ember a főnökével, vagy a főfőnökkel vagy valami HR-essel, és mindenféle magasztos egyéni célt határoznak meg a kezdődő évre. Leteszed a középfokút angolból, megtanulod a Hibernate-et, javítasz az ügyfél orientáltságodon (a mostani 60%-ról 80%-ra), meg jó csapattag leszel. Mennyivel korrektebben hangzik ez, mint az előző módszer ugye? A gond csak az, hogy az ötven dolgozó ötven különböző, egymásnak remekül ellentmondó egyéni célt kap, és a célok kijelölése után három nappal az embert benyomják egy munkatábor jellegű projektbe, ahol indiaiak által előállított 13 éves PHP kódban kell túrnia egész évben napi 12 órában. Se nyelvvizsga, se Hibernate, se ügyfél. Aztán eljön az értékelés napja decemberben, visszanézik mit is írtak fel januárban célnak, hát ja, sajnos ezek nem teljesültek. De rohadt jól húztál a projektben, úgyhogy kapjál mondjuk 85%-ot. 

Projektsiker

Ez megint egy kicsit jobb mint az előző, itt végre a kitűzött cél azzal kapcsolatos, amit az ember egyébként is minden nap csinál: a projekt sikerével. Az ördög persze a részletekben rejlik: mikor is sikeres a projekt? Ha pénzügyileg nyereséges? Vagy ha időben élesbe megy a szoftver? Vagy csúcsminőségű az eredmény? Ha általános projektsikert tűznek ki célul, akkor rögtön szubjektívvé válik a megítélés, visszasüllyedünk az első pontra. Ha valahogy sikerül konkrét, de az egész projekt számára hasznos célokat meghatározni, amik nem is ütköznek más projekttagok céljaival, akkor a dolgozó garantáltan semmilyen más céges témával nem fog foglalkozni, illetve konkrétan blokkolni fog minden más olyan munkát, amiben részt kell vennie a projekten kívül.

Céges teljesítmény

Talán a legőszintébb és a valóságot leginkább tükröző rendszer az, amikor a bónuszt a cég féléves vagy éves általános teljesítményéhez kötik, világosan, transzparensen. Akkor működik jól egy szervezet, ha mindenki a közös sikerért tesz meg minden tőle telhetőt. Vannak helyzetek, amikor egy veszteséges projektet kell bevállalni, ami semmiképpen nem lehet önmagában sikeres: nyilván ilyenkor azok is megérdemlik a jutalmat, akik a kamikaze akcióban húznak keményen. Visszaélni persze az ilyen rendszerrel is vissza lehet, hiszen a cég teljesítményét a menedzsment látja és kommunikálja kifelé, szóval ha ők nem akarnak adni, akkor úgysem fognak. Azonkívül egyes dolgozóknak könnyű sunnyogni a tömegben, aki semmit se csinál, az is kap, meg aki beledöglik, az is.

Melyik legyen akkor, ha egyik sem az igazi?

Tök egyszerű a válasz: a szakmánkban (első sorban) nem pénzzel kell motiválni az embereket! Még egyszerűbben fogalmazva:

A PÉNZ NEM MOTIVÁL

 

Persze erre sokan rávágják, hogy "van az a pénz ami igen", de ezt csak addig gondolod, amíg át nem éled, hogy valami borzalmat kell csinálni viszonylag sok pénzért. Annyira sokat úgyse fizetnek érte, másrészt meg ha valaki csak pénzért csinál valamit, akkor az nem munka, hanem kurválkodás.

Hogyan kell akkor motiválni? Jó csapatot kell összerakni, odafigyelni mindenkire egyenként, fejlődési lehetőséget biztosítani, mindenkinek a felkészültségi szintjének megfelelő nehézségű feladatokat kell keresni, el kell menni együtt berúgni, ingyen túrórudit meg csokit kell berakni az irodába, felköszönteni mindenkit a születésnapján, soroljam még? Ja, hogy, ez sokkal munkásabb, mint pénzt osztogatni az év végén? Hát igen, jó vezetőnek lenni nehéz dolog, és nem lehet megvenni egy év végi bónusszal.

A bejegyzés trackback címe:

https://derrickesharry.blog.hu/api/trackback/id/tr297361610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

floborm 2015.04.20. 00:42:41

Fenemód egyetértek.

tavolirokon2 2015.04.20. 21:48:56

Biztos jo lehet anyagik kotottsegek nelkul elni, szerelembol dolgozni.

A szerzo peldaul annyira szereti lekurvazni az orszag lakossaganak 99%-at, akik meg kell dolgozzanak a penzukert, hogy ingyen is megteszi.

zobod 2015.04.20. 22:04:47

Szerintem meg ne hagyd magad, ne ülj fel az ilyen manipulatív jedi trükökknek, amivel az önérzetedre, hiúságodra akarnak hatni...

xclusiv 2015.04.20. 23:36:18

Van igazság abban amit írsz, de szép kis lófasz bullshit jött ki itt a végén.

Persze jó dolog, és valamennyire persze nyilván motivál a túrórudi és szülinapi felköszöntés is, csak ha az mindenkinek jár és alanyi jogon, attól senki nem lesz arra motiválva, hogy jobban dolgozzon. Vagy egyáltalán: jól.
Nyilván fontos a jó hangulat _alapban_, de ez nem motivációs rendszer, és itt különösen érvényes az, amit a "céges teljesítményről" írtál.

És persze a pénz nem motivál, nyilván ezt mondja az a felsővezető is aki 20%-al többért simán elmegy a konkurenciához egy pillanat alatt. Hát ugyanígy van ez egy (pár) szinttel lejjebb is, halkan mondom ezt csak.

Mert ha tudod azt, hogy ha hajtasz akkor abból évente bónuszként kijön egy új telefon (topmánágernek: autó), vagy épp el tudod vinni a családod egy hétvégére Szilvásváradra (topmánágernek: 2 hét Bahamák), akkor jobban odateszed magad. Már ha neked jön ez ki, és nem a (kis)főnöködned, vagy épp annak akinek jó a melle és bocizik...

Persze ehhez nem árt az, ha jól van megcsinálva a motivációs rendszer. Ennek persze az az alapja, hogy fent jól lássák, hogy ki, mit és hogyan csinál.
De persze ehhez te se mondasz semmi konkrétat, csak a bullshit...

Eastbay1 2015.04.21. 01:45:45

És akkor hozzam el az ingyen túrórudit, hátha sikerül elbarteleznem az elmünél ?
Esetleg kérjek igazolást a mánágertől, hogy én istenbiza nagyon szeretem a munkámat, mer akkor jár 20% off a benzinkúton?

ggaborx 2015.04.21. 05:33:25

Nah ezzel én úgy vagyok, hogy vagy szar melót csinálok sok pénzért rövid ideig, vagy fasza melót, rövid távon kevés, hosszabb távon meg jó sok pénzért. Amikor a jó csapat és meló motivál annyira, hogy egyrészt fejlődök, másrészt leteszek valami igazán komolyat az asztalra, akkor van mire emelni a fizut. Ha meg végül nem történik meg, akkor lépek tovább és kezdem előröl.

George Rambo 2015.04.21. 07:01:20

A "van az a pénz, ami igen" határozottan nem azonos az "annyira sokat úgyse fizetnek érte"-vel. Ha nem fizetnek annyit, akkor az nem "az a pénz".

A túrórudi és a csoki könnyen megvehető a "van az a pénz"-ből, és csak mert kitűnő szakértők vannak a csapatomban, még egyáltalán nem biztos, hogy emberileg kíváncsi vagyok rájuk, és főleg nem velük akarok iddogálni.

De, a pénz motivál. Aki szerint nem motivál, annak egyszerűen van elég pénze az aktuális életszínvonala fenntartásához, azaz, az ilyen ember vagy kiforrottan elégedett, vagy ötlettelenül megalkuvó.

csepke 2015.04.21. 07:20:48

Lehet pénzzel motiválni. én dolgoztam olyan helyen, ahol mindenki látta a másik munkáját, és bizonyos időközönként pénzzel jutalmazott a főnök, amit a faliújságra is kitett, név, összeg, melyik munkájáért. Szerintem csak így motivál a pénz, mert így látható hogy mit miért mire értékelnek. Úgy tényleg nem motivál, ha csak a saját boríték tartalmát látja az ember. Mert akkor nem tudja beletenni semmilyen viszonyrendszerbe. Ez most sok? Kevés? Akkor ügyes voltam? Vagy épp elenkezőleg?...stb

froton 2015.04.21. 08:12:31

Hát ha nekem ingyen csokival próbálnák meg kiszúrni a szemem, akkor azt mondanám, hogy ba...átok meg a csokitokat...:))) Hizlal és nem szeretem.
Névnapozás megvolt, besült. Ment az egymásra licitálás, ki hoz több süteményt/kaját. Együtt piálás? Családosoknak/sportos életmódot folytatóknak nem opció.

Sztem ezt nnem lehet általánosan megtenni, ahány ember, annyi féle. Bizonyos kereset felett a pénz sokkal kevésbé motivál. Egy kis + szabadidő annál inkább. Engem. Van, akinek meg pénzből soha nem elég. Van, akit meg a szülinapozás hoz lázba (sztem ez addig érdekes, míg meglepetés, amint rutinszerű, már nem az igazi)....

szal ez az írás szvsz elég szubjektív....épp ezért ha általában a szerző ezt így jónak tartja mindenkire, akkor egy ökörség. Ha csak magára nézve tartja jónak, akkor igaz lehet.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.21. 08:32:30

Én azt nem szeretem, amikor olyan bónuszokat ajánlanak olyan feltételekkel, melyek teljesen életidegenek.

Peetee 2015.04.21. 08:38:31

Nagyon jó a tartalom, valóban így működnek a cégek, nekem alapvetően megegyeznek a tapasztalataim a fentiekkel. A konklúzióval viszont nem tudok egyet érteni. Igenis a pénz motívál. Kevés pénz is, sok pénz is. Az emberek azért dolgoznak, hogy azzal pénzt keressenek. Ha kapok X forint jutalmat, bármire is költöm, sokszor eszembe fog jutni, hogy "ezt a cipót abból vettem" vagy "amikor 3éve elvittem a páromat meglepiből Bécsbe hétvégére". Ha vállon vereget a főnök, hogy nagyon ügyes és okos fiú voltál, az maximum a hét végéig tart ki, ellenben 1db nyilvános dícséret-fogadással 5fő irigy/utálkozó/besavanyodott/stréber kollégával szemben zuhan a népszerűségi indexünk, ami ellen semmit nem tehetünk. A nehéz esetekkel nagy nehezen felépített semlegesség itt azonnal ellenszenvbe vált, és másnap reggel ha 7x cukor megy a kávédba nem kell körülnézni, hogy ki főzte...
Szerintem a pénz motívál. Nem csak engem, az emberek többségét.

TanacsLajos 2015.04.21. 08:40:07

Írásaink általában informatikai cégekre vonatkoznak, élményeink ebből a közegből származnak. Ettől függetlenül az ottani tapasztalatokat valószínűleg sok más szegmensben is lehet kamatoztatni. Azt is megírjuk hamarosan, hogy ha nem a pénz, akkor mi a hatékony motivációs eszköz SZERINTÜNK :)
A pénz tud persze motiválni, ha a motiválni kívánt egyénnek egzisztenciális gondjai vannak, és nem tudja magának vagy a családjának biztosítani azt az alap létbiztonságot, amitől komfortosan érzi magát a világban (Maslow piramis alsó két szintje). A szakmánkban dolgozókra azonban nem ez az anyagi helyzet a jellemző, sem Magyarországon, sem külföldön.

Peetee 2015.04.21. 08:59:09

A prémium/bónusz célkitűzésekre egyébként mérhetetlenül sok trükk létezik. A cég ahol dolgozom, 5év alatt legalább 6-7féle módszert kipróbált. Volt, hogy alúltervezték a számokat, (havi bontás, elvárás az előző év adott hónapja +5%) majdnem mindenki elérte a maximális összeget, erre a következő hónapra +40-70%-ot kapott mindenki, senki nem érte el, a legnagyobb hiba az volt, hogy ezek lettek általánosítva, majd az egyre nyomasztóbb közfelháborodás okán inkább eltörölték. rossz döntések sorozata, viszont valakinek a bónusza biztosan attól függ, hogy mennyi bónusz kerül kifizetésre a dolgozóknak. Amikor mi nem kaptunk, mert lehetetlen volt elérni, akkor valakik ezért biztosan max. bónuszt kaptak a kontrolling-osztályon :)
Aztán jött a csoport-szinten meghatározott terv. Ez is 1-2hónapig működött jól, mire a csoportvezetők rájöttek, hogy saját döntési jogkörük van a csoporton belüli arányokat tekintve. Ebből az lett, hogy saját magának előző év +3%-ot határozott meg, a csoport többö tagjának +30%-ot, és máris meglett a +25% feletti átlag, felfelé mindenki boldog. A felebarátiság / legjobb barátnőm jegyében aztán elkezdődtek a klikkesedések: 4-8fős csoportokról beszélünk, ahol A és B ember jóban van a csop.vezetővel, a többiek csak sima munkakapcsolatban. Jóban lévők mind +5%-ot kapnak, többiek +40-60%-ot, így már a csop.vez. is jól járt, meg még hónap elején el is vitték sörözni "azok" a kollégák, mert hát mi jóban vagyunk... :)
Fél év után kitudódott, azonnal törölték a rendszert.
A legszebb az volt, amikor a bónuszom alapvetően nem az én munkámon, hanem a társirodákban dolgozó kollégák precizitásán múlt: napi 1 statisztika készült 9:00kor. A statisztika rám vonatkozó tételeit kb. 50 kolléga által a 9:00ig(!!!) elküldött adataiból készítették el. Ha valaki elaludt, beteg lett a gyerek, inkább kávézgatott az egri napsütésben, és nem küldte el, oda nulla került. Elég volt havonta 2 elmaradt adat, és ugrott a tervezési csoport egész bónusza. Egy ideig napi 1-2órát töltöttünk azzal, hogy kinyomozzuk a hiányzó adatok okát, és pótlására megkérjünk valakit az illetékes kolléga körül, aztán hagytunk a francba az egészet. Vélhetően nem a teljesen torz statisztikát nézegette a cégvezetés, csak felénk publikálták ezt. Ez sajnos több, mint 1 évig ment, végül ez a fajta ügyeskedés szétburjánzott a rendszerben, ezt is statáriálisan törölték. /kb. 5500főt foglalkoztató magyar tulajdonú nagyvállalat 2009-2013 között./ Jelenleg semmi nincs, több, mint 1 éve.

teotwawki 2015.04.21. 09:09:52

Szerintem az egyetlen valóban működőképes motiváció az alkalmazotti részvényopció.
Tudom, Magyarországon ennek nincs hagyománya és a jogi és adózási környezet sem kedvez ilyesminek, de semmi sem motivál jobban, mint amikor (rész)tulajdonosként a sajátjáért dolgozik az ember. Csak így válik érdekeltté a cég hosszú távú sikerében. Különben csak idetévedt turista két másik alibiállás között.

2015.04.21. 10:15:44

A pénz nem motivál, a pénz ösztönöz. Van helye a teljesítménytől függő változó bérek (egyszerűbben: bónusz, bár az más), ennek igenis komoly hatása van arra, hogy a kolléga hozza az elvárt teljesítményt, magatartást, de igazán motiválni kizárólag a nem anyagi jellegű megbecsülés (pozitív visszajelzések, oktatás-fejlődés, társaság-légkör, ilyenek) fog.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy teljesen más a hatása az ilyesmiknek (és mások a motivációt kiváltó tényezők is) egy segédmunkásnál, és teljesen mások egy magasan képzett fejleszőmérnöknél.

A rendes bért semmi nem pótolja, az az alap, amire a (nem anyagi) motivációt lehet építeni. Ugyanakkor a (z alap) bérnek majdnem nulla az ösztönző, mitováló ereje, nem is ez a szerepe.

randomuser1 2015.04.21. 10:37:02

amíg az alapfizu épphogy elég az alapvető létszükségleteim kielégítésére, addig ez magában remek motiváció, a céges pávatánc soha nem éri el a célját és nem is érdekel senkit, csak egy idegesítő közjáték a túlélésért vívott harcban.
minden multi abba bukik bele, hogy asziszi, a hannoveri irodát idehozza, akkor minden mehet egyazegybe, csak ötödannyiért.. hát, nem

pifta · http://developers.blog.hu 2015.04.21. 11:15:27

Az a bajom evvel, a pénz nem motivál dologgal, hogy orbitális faszság, a fizetésemből élek meg, a megtakarításaimból, és váratlan bevételeimből tudom önmagam boldogságához szükséges egyébeket beszerezni (ezek egy jelentősebb része pénzbe kerül ez van). Amikor jól csináltam valamit, akkor kurvára nem arra vágyom, hogy valaki kitalálja, hogy ezért engem úgy jutalmaz meg, hogy kapok egy tortát meg egy vállveregetést, vagy akár egy wellness hétvégét a párommal valami 3-4 csillagos akárhol, hanem arra vágyom, hogy kapjak valamit amit én szeretnék, én tudom számomra mi az ideális jutalom, és a legcsodálatosabb hr-es se fogja kitalálni.

A jutalmazásnak persze lehet ezer módja de végső soron bármilyen motivációs ezköz pénzbe kerül, a probléma nem az hogy pénzzel jutalmazol vagy csokival szabadsággal vagy akármivel. A pénz egyszerű a delikvens a szükségletei szerint ki tudja használni, és boldog lesz tőle.

A probléma az, hogy ahhoz hogy a jutalmazási rendszer igazságos legyen, és nagyobbrészt elégedettek legyenek vele, nagyon sok munkát kell befektetni, és el kell fogadni azt is, hogy egyszerűen nem lehet olyan objektív rendszert kiépíteni, ami nem demotívál jónéhány embert akit motiválni hivaott volna, mert irigy gyökerek vagyunk, és ha keveset kapunk, akkor az biztos nem a mi hibánk volt, hanem az xy csókos geci miatt van, az emberek nagy része szerint...

Kíváncsi leszek mit javasoltok nagyban, vagy kicsiben... De abban biztos vagyok, hogy a pénz önmagában nem motivál, de abban is biztos vagyok hogy az sem, ha a nagyfőnök odajön és megköszöni a munkámat. (Az első önmagában egy szint felett nem ér semmit, a másodikért pedig nem kapok kenyeret/megyek el pihenni valahova/opcionális akármilyen szükséglet.)
A motivációs rendszer motivál, és annak megítélése hogy a rendszer jól működik szubjektív, ha az emberek nagyobb része elégedett a jutalomosztási rendszerrel, és az transzparens, és jól működik akkor a jutalomnak tökéletes eszköz a pénz.

Szerintem.

És igen tudom vannak tanulámnyok, amikben igazolni vélték, hogy pénzjutalom kilátásba helyezése ront a kreatív feladatvégzés hatékonyságán, de ez még mindig csak azt jelenti hogy a pénz önmagában kevés, nem azt hogy alkalmatlan. És ezt kedves managerek szeretik kurvára félreérteni, és úgy értelmezni ezeket az eredményeket hogy pénzzel nem jó jutalmazni, és kiválóan kihasználják ezt, hiszen ha nem kell pénzzel jutalmazni az mégiscsak olcsóbb, főleg mert a kávé vagy a csoki vagy egy kajálás fajlagosan sokkal olcsóbb, mint kiosztani egy rakás pénzt, és belefektetni nem kevés energiát, hogy az elosztási arány, és mindenki világosan lásssa hogy mit csinált jól, és mit csinált rosszul ami miatt annyi az annyi (akár csapat akár egyéni szinten).

para_noir 2015.04.21. 13:34:11

Igazi undorító szarszemét vállalati bullshitgyűjtemény. Idiotizmus idiótáknak. Mi a véreres lófasz az például, hogy javítani az ügyfél orientáltságon 60%-ról 80%-ra? Köpöm le az ilyen majmokat.

TanacsLajos 2015.04.21. 17:14:10

@pityókabor sommelier: Ez érdekes gondolat, mármint az ösztönzés és a motiválás megkülönböztetése. Mi szerinted a kettő között a különbség? Hogyan definiálnád az egyiket meg a másikat?

2015.04.21. 17:36:47

@Kriminalhauptmeister Harry: Hogy ne bonyolítsam túl a dolgot: az ösztönzés az érdeked veszi célba, míg a motiváció olyasmiket mint érték, önbecsülés. Igazából nem is lehet motiválni, mert a(szakemberek szerint) a motiváció belülről fakad, azt (pl a hozzászólók által is leírt módon) legfeljebb "felébreszteni lehet. A motiváció egyben egy - belülről jövő - ösztönzés is.

Megpróbálkozom egy példával az ösztönzésre (valós): Elkezdtük a munkásainkat darabbérben is fizetni. Kaptak egy alapbért, és egy jelentős, menyiségfüggő mozgóbért. A mozgóbér összege annál nagyobb volt, minél több munkát végeztek el a bérelt munkaerő helyett. Ez megoldotta a mennyiségi- és határidőproblémáinkat de felfutott a selejtarány, és egyre lepusztultabb lett az üzem. Megváltoztattuk a rendszert úgy, hogy a minőséget - az utólagos reklamációk tekintetében - is figyelembe vegye. A hatás nem maradt el. Mi eből a tanulság: az ösztönzés azt a viselkedést (sok munka) váltja ki, amivel az ösztönzött jól jár (mozgóbér).
A motivált dlgozóra jó példa lehet az olyan régi szaki, mérnök, könyvelő, stb aki rendszerint nagyon rég, akár alapítás óta a cégnél van, szinte magáénak érzi a kócerájt, és ösztönzőktől függetlenül jól teljesít, nem ritkán a szűken vett feladatkörén túl. Ugyanilyen jó példe a motivált emberre a vállalkozó (mármint az igazi :)) vagy a feltaláló.

TanacsLajos 2015.04.21. 21:02:23

@pityókabor sommelier: Akkor az ösztönzésre akkor van szükség, amikor valami olyan tevékenységet akarunk elvégeztetni, amit a dolgozó önmagáért a tevékenységért nem végezne el. Tök jó gondolat ez az irány, hogy a motivációt inkább katalizálni, felébreszteni kell, a körülményeket megteremteni hozzá.
Sokszor azt látom pályakezdőkön, hogy maguktól (nem pénzért!) a csillagot is leprogramoznák az égről, a szar vállalati közeg meg hosszú évek alatt kiöli belőlük a motivációt. Ahelyett, hogy fenntartaná és táplálná. Ez is ezt a vonalat igazolja vissza.

xclusiv 2015.04.21. 22:48:14

@Kriminalhauptmeister Harry: "Írásaink általában informatikai cégekre vonatkoznak, élményeink ebből a közegből származnak. ...
A pénz tud persze motiválni, ha a motiválni kívánt egyénnek egzisztenciális gondjai vannak, és nem tudja magának vagy a családjának biztosítani azt az alap létbiztonságot, amitől komfortosan érzi magát a világban (Maslow piramis alsó két szintje). A szakmánkban dolgozókra azonban nem ez az anyagi helyzet a jellemző, sem Magyarországon, sem külföldön."

Halkan jegyezném meg, hogy az informatikai cégeknél/területen dolgozók 99,9%-a pont úgy él a nyugati IT-shoz képest, mint a magyar bolti eladó a berlinihez képest. Mittomén, a 2k EUR átlagbérhez képest keres egy ottani átlag IT-s 4k-t, itthon meg a 120 ezer forinthoz képest 240-et. (A számok csak hasraütéses példák.)

A magyar IT szakemberek 99,9%-a max. ott tart, mint mondjuk egy berlini eladó egy ottani kisker boltban. Értsd: ha a fizu előtt beszarik a hűtő akkor nem kölcsönkéreget, hanem simán elmegy és vesz egyet a pénzéből. (Itthon ez is "nagy szám", tudom.)

De kár emlegetni a Maslow piramist, mert a pénz akkor is motivál. Ha pl. megveheted álmaid házát vagy autóját, csak pár évvel korábban vagy épp hitel nélkül (vagy kevesebb hitellel), az nem motivál? Ugyan már, dehogynem.
Ha úgy érzed, hogy kiégtél és inkább elmennél egy évre hegyet mászni Dél-Amerikába, és ezt megteheted a pénzedből, az nem motivál? Nem a lóf*szt nem...

És ha már Maslow: az igazán nagy cégek igazán komoly vezetőinél csak úgy repkednek a nagy pénzek: az évente milliós (tízmilliós) fizetések _mellett_ milliós és tízmilliós bónuszok, részvényopciók, stb.
Természetesen dollárban és euróban.
Pedig ők a Maslow piramisnak igencsak a tetején vannak, ellentétben a hazai az informatikusokkal...

Nyilván azért, mert őket se motiválja.

Szóval hagyjuk már a hülyeséget.
A pénz igenis motivál, Maslow ide vagy oda. Persze nyilván fontos a pénz mennyisége is, pl. egy keményen végigszopott (de eredményes) év végén borítékban kapott 30 ezer forint sok esetben inkább sértés, pedig amúgy sok túrórudi kijön belőle...
Szóval a rosszul megcsinált motivációs rendszer pedig demotivál.

Titeket pedig sok esetben azért fizetnek, hogy _olcsóbb_ legyen a "motivációs rendszer", mert a mánáger elhiszi nektek, hogy heti 60 túrórudiból nagyobb lesz a boldogság, mint ha év végén 6 emberhez hozzávágnak átlag egy havi fizetést (persze differenciáltan, valódi teljesítmény alapján).
Persze hogy elhiszi nektek, mert ő az alapján kap év végén bónuszt (és nem túrórudit), hogy mennyit is tud spórolni a dolgozón...

xclusiv 2015.04.21. 23:11:01

@Kriminalhauptmeister Harry: "Sokszor azt látom pályakezdőkön, hogy maguktól (nem pénzért!) a csillagot is leprogramoznák az égről, a szar vállalati közeg meg hosszú évek alatt kiöli belőlük a motivációt. Ahelyett, hogy fenntartaná és táplálná. Ez is ezt a vonalat igazolja vissza."

Na várj. A pályakezdő (junior) részben lelkesedésből (mert még kezdő, naív), részben "rendes" motivációból teker. Mert neki ez új, meg akarja tanulni, és juniorból "rendes" fejlesztő akar lenni, később pedig szenior. (Sokkal több pénzért, nyilván, és jó eséllyel egy másik munkahelyen, csak így zárójelben.)

Csak ugye a mocsár visszahúz. Amikor azt látja, hogy hiába dolgozza ki a belét, a másik mégis többre megy szinte nulla munkával, csak mert valakivel jóban van, valakinek a valakije, vagy épp szopik valakit... na ez kiöli az ambíciót.

A másik, amikor a munkáját mások telibe szarják. Amikor 2 kis (közepes) főnök kardozik azon, hogy melyiknek nagyobb a f.... akarom mondani befolyása, és ezért 3 hét késéssel kap meg egy 3 órás feladatot péntek délután 5-kor, akkor ő is szépen haza fog menni fél hatkor, hiába kell tegnapelőttre a feladat. Ha elsőre nem is, de előbb-utóbb haza fog. (Persze itt is bejön a motiváció, ha feldobnak félhavi fizut a melóért, akkor másnap reggelre készen lesz, kitesztelve.)

Szóval igen, a szar vállalati közeg ilyen. De itt is igaz, hogy fejétől bűzlik a hal. Csak ugye ezt is a farkától akarják pucolni, lásd még r=1 dolgozó motivációs rendszere...

TanacsLajos 2015.04.24. 13:33:03

@xclusiv: Köszönöm a markáns véleményt, amit megfogalmaztál, elég sokat gondolkoztam is rajta a napokban. Azért ütöm folyton ezt a "Ne pénzzel motiváljunk" harangot, mert én személy szerint nagyon sokszor próbálkoztam már ilyennel, de csak nagyon rövid ideig ható eredményeket értem el.
Az az alapvető bajom ezzel, hogy a pénzzel való ösztönzés/motiváció a pénz megszerzésére ösztönöz, nem a hozzá kapcsolt feladat fasza elvégzésére. A legjobb eredményeket akkor értem el szinte nulla energiabefektetéssel, amikor olyan csapattal dolgoztam együtt, akiket rohadtul izgatott a megoldandó informatikai probléma, szerettek együtt dolgozni, és nem baszogatták őket napi három másfél órás meetinggel meg riportolással.
A legrosszabbat meg akkor, amikor egy szar projektben szar kódot kellett túrni, és csak pénzzel próbáltunk eredményt kihozni az emberekből.

A top vezetők csilliómillió dolláros jutalmai meg már nem a pénzről, hanem a hatalomról szólnak szerintem. Nem az érdekli, hogy birtokoljon egy újabb aranyórát, hanem hogy a pénzével hatalmat vegyen és gyakorolja ezt másokon. De lehet, hogy én tévedek, mert még sose voltam dollármilliomos :)

xclusiv 2015.04.26. 18:15:22

@Kriminalhauptmeister Harry: örülök, hogy elgondokodtattalak. Komolyan.
A véleményem pedig azért ilyen markáns, mert én rengeteg megbukott motivációs rendszert láttam már, mindegyiknek volt egy közös vonása: mindegyiket minimál pénzből akarták megcsinálni, és az igazi cél a spórolás volt.

Pedig szerintem a pénz igazán fontos. Gondolj bele: pénzért dolgozunk. Te is, én is, mindenki. Nem csak a pénzért, de alapvetően azért. Ha megkapnám a fizumat meló nélkül, én simán le tudnám kötni magam a céges meló nélkül is.

És igen, a pénz nem ösztönöz önmagában a feladat fasza elvégzésére, csak ha úgy van megcsinálva a motivációs rendszer, hogy a faszán elvégzett feladatért kapsz pénzt :)
Amúgy meg ez a faszán elvégzett feladat nagyon kevés helyen szempont, és szerintem ott is csak ritkán. Legtöbbször az a cél, hogy működjön. Ezen belül is vannak fokozatok, ugye jól működjön, többnyire jól működjön, legalább néha jól működjön, legalább a prezentáción működjön...
Egyszerűen nem cél a feladat fasza elvégzése, és nem is lehet a feladatot faszán elvégezni, mert nincs rá erőforrás. Mert a 300 órás fejlesztésre beterveznek 120 órát, amiből 10 óra meeting. Aztán több csúszással 200 nettó munkaóra (+25 óra meeting) alatt sikerül valamit úgy-ahogy működőre megcsinálni, aztán azonnal neki kell ugrani a többi, borzalmas csúszásban levő feladatnak.

Amit pedig írtál, hogy szar projektben szar kódot kellett túrni, az nem a motivációs rendszer miatt hozott szar eredményt, hanem azért, mert szarból nem lehet várat építeni.

A topvezetők csillimilliói pedig igenis a pénzről szólnak, ha pénzből lehet hatalmat venni :)
Mert a gondolatmeneted alapján az IT-sok bónusza se a pénzről szól, hanem autóról, házról, nyaralásról, stb. :)

xclusiv 2015.04.26. 18:20:48

@Kriminalhauptmeister Harry: " A legjobb eredményeket akkor értem el szinte nulla energiabefektetéssel, amikor olyan csapattal dolgoztam együtt, akiket rohadtul izgatott a megoldandó informatikai probléma, szerettek együtt dolgozni, és nem baszogatták őket napi három másfél órás meetinggel meg riportolással."

Erre elfelejtettem leírni amit akartam.
Szóval: sikerült néha az ideális dolgot megnyerned. Volt egy jó feladat, volt egy jó csapat, és volt egy jó management, ami nem a mások idejét rabló idióta meeting-ekkel próbálta igazolni felfelé azt, hogy ők igenis dolgoznak.

Van ilyen is. Sőt, hidd el, minden (jó) IT-s álma az, hogy faszául oldjon meg dolgokat. Csak általában nem hagyják nekik.

raki 2015.04.26. 22:39:27

Egyrészt kezdjük az alapigazsággal, ami még nem hangzott el:
A pénz nem boldogít. Csak a sok pénz :-)

Innentől igazából már sok újat nem írok, de a huszonikszedik kommentelőként már nehéz újdonságot mondani :-)

Másodszor (kicsit komolyabban):
Tisztázni kellene, hogy milyen motivációról beszélünk, ezzel lehetne csökkenteni az indulatos hozzászólásokat. Szerintem itt félreértés van, nem mindenki ugyanarról beszél.

Nem mindegy, hogy arra akarom motiválni az embereket, hogy 5 vasárnap jöjjenek be dolgozni vagy arra, hogy legyenek hosszú távon kreatívak és hatékonyak. Gondolom, ti itt erről az utóbbi esetről beszéltek.

Az elsőnél nyilván meg kell fizetni őket. Ezt mondta pityókabor "ez az alapnak". Nyilván alap, hogy a vasárnapok megfelelően kompenzálva legyenek. Ha nem, akkor kisebb lesz a motiváció a munkára. Tehát a pénz ebben az esetben motivál. Persze ha más miatt motiváltak (pl. övék a cég), akkor bejönnek vasárnap is, de itt nem erről van szó. Hasonlóan, egy darabbérben dolgozó embert motivál a pénz, megpróbál többet teljesíteni, hogy több pénzt kapjon.

Elmegy-e a programozó több pénzért dolgozni, ha lakást akar venni és úgy látja, hogy a többi körülmény kb ugyanaz a másik cégnél? Elmegy, tehát a pénz ebben az esetben is motivál.

Fejleszti-e a tudását a programozó, ha lakást szeretne venni és az több pénzbe kerül, mint neki van és tudja, hogy ha képzi magát és emiatt hatékonyabban dolgozik, akkor több pénzt kap vagy nagyobb fizetést kap máshol? Igen, fejleszteni fogja, mert a pénz motiválja rá.

A második példánál, vagyis hogy legyenek hosszú távon kreatívak és hatékonyak, már bonyolultabb a helyzet. Ha azt mondom valakinek, hogy mától 50 százalékkal megemelem a fizetést, ezért cserébe azt várom, hogy legyen elkötelezettebb, hatékonyabb, kreatívabb, akkor az nem működik. Tehát ebben az esetben nem motiváló a pénz.

Harmadszor:
A pénz csak a jutalom egy formája. Létezik még más is, amit lehet használni: dícséret, elismerés, nagyobb felelősség, szabadnap, másik pozíció, előrelépési lehetőség, fejlődési lehetőség, érdekesebb munka stb stb, ezeket írtátok ti is. Az alapvető kérdés szerintem nem az, hogy a jutalom motivál-e, hanem, hogy a jutalmazási rendszer motiváló-e. És igen, elhangzott, hogy ilyet elég nehéz kitalálni, mert az IT-ban nehéz a teljesítményt mérni. Gondolom, a következő blog bejegyzésben részletezitek ezt a témát is és megírjátok a frankót, amit nekünk már csak követnünk kell :-)

TanacsLajos 2015.04.26. 22:44:57

@raki: Jaja, most írom a tutit, csak nehezen születik meg, a sok kommentben sok jó gondolat van (még ha indulatosak is, az nem gáz), és a véleményem is árnyaltabbá vált ettől a témával kapcsolatban.

StanLee · https://newsroll.net 2015.04.27. 10:20:21

Szeirntem a pénz az egy jó motivációs eszköz, nem szabad lebecsülni. Természetesen van egy szint, ami felett ez már kevésbé igaz. Addig, amíg az embernek olyan céljai vannak, amit nagyobb fizetéssel vagy bónusszal tud csak megoldani, addig pénzzel is motiválhatják.

Saját példámon, amíg Mo-n dolgoztam, egy osztrák cégnek, volt éves teljesítményértékelés, és abból jött (volna) össze az év végi bónuszom, hogy a cégnek milyen teljesítménye volt, ill. a munkám mennyire jól végeztem el. Sose kaptam bónuszt, mert az adott évre kitűzött célokat soha nem tudtam elérni más hibájából (pl.: becsődölt a megrendelő, akinél már ledolgoztam a bónuszom eléréshez szükséges munkát, csak mivel nem fizetett, így jártál kispajtás, stb.). Ezért fogtam magam, olyan helyre mentem el, ahol a dupláját kerestem ugyanannyi munkával, és megmondták a szemembe, hogy nincs bónusz, ha nem tetszik el lehet menni. Egy ideig toltam ott is, aztán mivel elértem azt a szintet, hogy már a pénz nem számított (ha kétszer annyit adtak volna sem csináltam volna tovább), elmentem.

Most részmunkaidőben fogok dolgozni, hazaviszek 200 euróval kevesebbet havonta az előző munkahelyhez képest, heti 30 órás munkával (előtte 60-70 órás munkahét). Most nem szól senki péntek délután, hogy vasárnap Angliába kell menni. Gyalog 5 percre lakom az új munkahelytől, nincs túlóra, stb. Persze el tudnám még képzelni, hogy 2 évet lenyomnék az életemből úgy, hogy állandó készültségben vagyok, de annak a motivációja a pénz, csakis a pénz lenne, semmi más... És főleg azért, mert amilyen munkakörben dolgoztam, onnan nem lehet tovább fejlődni, nincs magasabb szint, amit el lehetne érni.

uff68 2015.04.27. 14:14:02

A pénz a menedzsment tudománnyal foglalkozó szakemberek szerint úgynevezett „higiénés tényező”: nagyobb mennyiség nem okoz teljesítményjavulást, a kisebb mennyiség viszont a teljesítmény romlását okozza.

Pszichológiai kutatások szerint a munkavállalók motiválására használható eszközök két csoportba oszthatók: az úgynevezett „motivációs tényezők”, és a „higiénés tényezők” csoportjába. A „motivációs tényezők” azok, amelyek használata a teljesítmény javulását okozza, elmaradásuk azonban nem jár együtt közvetlenül a teljesítmény romlásával. A „higiénés tényezők” alkalmazásával nem lesz jobb, de elmaradásukkal kimutathatóan csökken a munkavállalók teljesítménye. Érdekes módon a pénz ez utóbbi kategóriába esik: attól, ha többet adunk, nem lesz hatékonyabb a munkavégzés.
süti beállítások módosítása