Joe Strummer az egyik legizgalmasabb zenei figura, aki nem csak, hogy világhírűvé tette a The Clash-t, de többször újra kitalálta önmagát, míg végre meg nem elégedett teljesen azzal, amit csinált. Kreatív és karizmatikus jelenségéhez hozzátartoztak az őt körülvevő legendák, melyek között a párizsi maratonról is fennmaradt egy furcsa történet.
A minap néztem meg újra a Strummerről szóló Julien Temple dokumentumfilmet (mindenkinek nagyon ajánlom!), és abban is ejtettek pár szót arról, hogyan is került Strummer a párizsi maraton közelébe. Az éppen visszahívott manager, Bernie Rhodes a Combat Rock megjelenésének idejében úgy látta, jót tenne, ha Strummer egyszerűen eltűnne kicsit, mert ugyan a világ imádta a zenekart, a londoni koncertre nem mentek jól a jegyek. Azt tanácsolta, hogy pihenjen meg egy kicsit az Egyesült Államokban Joe Elynél, hogy senki ne találja. Ezzel akarta átverni a sajtót, hogy elkezdjenek kutakodni utána és hírverést keltsen a zenekarnak.
Persze Strummernek nem igazán lehetett megmondani, mit csináljon, ezért úgy gondolta, inkább rendesen eltűnik és anélkül, hogy szólt volna bárkinek, a csajával, Gabyvel Párizsba ment. Így legalább Bernie is őszintén nyilatkozhatta azt a sajtónak, hogy fogalma nincsen, hol van. Az eltűnése annyira jól ment, hogy végül magánnyomozóval kerestették meg (bár erről is többféle legenda van a legendában). Megtalálni pedig már csak azután sikerült, hogy lefutotta a párizsi maratont. Állítólag.
Strummer és Gaby Schroeder fotóján a párizsi maraton után
Strummerről készült fotó a maraton célvonalában, nyakában egy medállal, ám rajtszáma nem volt, hiszen teljesen random ötletből indult el a futóversenyen és nem regisztrált. Ahogyan Gaby sem, aki egy darabig szintén vele futott, de végül nem fejezte be a távot. Így hivatalos ideje egyiküknek sincsen. Ám ott a célfotó, teljes menetfelszerelésben, amit Richard Schroeder, Strummer egyik barátja készített. Ő azt mesélte, hogy Joe és Gaby pár nappal korábban láttak egy cikket a maratonról egy újságban és akkor találták ki, hogy lefutják. A verseny előtti éjszakán Strummer még bevert 10 pint sört egy krimóban és másnaposan állt rajthoz, de teljesítette, amit vállalt. Schroeder ott volt a rajtnál és a célnál is, és ugyan nem ment végig Joe mellett, keresztül Párizson, teljesen biztos benne, hogy Strummer lefutotta a maratont. Látni lehetett rajta a kimerültséget a célnál és következő napokban nem is nagyon tudott járni.
Strummer 1983-ban a londoni maratonon
Elég képtelenségnek tűnhet, hogy valaki felkészülés nélkül, csak úgy lefusson egy maratont, de Strummer habitusától nem állt távol ilyenre vállalkozni. 1981-ben már futott regisztráció nélkül maratont Londonban is, egy évvel később pedig rajtszámmal, a The Sun felkérésére ismételte meg ezt a brit fővárosban. Utóbbi nagy publicitást kapott, és 4 óra körüli idejével nem is teljesített rosszul. A párizsi futás urban legend jellegét erősíti ezzel szemben az, hogy később egy a Steppin' Out magazinnak adott interjúban Strummer azzal szivatta a riportert, hogy előadta neki, mi volt akkori futásának 'titka'.
"Tényleg hallani akarod, hogyan készülök fel egy maratonra? Megiszok előző este 10 pint sört, úgy. Megvan? És egyetlen lépést sem futok a versenyt megelőző 4 hétben."
Lenyűgöző! És, hogy szerintem lefutotta-e? Egészen biztos. Mert Joe Strummer volt, aki, ha kitalált valamit, rendre meg is csinálta. Párizs után pedig pár nappal, 1982. május 20-án, a lochemi koncerttel vége is lett az igaz Clashnek, mert ezután tették ki Toppert, amivel végleg megváltozott minden.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon, így nem maradsz le semmiről!
