Nem alapítok családot egy lotyóval

2015. július 06. 07:55 - csajokespasik

„Fél Budapest megizélte, aztán 40 felé közeledve hirtelen férjhez ment egy 50 feletti stabil egzisztenciájú pasihoz” - régen a nők jobban szégyellték, ha túl sok pasijuk volt, ma már egyenesen büszkék rá, és Posztolónk szerint teljesen kiveszett belőlük a szégyenérzet. Egyetlen férj sem szeretne úgy végigsétálni a városon, hogy közben azon töpreng, vajon a szembejövő pasik közül hánynak volt már meg a neje? Ma a feleségnek való nők nyomába eredünk.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok,

41 éves, diplomás cégvezető férfi vagyok, egy jól menő bútoripari vállalkozás tulajdonosa. Nőtlen. Fiatalabb koromban bármit megtettem volna, hogy megnősüljek, legyen család, gyerek, de nem jött össze. Barátnő akadt (sőt, kifejezetten szép, külső alapján a felső 20%-ba tartozó barátnőim is voltak), de akiket feleségnek kinéztem, azok nemet mondtak, elfogadható magyarázatot soha nem kaptam. Régen persze anyagilag nem álltam így, panelben nyomtam, lepukkant kocsival, és ez már abban az időszakban volt, mikor nem voltam annyira csóró...

Persze ma már tapadnának rám a nők, a 30 felettiek, jó lennék már férjnek, csakhogy időközben elment a kedvem az egésztől. Szexet így is kapok. Feleségnek pedig nem kell se olyan, akinek gyereke van (nevelje csak fel szépen az, aki megcsinálta, vagy a kedves anyuka egyedül, ha ennyire ostoba volt, én más kölkét bizony nem fogom), se olyan, akin már a fél város végigment. Ez utóbbit kifejteném, mert ennyiből nem érthető talán, hogy mi a bajom. Régen is idegesített, ha az aktuális barátnőmnek túl nagy előélete volt, baromira ideges lettem, ha azt kellett hallgatnom, hogy hány pasija volt előttem, meg milyen pózban csinálták. Volt olyan, hogy azonnal megszakítottam ilyenkor a kapcsolatot. Sajnos az utóbbi évtizedekben teljesen általánossá vált, hogy már átlagos vagy annál picit jobb külsővel rendelkező nők húszas éveik közepére legalább 8-10 szexuális kapcsolaton vannak túl. Akik valóban jól néznek ki, azoknál 20-30-ról indul ez a szám, de volt olyan ismerősöm, akinek 200-nál több volt (ő a tipikus utat járta be, fiatal korában tényleg fél Budapest megizélte, aztán 40 felé közeledve hirtelen férjhez ment egy 50 feletti stabil egzisztenciájú pasihoz és azonnal pottyantott is egy kölköt, gondolom férjuram semmit nem tud a viharos évekről, hajnali buszmegállós dugásokról, egyebekről). Nagyon durva lesz, ha azt mondom, hogy ma az átlagnő sokkal nagyobb kurva, mint 40-50 évvel ezelőtt az a nő, akit akkor a falu legnagyobb kurvájának tartottak? Pedig pontosan ez a helyzet, mert a falu kurvája esetleg csak 2-3 férfival volt, ami manapság kellemes opció lenne egy nőnél. Ami számomra még megdöbbentő, hogy míg régen a nők nagyon is szégyellték ezt, ma már büszkék rá, teljesen kiveszett a szégyenérzet belőlük.

Talán az olcsó és bárkinek könnyen elérhető fogamzásgátlás elterjedése vezethetett idáig, a nők pedig egészen durván kihasználják ezt a lehetőséget. Gyakorlatilag fűvel-fával kefélnek, aztán elvetetik magukat azzal, akivel tudják. Én viszont nem alapítok családot egy lotyóval, mert nem tudnám elviselni azt az érzést, hogy megyünk az utcán és azon kellene agyalnom, hogy a szembejövők közül kinek volt már meg a kedves feleségem. Biztos bennem van a hiba, de ilyen tudattal nem tudnék együtt élni. Teljesen tanácstalan vagyok, mit tegyek? Átlagnál csinosabb nőt tudok csak elképzelni magam mellett, de a korban megfelelő jelöltnek vagy gyereke van, vagy már húszan meghágták. Egyik sem opció. Olyan nőt gyakorlatilag lehetetlen találni Budapesten, aki csinos és csak 2-3 szexuális kapcsolata volt maximum (ennyire vagyok toleráns, ennyi még belefér). A nők szabados életmódja szerintem nemcsak az egyéni életeket teszi tönkre, hanem a társadalmakat is szétzilálja, ezzel gondolom mindenki szembesül, aki kicsit követi az eseményeket Mo-on, a világban... A rendszer haszonélvezője a nők felső 30%-a és a férfiak legfelső 10%-a, mindenki más számára cumi van. A férfiak krémje - az adott nők beleegyezésével és aktív részvételével - megbecsteleníti a legszebb nőket, akik később mások feleségei lesznek. Ahhoz hasonlítanám, mintha valaki egy étteremben az összes előre elkészített ételbe beleenne, amibe  pedig már nem tudna, abba beleköpne. Aztán beengednék a többieket is, hogy itt van, zabáljatok parasztok. A köpködők meg a pincérekkel röhögnének rajtuk.

Nem tudok ez ellen semmit tenni, de nagyon nem tetszik és nem fogadom el, hogy ma ilyen a korszellem. Az egyéni életem pedig válságban van, mert csak rossz döntések közül választhatok. Ha pedig valaki azzal jönne, hogy álszent vagyok, mert én is több nővel szexeltem, mint 2-3, akkor arra azt tudom mondani, hogy ez nem az én döntésem volt. Ha lehetett volna, már 25 évesen megnősülök, akár az első nővel (talán fura, de abszolút monogám típus vagyok, soha nem volt pl. egyszerre több nőm, ilyesmire nincs igényem), de nem rajtam múlt. Elvileg most is élvezhetném az életet, hetente cserélhetném a szexpartnert, csakhogy ez engem nem tesz boldoggá. Mindig családra vágytam, most is, ezt lotyók sokasága nem pótolja. A szép nők többsége pedig az én szememben sajnos a lotyó kategóriába esik az „eseményekben gazdag” múltja miatt. Most pedig jöhetnek a kommentek, hogy mekkora f*sz vagyok.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr857603410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása