„Már nevetséges, hogy minden este jó éjt puszit kell adnom neki sms-ben. Ráadásul a kétszintes házba való meghívás változatlanul fennáll” - Posztolónk nem érti, hogy a nála idősebb hölgy miért rontja el a folyamatos nyomulásával azt a kevés esélyét is, ami van? Attól tart, hogyha mindezek után viszonyt kezd a vállalkozó szellemű üzletasszonnyal, ezek a rossz szokásai csak még meredekebb irányt vesznek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Blogolvasók! Talán nem vagyok már olyan fiatal, mint a böngészők és levélküldők többsége, de szerintem abba a korosztályba sorolódom, ahol még igény van az életre és a remény mindig pislákol.
Szóval: megismertem egy nőt. Hasonlóan gondolkodott, mint én. Ez már az én koromban jó jel, és elsődleges szempont. A forgatókönyv a megszokott módon alakult: netes ismerkedés, levélváltások, majd randevú. Mivel már nem vagyunk tinik, a kényelmes körülményekre törekedtünk, nem a játszótér padján találkoztunk. Kocsival mentem elé és egy igen jó helyre vittem. Neki is tetszett.
Ott jól elcsevegtünk, még egy kis pilisi kirándulást is letárgyaltunk, hogy majd egyszer... mert ott van valami tó, amit romantikusnak talált. Hat év korkülönbség volt köztünk, az én javamra. Ő üzletasszony, elfoglalt, természetesen elvált, (és elnézést a természetesen szóért, de ezek a tények: a sok meló megöli a családi idillt). 3 fia van, ebből eggyel él együtt.
Egykor csinos nő lehetett, de ma már elhalványultak a kondíciók, nem kerülte el a figyelmemet a vastag sminkréteg, a törődött arc és az elhasznált fogai. A fogai többet nyomtak a latban, mint a ráncai, hisz a ráncokat senki sem kerülheti el. Ez egy megmagyarázhatatlan ízlésbeli dolog, van, akit egy szemölcs riaszt, van, akit egy túl vastag vádli, van akit egy nagy orr. Engem akkor a fogai irritáltak. S ha egy férfi nem indul be egy nőre elsőre, akkor… nem indul be, a beszélgetés egy idő után lezárul, mindenki megy a maga dolgára és többé nem hívják egymást. De akkor valami furcsa dolog történt. Eszembe jutott, hogy milyen elszállt elvárásaik vannak azoknak a nőknek, akik kívánságlistákat állítanak össze a regisztrációs lapjukon: „Legyen határozott, tudja, hogy mit akar, legyen igazi férfi, fel lehessen rá nézni, mindig tudjon megnevettetni… blablabla. Egyetértettem magammal abban, hogy ezek a nők egyáltalán nem tudják, mit akarnak, kivéve azt az egyet, hogy nekik minden körülmények közt a legjobb jár. Bennem az váltotta ki a fordulatot, hogy őbenne semmi ilyen nem volt. Mindezek ellenére, valami megfogott benne, talán az, hogy önmagát adta, nem próbálta a tényeket elkendőzni, kiszínezni, és én mindig is nagyra értékeltem minden embernél, ha igaz és teljesen őszinte velem.
Veszi a humorom, ez is egy jó pont a javára. Bevallotta, hogy a leveleim mondataiból vont le következtetéseket rólam. Az írásom fogta meg, az, ahogy a leveleimben a mondataimat formáltam. „Mert az írás maga az ember, abból, ahogy írsz, már kiderül, milyen ember vagy. Nem lehetsz más, mint ahogyan írsz, a valóságban sem” – mondta. És valóban, a legközvetlenebbül a szavak közvetítik, valójában ki vagy. S azt a nőt, aki figyel a szóhasználatodra, valóban érdekli, hogy ki vagy.
E naptól kezdve elkezdett sms-ekkel bombázni, este, reggel és napközben, nem győztem válaszolni. Minden percemet ellenőrizni akarta, és ha elmulasztottam válaszolni, kiborította. „Nem kapok ma jó éjt puszit!” (lefelé görbülő szájú arc) – írta nekem (pedig még egy hete sem ismertük egymást). Nem lepett meg, mert korábban, az első találkozótól számolva a harmadik napon már olyan tervei voltak velem, hogy be akar mutatni a fiainak. Csodálkozva csodálkoztam : D Bár főleg szabadkoztam, mert ez akárhonnan nézve is korai. Még semmi nincs köztünk. Semmi. Vagy nem sok. Ennyi erővel a sarki péket is bemutathatná nekik.
Persze, miért is ne lehetne gyorsítani? De amikor azt mondja, hogy az ő háza kétszintes, bőven lenne hely ott nekem is, ha odaköltözöm, az nekem valahogy gyors. Tudom, hogy általában nők szoktak azzal jönni, hogy még korai és kell még idő, de most ez a szerep nekem jutott : )
Már nevetséges, hogy minden este jó éjt puszit kell adnom neki sms-ben. Ráadásul a kétszintes házba való meghívás változatlanul fennáll. Értelmezésem szerint nagyon akar maga mellé egy férfit. De én akarok-e egy ilyen nőt? Nem értem, hogy miért rontja el ennyire a nyomulásával azt a kevés esélyt is, ami lehetne? Félek tőle, ha viszonyt kezdünk, ezek a dolgai csak sűrűsödni fognak, vagy súlyosabbak is lehetnek. Ti hogyan látjátok?
