Betérve egy ruházati üzletbe, vagy cipőboltba, óhatatlanul is észre kell vennünk, hogy bizony az 1950-es évek sziluettjei köszönnek vissza ránk a bő szoknyák, csőszárú halásznadrágok vagy a lapos sarkú papucs cipők révén. Vajon mi foghatta meg a mai divattervezőket? Milyen is volt ekkoriban a divat?
A II. világháború után Európa lassan bár, de kezdett magához térni. Ekkoriban a divat mást jelentett Nyugat-Európában és mást a szocialista blokkhoz tartozó Magyarországon. Nyugat-Európában a párizsi divatházak újabb és újabb kreációkkal rukkoltak elő. A nőknél a nőies, férfiaknál a férfias jegyeket hangsúlyozták. Amíg Párizs neves divattervezői évente mutatták be kollekcióikat, addig nálunk, a központilag irányított tervgazdálkodás jegyében, főleg az olcsó anyagokból gyártott konfekció ruhák voltak divatosak. A Ruhaipari Tervező Vállalatnál illetve az OKISZ Tervező Laboratóriumánál tervezték nyugati mintára a honi trendeket és küldték szét a tervrajzokat a ruhaipari szövetkezeteknek, állami vállalatoknak, szabóságoknak. Az így elkészült termékeket aztán állami üzletekben lehetett megvásárolni (már ha lehetett kapni). Az évtized első felében sokkal inkább a praktikum és megfizethetőség volt a szempont a hiánygazdálkodás miatt. Majd az évtized második felében ez a helyzet már sokat javult mind a minőséget, mind pedig a választékot illetően.(A fenti kép forrása:The Vintage Resources)
Mégis, ennek a korszaknak a divattörténete is olyan színes és sokrétű, hogy ebben a cikkben nyilvánvalóan nem lehet teljes a bemutatása terjedelmi okokból. Így csak a legfontosabb és legjellemzőbb ruhadarabokra fogok tudni kitérni. Az 50-es évek sport- és szabadidő divatjáról majd egy külön írásban olvashattok.
Női viseletek:
A nők alsóneműként melltartót, bugyit és kombinét viseltek. A tehetősebbek selyemből, a többség pedig nejlonból vagy pamutból.
Francia selyem kombiné az 1950-es évekből. The Metropolitan Museum of Art
Az 1940-es évek öltözködési szokásai kapcsán már esett szó (itt olvashatod) az évtized végén megjelent, és még az 1950-es évek első felében is divatos alsóneműről, a "Bullet Bra"-ról. Ez a melltartó magasra emelte a melleket és hegyes kosárba szorította, ezáltal valljuk be, elég fura külsőt kölcsönzött viselőjének.
Tekintettel arra, hogy ismét a homokóra sziluett és a darázsderék lett a trendi, sok nőnek az áhított alak eléréséhez alakformálóra volt szüksége.
A kép forrása: The Metropolitan Museum of Art
Szoknyához nejlon harisnyát húztak a lábukra, melyet harisnyatartóval rögzítettek.
Az 1940-es évek végén- valószínűleg a háború alatti és a közvetlenül azt követő ínséges idők ellensúlyozására kialakult új divatirányzat, a „New Look”, még az 1950-es évek elején is tartotta magát. E ruhák láttán a nagy krinolinos szoknyák jutnak eszünkbe az 1850-es-60-as évekből. Nem véletlenül. Ugyanis ezek a ruhák is szűk felsővel és rengeteg anyagot felemésztő bő szoknyával készültek. Persze születtek ruhák és szoknyák is ezzel a szabással. Magyarországon erről a trendről igen elítélően vélekedett a korabeli sajtó, felróva annak „túlzott” nőiességet hangsúlyozó és anyagpazarló voltát.
Givenghy modell 1956-ból, kézzel rávarrt virágokkal.
A bő, repkedő szoknyák mellett a divattervezők szűk fazonú modelleket is álmodtak. Különösen Christian Dior járt ebben élen.
Christian Dior 1955-ös modellje.
Coco Chanel elegáns kosztümjei pedig minden nő ruhatárának örök darabjai ma is.
Nálunk ezek a modellek nehezen, vagy egyáltalán nem voltak elérhetőek egy átlag nő számára. Ezért a külföldről beszerzett divatlapok mintái alapján varratták meg a "másolatokat".
Tavaszi modellek egy 1958-as katalógusban.
A szűk szárú nadrágok bokáig értek, vagy halásznadrág fazont kaptak, de nyári melegben jó szolgálatot tett egy-egy rövid nadrág is.
( A cikk írása során, forráskutatás közben találkoztam olyan állításokkal is, hogy nálunk nem nézték jó szemmel, ha egy nő nadrágot viselt. Ennek a sommás értékítéletnek némiképp ellene mond pl. az Állami Áruház című, 1953.januárjában bemutatott kissé propagandisztikus hangvételű magyar film egyik részlete is. A film strand jelenetében ugyanis -miközben a szereplők fürdő ruhában éneklik az "Egy Duna-parti csónak házban" című, nem túl bonyolult dalocskát- körülöttük rövid nadrágos és fürdőruhás strandolókat lehet látni.)
A kabátok lehettek a derekat hangsúlyozó, alul bővülő fazonúak, vagy az alakot elrejtő bő, lezser szabású is.
Nálunk sokan hordták (mivel máshoz nem jutottak hozzá) a vastag anyagú, sötét színű (általában zöld vagy barna), kissé egyen szabású lóden kabátot, ami valljuk be őszintén, egyáltalán nem volt csinos.
A kép forrása:tiaramagazin.hu
A kosztümhöz, kabáthoz még mindig, mint az előző évtizedekben is, kalapot tettek a fejükre és kesztyűt húztak. Nálunk sokan áll alatt megkötött kendőt hordtak inkább kalap helyett, vagy mici sapkát.
Bálokra, estélyekre a neves divattervezők szebbnél szebb alkalmi ruhákat terveztek, melyek általában szűk felsővel és vagy nagyon bő, vagy uszályos, vagy éppenséggel szűk szoknyával készültek.
Jacques Griffe modell, 1950.
Christian Dior modell, 1953-54. The Metropolitan Museum of Art
Jasques Heim modellek.
Audrey Hepburn Givenchy ruhája a Sabrina című filmben, 1954-ben
Ma már talán kevesen tudják, hogy 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon az OKISZ Labort képviselő magyar divattervezők óriási sikert arattak. Vámos Magda zöld, biedermeier ihletésű, kézzel készített rózsákkal díszített, bő szoknyás estélyi ruhája Grand Prix díjat nyert. Ugyancsak ebben a díjazásban részesült még Bruckner Anna és Vörös Irén is.
Vámos Magda díjnyertes ruhája
Akár rövid, akár félhosszú frizurát is vágatott valaki magának, az lágy loknikban keretezte az arcát.
Ha megnézitek a korabeli lábbeliket áruló katalógus képeit, biztosan Ti is többre azt fogjátok mondani, hogy ilyen cipőt most is lehet kapni.
Az öltözéket egy táska tette teljessé:
Férfi viseletek:
A férfiak ruhatára az előző évtizedhez képest annyiban változott, hogy a lezserebb, sportosabb ruhadarabok is a hétköznapok viseleteivé váltak, mint pl. a csípőig érő kis tavaszi- és bőrkabátok vagy a nagy zsebes ingek nyakkendő nélkül, a kockás ingek vagy a rövid ujjú pólók.
Zenthe Ferenc és Galambos Erzsi a Csendes otthon című film forgatási szünetében 1957-ben. A kép forrása: operett.network.hu
Alsóneműként atlétát és combközépig érő alsónadrágot viseltek.
A bő szárú nadrág a szürke, a barna és a sötétkék árnyalataiban készült.
Hozzá fehér, vagy világos árnyalatú színes inget vettek fel nyakkendővel. Nálunk divatos volt az inget nyakkendő nélkül is hordani.
A zakó a nagy válltöméseivel igazán férfias külsőt kölcsönzött viselőjének. Lehetett egysoros, vagy kétsoros gombolású. Alatta viselhettek szövet vagy kötött mellényt is.
A cipők színe és fazonja igazodott a felsőruházathoz.
Hűvös időben viselt kabát lehetett derékban övvel megkötött térd alá érő, vagy egyenes fazonú is.
Öltönyhöz, kabáthoz kalap dukált.
Elegáns összejöveteleken, bálokon, estélyeken a frakk vagy a szmoking volt az előző évtizedekhez hasonlóan az alkalomhoz illő öltözet. Arra nem találtam adatot, hogy Magyarországon hasonló alkalmakkor hogyan öltöztek a férfiak, mi volt az elvárás.
Befejezésül itt van néhány világsztár, akik megdobogtatták a korabeli mozirajongók szívét:
Audrey Hepburn
Grace Kelly
Gina Lollobrigida
Alain Delon
Marlon Brando
Tony Curtis
Kapcsolódó témák: Itt az '50-es évek rockzenéjéről olvashattok. Ebben a tartalomjegyzékben pedig kedvetekre böngészhettek, hátha találtok még számotokra érdekes olvasni valót.
