6 éves kapcsolatot hagyott ott miattam

2015. augusztus 28. 07:36 - csajokespasik

„Ő volt az én hercegem, ám technikailag neki barátnője volt, nekem pedig barátom” – Posztolónk megismeri a Férfit, akivel minden perc csodálatos, a szex pedig erotikusabb vele, mint egy giccses felnőttfilm, és vadabb, mint egy hardcore pornó. De amint a pasi Facebook-járól lekerül a kapcsolatban-jelző, nők kezdik ostromolni őt, napi szinten. A barátnőjelölt ezt képtelen elviselni.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Tegnap találkoztam egy emberrel, akivel régen közös volt a szívünk minden egyes rezdülése. Csak a távolból láttam, egy pillanatra néztünk össze, de azóta minden pillanatban sírni tudnék. De kezdem az elején. Régen volt, de már két éve együtt voltam a párommal, akivel éltük az egysíkú kapcsolatunkat. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy ez kielégítő volt, nem vágytam másra, nem is fürkésztem a pasikat. Ám egyszer, a semmiből megjelent a Férfi, aki kisugárzásával, határozottságával, tengerkék szemével lenyűgözött.

Sármos volt, előzékeny, intelligens, humoros, csibész és komoly is egyszerre. Eleinte féltem belenézni a szemébe is, mert szégyenlős kislánynak érezve magam, a világ végéig futottam volna, olyan pezsgést éreztem belül. Az élet ezután folyton olyan helyzetekbe sodort, hogy összefutottam vele, néha elszívtunk egy cigit, megittunk egy kávét, amiből szép lassan, egy év alatt, rendszer lett. Kamaszlányos izgalommal vártam a találkozásokat, kicsinosítottam magam, próbáltam a legjobb énemet adni. Ő pedig maga volt a megtestesült lovagiasság. Nemcsak azon tettei, hogy lesegíti a kabátot, vagy kihúzza a széket előttem, hanem minden tette, gesztusa, testbeszéde, mintha csak arra lenne kihegyezve, hogy engem kényeztessen. Igazi úriember, aki úgy bókolt, hogy nem lépte át azt a határt, amit egy kapcsolatban élő nőnél, sokan megtesznek.

Azon kaptam magam, hogy rá gondolok, éjjel és nappal. Rá gondoltam mikor felkeltem, mikor munkába mentem, rá gondoltam mikor rágyújtottam egy cigarettára, vagy mikor lefekvéshez készülődtem és vele álmodtam. Mivel neki is volt párja, így próbáltam elhessegetni a gondolataimat, de egyre kevésbé ment. Közel egy év után, úgy alakult, hogy egy teljes napot töltöttünk együtt, amire még nem volt példa, mindig csak negyed-fél órákat adtam neki, hiszen engem várt otthon a barátom. Az a nap maga volt a tökély, pedig nem csináltunk semmi olyat, amit máskor ne tehettünk volna meg, sétáltunk, kávéztunk, leültünk egy padra, hintáztunk egy játszótéren. Mégis olyan felhőtlen volt minden pillanat, hogy megfogalmazni sem nagyon tudom. A Férfi, maga volt a megtestesült nyugalom, az az ember aki mellett nem létezik megoldhatatlan probléma. Akkor már éreztem, hogy menthetetlenül szerelmes voltam belé.

A nap végére, egymást ölelve, csókolóztunk és azt kívántam, hogy a pillanat soha ne érjen véget. 25 éves voltam akkor, és megértettem, hogy mi az a rózsaszín felhő, az a megfoghatatlan boldogság, amiről a filmek szólnak. Ő volt az én hercegem, ám technikailag neki barátnője volt, nekem pedig barátom. Az összejövetelek folytatódtak, a város eldugott sikátoraiban, alig ismert romkocsmáinak sarkában öleltük és csókoltuk egymást. Két hét telt el így, mikor jött tőle az üzenet, hogy ő szakított a barátnőjével, egy héten belül el is költözik tőle. Egyszerre repestem a boldogságtól és zuhantam mély letargiába. Ez a Férfi engem akar és tett is érte. Sok léhűtő férfival sodort össze az élet, legtöbbjük ígérget, de amikor lépni kell, egyik sem mer. Ő megtette. Én viszont elbizonytalanodtam. Hat éves kapcsolatot hagyott ott, a teljesen bizonytalan jövőért.

Azt mondta, hogy már nem szereti, nem akarja átverni a lányt. De ettől az én szerepem túlságosan is nagy ebben a döntésben. Viszont a hír túl hamar terjedt, a nagybetűs Férfi, akiről minden nő álmodik, most szingli. Nők hordái vetették rá magukat, attól a pillanattól kezdve, hogy facebookon lekerült a kapcsolatban jelző. Ám ő kimérten visszautasító volt. Egy darabig boldog voltam, hogy ő most már csak az enyém, persze még hátravolt az, hogy én is véget vessek a kapcsolatomnak. Ilyentájt volt az első szexünk is, ami erotikusabb volt, mint egy giccses szoftos felnőttfilm, este 11kor, és vadabb, mint egy hardcore pornó. Életem legtöbb és legnagyobb orgazmusait éltem át, olyan intenzíven, olyan pontokon, amikről nem is tudtam, hogy létezhetnek. Eddig is kétségek nélkül tudtam, hogy ő az a Férfi, akit életem végéig tudnék szeretni, minden érintése, pillantása lenyűgözött, de miután először együtt voltunk úgy is, már görcsösen akartam is. Voltak pillanatok, mikor nem hittem el, hogy ez valóság, ennyi jó nem történhet velem. Egyszer mikor elaludt a karjaimban, arra lettem figyelmes, hogy folyamatosan pittyeg a telefonja. Egy női nevet láttam, a messenger ikon mellett és belém bújt a kisördög. Szégyellem, de megnéztem az üzeneteit. Napi szinten 3-4 új nő írt rá, hogy találkozzon vele. Voltak akik konszolidáltan adták elő, voltak, akik lényegretörőek, voltak, akik már-már pofátlanok. Néhányan még erotikus, meztelen képeket is küldtek neki, a válasz pedig minden esetben annyi volt, hogy ne haragudjanak, de ő nem azért szakított, mert szabad préda, hanem azért mert szerelmes. Voltak akik nem írtak erre vissza, néhányan a szex-el még bepróbálkoztak, sőt néhányan olyanokat írtak, hogy bármit tehet velük, az se érdekli őket, ha csak egyszer megdugja, utána pedig kiteszi a lakásból.

Egyszerre esett jól, hogy annak ellenére is hű volt hozzám, hogy én még nem zártam le a kapcsolatomat, de egyszerre tört bennem utat a felismerés, hogy olyan Férfi mint ő, bármikor kaphat jobbat, szebbet, okosabbat nálam. És ez a gondolat magot ültetett a fejembe, majd elburjánzott. Az esték, amiket nem együtt töltöttünk, maga volt a pokol. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen nők írhatnak neki, küldenek képet magukról. Pedig ő csak nekem címzett szerelmes sorokat, nekem bókolt, nekem küldött csókot. Tudom, mert amikor alkalmam adódott, mindig megnéztem a telefonját. Utálom érte magam. Ő fáradhatatlanul utasított el mindenkit, kimérten, udvariasan. Én mégsem tudtam bízni benne. Időt kértem tőle, hogy lezárhassam a kapcsolatomat, amit ő mosolyogva fogadott. Azt mondta, hogy rám bármeddig képes lenne várni.

Elmondta, hogy minden éjjel kicsit meghal legbelül, mert nehéz azon gondolatok súlya, hogy én más férfit hívok páromnak, más férfihez bújok hozzá éjjelente, más férfinek adok csókot, de ő úgy gondolja, hogy fontosabb vagyok neki, mint a hiúság és a gőg, elfogadja ezt és ad nekem időt. Ekkoriban az érzelmi kitöréseim, amit iránta éreztem és a barátom egyre trógerebb viselkedése teljesen kikészített idegileg. Napközben arra gondoltam, hogy milyen nők veszik körbe a Férfit, akit szeretek, mikor hazaértem pedig azzal szembesültem, hogy a barátom kocsmában ül valahol, vagy a haverjai lógnak nálunk éjszakákba nyúlóan. Nem volt jó vele, de féltem lépni. Féltem feladni a biztos kielégítőt, a bizonytalan csodáért. Fél évig tartott ez az időszak. Ám a Férfi kitartott. Még így is minden nap úgy bókolt, mintha csak most akarna felszedni, fáradhatatlanul próbált boldoggá tenni, minden egyes tette és szava csak azért született, hogy engem kényeztessen. De így sem tudtam bízni benne. Hetente egyszer, vagy ritkábban kétszer tudtunk találkozni, együtt lenni, akkor megszűnt a külvilág. Minden rendben volt, a nyugalom szigetén éreztem magam. Ám ahogy elváltunk egymástól, rettegés fogott el. Egy horrorfilmbe illően képzeltem el őt, ahol szörnyek helyett nők ugranak rá és szakítják cafatokra. Teljesen kikészültem a gondolattól. Így az első együttlétünk után, körülbelül fél évvel leültem elé és megmondtam, hogy nem tudok bízni benne és inkább a barátommal maradok.

Mosolygott. Ahogy mindig. Pedig eltört benne valami. Az az erős, határozott Férfi, legbelül zokogott. Avatatlan szem nem láthatta, csak az, aki már jól ismerte. Ekkor tudatosult bennem, hogy összetörtem a szívét, de ekkor ez sem érdekelt, már csak a saját nyugalmamra akartam koncentrálni. Azt mondta, hogy rendben van, megérti. Még mindig mosolygott, de egy apró könnycseppet már észrevettem a szeme sarkában. Nagyon boldog életet kívánt nekem, majd felállt és elment. Soha nem láttam ilyen megtörtnek, esetlennek és kétségbeesettnek, ám tartotta magát, arca faragott szobor volt, egy szomorú gesztust sem engedett láttatni. Csak a hangjából tudtam. Otthagyott.

Ez öt éve történt, azóta nem láttam. Az első hónapok pokoliak voltak, de eltemettem magamban és a barátommal is visszakerültünk az egysíkúságba. Sokáig azt gondoltam, hogy jobb így élni, mint folyamatosan attól rettegni, hogy mikor jön majd egy olyan nő, aki elcsábítja. Ezt gondoltam egészen azelőtt a pár napig, míg újra láttam őt. Én a barátommal voltam, ő pedig egy idegen nővel. A facebookja szerint két éve vannak együtt. Először nem is ő tűnt fel, hanem a nő. Gyönyörű teremtés, úgy mosolygott, mint egy kislány, aki élete legnagyobb meglepetését szorongatja. Szorongatta is; a Férfi karját, aki mellett bármelyik nő a világon ugyanezt érezné. Így éreztem én is, mikor a karjaiban voltam. Talán ugyanígy mosolyogtam. Ahogy már sosem fogok. És a szemünk összeért. Egy pillanat volt, nem több, de biztos voltam benne, hogy az Ő szíve összeszorult, az enyém pedig most tört szilánkosra.

Gyűlölöm magam, gyűlölöm azt, hogy nem tudtam elengedni a féltékenységemet és gyűlölöm azt, hogy nem tudtam viszonozni azt a szeretetet, amit ő adott nekem. Ne kövessétek el ugyanezt a hibát. 

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr867740100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása