A fiatalembernek 5 éve nincs senkije, ellenben nagy pornófilm-fogyasztó. Ha egy idő után rááll az ember agya a virtuális szexre, az nem könnyíti meg a társas kapcsolatok kialakítását. Az sem vezet sehova, ha valaki folyamatosan megerősíti magában, hogy a nem döntés a legjobb döntés. Mit lehet tenni egy megtépázott önbizalommal?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egyik közeli barátomnak 5 éve nincs senkije, hogy miként vezeti le fölös energiáit, az nagyjából kitalálható. És sajnálom őt, mert rendes, annyira nem is néz ki rosszul, fiatal, de a sok csalódás nyilván elvette a kedvét a próbálkozástól, az önbizalomról nem is szólva. Megérdemelne valakit. Azt mondta, már nem is hiányzik neki a fizikai kapcsolat, meg a nő, és egyfajta érzelemmentes, üres állapotba jutott, ami se nem jó, se nem rossz, egy semleges, elengedő állapotban van. És állítja, hogy ez a lelki béke előszobája. Én meg azt állítom, hogy ez egy lájtos depresszió.
Folyamatosan győzködi magát, hogy ez így jó. Biztos nem így van, azért valahol még várja, hogy legyen valami, de ha csak várja, hogy az ölébe essen valaki, anélkül, hogy bármit is tenne, ahhoz a heti egy sörözés egy nem túl felkapott helyen, kevés. Lemondott róla, feladta, és biztos mások is voltak, vagy vannak ilyen helyzetben, nem tudom, ők mit csináltak, hogy a nihil megszűnjön. Azt viszont másodkézből szakértőtől tudom, hogy akinek a szexuális élete és az agya hozzászokik a virtuális szexhez, annál visszafejlődés és az igények csökkenése jelentkezik.
Ha őszintén próbálok vele beszélni erről, szarkasztikus humorral üti el a témát. Ha nem próbálkozik, nem lesz semmi, persze hogy - és erről majdnem meg is győztem, ősszel annyit értem el, hogy regisztrált valahol, ahonnan 24 órán belül le is törölte magát. Folyamatosan megerősíti magában, hogy a nem választás a legjobb választás. Mert biztonságos és nem fáj, nincs csalódás, se visszautasítás... De még mindig látom rajta az igényt, és azt, hogy az érzelmeit nem számolta még fel teljesen. Ezt onnan látom, hogy amikor ülünk valahol, megnézi a nőket, gyakran az utcán is utánuk fordul – tehát nem annyira halott, mint szeretne. Ebben a korban még nem lehet csak úgy túllépni és elfelejteni a nőket. Segítenék rajta, de kifogytam az ötletekből. Mindenki életében vannak nehézségek, de nem a társtalálásnak kéne a legnagyobbnak lennie.
