„Rájött a drága, hogy nőként valójában könnyebb ismerkedni. Eddig nem kapott figyelmet, aztán meg egyszerre népszerű lett” - a lány nagylelkűen felajánlja a pasinak, hogy továbbra is találkozgathatnak, amennyiben nagyobb teret enged neki a barátaival. Csakhogy azok a barátok a pasi barátai. Posztolónk nem akarta kiábrándítani, hogy az a népszerűség, amiben jelenleg fürdőzik, valójában nem népszerűség...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tavaly leveleztem ezzel a lánnyal. Ő 22, én 26. Aztán többször találkoztunk. Ő vidéki, városnézős napokat csináltam neki, ő jött fel, sőt, azóta már itt is lakik. Eleinte azt gondoltam, végre megtaláltam valakit, ő normális, szerény, visszafogott, nem olyan, mint az átlag, tiszta és rendben van a lelki világa, nem izgatott és nem partip*na. Ez így is volt. Összejöttünk és szép, bár rövid, időszakot töltöttünk el. Egy darabig nálam lakott, aztán már nem tudom, hol. Bevittem a baráti társaságomba, hiszen Pesten még nem sok embert ismert. Itt rontottam el én. Vagy ő. Ezt döntse el ki-ki a maga ízlése szerint.
Eleinte nem zavart, hogy a haverjaim idióta bókjaira rezonál. Gondoltam, ennyire azért csak nem ereszkedik le. Azt hittem, csak viccből csinál úgy, mint akinek bejön. De a szomorú igazság az, hogy tényleg bejött neki.
Önző lett és flegma velem. Beszélgetünk, kijelenti többször is, hogy valójában mi csak nagyon jó barátok lehetnénk. Ezzel nagyon megbántott. Utána mondott olyat, amitől majdnem padlót fogtam: ő megelégszik azzal, hogy időnként meglátogat engem, ha hagyom, hogy szabadabban és nélkülem mozogjon a barátaival (pontosabban, az ÉN barátaimmal. Az ő új barátaival. Én mutattam őket be neki). Passzív és bunkó lett velem, és egy ideje már leesett, hogy mi van. Senkinek nem kell elmagyarázni nekem. Rájött a drága, hogy nőként valójában könnyebb ismerkedni, és micsoda lehetőségei vannak. Eddig nem kapott figyelmet, aztán meg egyszerre népszerű lett, melyik nő ne váltana arcot ilyenkor? Nem akartam kiábrándítani, hogy ez messze nem népszerűség...
Szótlan, szerény, visszafogott lányból lett, ami lett. Van egy nőtípus, egyre több, amelyik alig várja, hogy megrontsák, hogy belevigyék végre az „életbe”. (Mintha egy ideje megfordult volna a dolog: a pasik egyre kevesebb nővel vannak, míg a nők pasihalmozást végeznek, gyűjtik a skalpokat, talán még egymás közt dicsekednek is ezzel, hány pasi volt meg) Aztán mindenki őket sajnálja, ha beüt a krach...
Valamilyen szinten bánt, hogy mennyire semmibe vesz már. Bánt, hogy mivé lett. Az, hogy ő hívna, találkozni, már nincs. Ha megbeszélünk valamit és később rákérdezek, akkor visszakérdez, hogy „- Tessék? Mi? Mikor?” - totál elfelejtette az egészet, nyilván, hiszen velem kapcsolatos. Írtam neki egy levelet, amiben használtam a ribanc szót - és nem is ezen akadt ki, inkább azon, amikor megkértem, ziccenjen le a haverjaimról és keressen saját barátokat önerőből, ha már azt a függetlenséget hangsúlyozta. Nem tudom, mit csinál velük, vagy mit nem, én már lemondtam róla, csak némi magyarázat azért járna. Így lenne fair. És ha erősen vágott volna vissza, kikérve magának mindezt, az azt jelentette volna, hogy még számítok neki ennyit, megtisztel ennyivel, de nem: három lerázó mondatot írt vissza. Mintha csak átfutotta volna a levelem.
Most én tévedek, én néztem be valamit, és én nem vagyok hajlandó elfogadni egy amúgy természetes folyamatot, vagy szembesültem egy lány valódi arcával, és örüljek neki, hogy nem került semmibe?
