Külföldön boldogtalan vagyok

2017. március 24. 07:52 - csajokespasik

„Néha látom a jövőt, és nem valami ragyogó. Mozdulnom kéne, döntenem kéne, de senkihez nem tudok fordulni” - Posztolónk 11 éve él külföldön, kapcsolata teljesen kihűlt, és a párját már az sem érdekelné, ha félrelépne. Abba viszont beleszólna, ha a nő megpróbálna hazajönni.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Nő vagyok. A párommal 11 éve külföldön élünk és dolgozunk. A kapcsolatunk megromlott, külön lakrészen lakunk, szinte már nem is beszélgetünk egymással. Engem sok minden ideköt, otthon nincs hova mennem, szinte alig tartom a kapcsolatot bárkivel is. Kénytelen vagyok vele maradni, egyéb okok miatt. Úgy érzem, megfulladok a szeretethiánytól. Itt ismerkedni nem tudok, próbálkoztam és nem ment. Ha hazajönnék Magyarországra, akkor gyakorlatilag mindent a nulláról kéne elkezdenem. Igazából nem érné meg, mégis valami hazahúz, és gondolkodom rajta, hogy hazatérek. Maximum a szüleimhez mehetnék.

Úgy érzem, lassan eltelik az életem, és már kevés az esélyem a boldogságra. Szeretnék még egy boldog párkapcsolatot (38 vagyok). Az itteniekkel csak barátkozni tudok, de rengeteg a felületes ember, és teljesen máshogy gondolkoznak. Hiába a 11 év, nem tudtam megszokni őket. Velük csak barátság van.

Csapdában érzem magam. Nehéz ezt kívülállóként megérteni ezek alapján, de fontos lenne pár tanács, hogy miként döntsek. Vagy marad az állóvíz.

Csak telnek a hetek és én megint azt látom, hogy újra eljött egy hétvége és üresen is múlt el. A párommal is beszéltem erről, de inkább érdektelennek tűnik és majdhogynem azt mondta, hogy azt csinálok, amit akarok, de úgy érzem, neki mégis szüksége lenne rám, és ha tényleg eljönnék, ha itt hagynám, és látná, hogy nem a levegőbe beszélek, akadályozna benne. Ő nem ismerkedik mellettem, vagy ha van is valakije, nem tudok róla. Végül is megteheti.

Nem tudom, mit szólna, ha lenne valakim. Szeretnék valahogy tiszta lappal indulni, de nagyon nehéz, félek a változástól is.

Ha úgy döntök, hogy feláldozom magam és maradok ebben, azt később bánni fogom. És ez a később már nincs olyan nagyon messze. Néha látom a jövőt, és nem valami ragyogó. Mozdulnom kéne, döntenem kéne, de senkihez nem tudok fordulni !

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4412366397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása