Míg tavaly, alig egy évvel ezelőtt a november 13-ai terrormerényletek ellen tiltakozókkal volt tele a párizsi Place de la République, addig most, október 19-én több száz rendőr vette újra birtokba a teret. Egy nappal később, csütörtök este pedig Párizs emblematikus sugárútján, a Champs-Elysées-n vonultak fel a rendőri szakszervezetek tagjai, illetve több vidéki városban is tartottak szolidaritási tüntetéseket. Tiltakozók főként a rendőröket ért erőszak, az igazságszolgáltatás gyenge ítélethozatali gyakorlata, a hiányos rendőri felszereltség és az elégtelen anyagi erőforrások miatt vonultak utcára.

Tiltakozó rendőrök a Place de la République-en Forrás: Le Figaro

A tiltakozás gyújtópontja az október 8-án Essonne megyében történt incidens volt, ami során két járőrkocsit fiatalok megtámadtak és felgyújtottak. A kocsiban tartózkodó rendőrök közül egyet életveszélyes sérülésekkel ápolnak a párizsi Szent Pál kórházban.

Azonban a támadással nemcsak a rendvédelmi szervek alulfinanszírozottsága, rossz felszereltségi színvonala és a létszámbeli hiányosságai kerültek a közvélemény figyelmébe, hanem az úgynevezett „érzékeny” (quartier sensible) vagy ahogy egyesek nevezik „törvényen kívüli” területek (zone non-droit) létezése is újból előtérbe került. Természetesen Manuel Valls miniszterelnök határozottan cáfolta az ilyen területek létezését: „Nem léteznek jogrendszeren kívüli területek” - jelentette ki az eset után.

Ezt azonban többen vitatják. Több jobboldali gondolkodó szerint igenis vannak olyan területek, ahol a republikánus értékrend, a francia jogállam keretei felbomlottak, s ott köztársaság már nem tudja garantálni az alapvető biztonságot. Mások szerint azonban ez jelentős leegyszerűsítése a dolgoknak, s egy sokkal sokrétűbb problémáról van szó. A France 5 tv csatorna „C dans l’air” közéleti műsorának a vendégei szerint a probléma abból fakad, hogy az elmúlt évtizedek kormányai – legyen jobb vagy bal - egyszerűen magára hagyták a külvárosi területeket. Igaz – már!! - a 2002-es kampány során kiemelt témaként szerepelt a közbiztonság kérdése egyes külvárosokban, azonban a választások után teljesen lekerült a napirendről, dacára a 2005-ös gyújtogatásoknak. A nagy politika nem foglalkozott ezzel a problémával egyszerűen nem akart tudomást venni róla. Próbálta a szőnyeg alá söpörni a problémát, jegyzik meg a meghívottak.

A rendőri szakszervezet vezetője szerint a törvényen kívüli területekről beszélni tényleg nem helyes, ugyanis ezen kerületekben igenis ott vannak a rendőrök, akik igazi macska-egér játékot játszanak a bűnözőkkel, akik nagy részt fegyver- és drog-kereskedelemben illetve autólopásban utaznak. A bűnözésnek köszönhetően ezeken a területeken egy második, úgynevezett árnyék gazdaság alakult ki. A gengszterek sok esetben sokkal többen vannak (létszámbeli problémák), s sokkal jobban fel vannak fegyverkezve, mint a rend őrei (anyagi források elégtelensége).

A szakértők szerint a problémát azonban nem lehet egyszerűen a rendőri erőforrások növelésével megoldani. Véleményük szerint ezen fiatalok nagy része széthullott családokban, nemzeti identitás nélkül nő fel, azaz híján van bármiféle társadalmi köteléknek, úgynevezett „gyökértelenek”, jegyzik meg a meghívottak. A problémát tetézi, hogy az iskola egyáltalán nem tud mintát szolgáltatni számukra, így nem marad más kiút, mint a bűnözés. Sőt rosszabb esetben pedig a szélsőséges iszlamista nézetekben találnak menedéket, így ezen csoportok számára tökéletes célpontnak számítanak a „gyökértelen” fiatalok.

Párizs egyik külvárosa, Saint-Seine Denis. Halmozott problémák a szőnyeg alatt Forrás: Le Monde

A szakértők szerint a probléma megoldásához egyrészről egy nemzeti konszenzus kell, másrészről jelentős átalakítások szükségesek. Így mélyreható oktatási reformot kellene végrehajtani, olyan iskolai tananyagra lenne szükség, ami garantálja a közösséghez való tartozást, identitást ad, segít az integrációban, elismerteti a francia társadalom által tisztelt értékeket, ugyanis társadalmi és kultúrális gyökerek nélkül a fiatalok csak egy légüres térben találják magukat. Francois-Xavier Bellamy filozófus szerint a jelenlegi oktatási rendszer csupán a képességekre helyezi a hangsúlyt s, így képtelen a kulturális transzferre, ugyanis csökkenti a kultúrális, történelmi és egyéb tantárgyak fontosságát amelyek azonban segítik átörökíteni az európai és azon belül a francia kultúra értékeit, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok egy közösség tagjának érezzék magukat, s segítsék azok társadalmi integrációját. Az oktatási rendszer hiányosságai mellett külön ki kell emelni a család politikát, amely az elmúlt években teljesen leépült. Segíteni kell a széthullott családokat közösségi, sport és kulturális programok révén. Ezt jelen esetben nagy részt a non profit vállalkozások látják el, akiknek a forrásai végesek, az állam pedig "csak" anyagi támogatást nyújt.

A kérdés adott: vajon lehet-e ezen területeket no-go zonáknak nevezni? Természetesen azt állítani, hogy oda aki belép hagyjon fel minden reménnyel, költői túlzás. Azonban azt is látni kell, hogy ezen zónákban nagyon magas a bűnüldözés száma, amit jól példáz a kínai lakosság augusztusi és szeptemberi felvonulása a kritikus közbiztonsági állapotok ellen Aubervilliers-ben. Így kritika nélkül elfogadni, hogy ezek a területek biztonságosak és nincs baj az a valóság tagadása, amit a francia politika már 2002 óta – hanem régebb óta - elkövet. A probléma elől lehet menekülni, le lehet egyszerűsíteni, lehet azt ignorálni, de a probléma ott marad.