"A törvényben előírt feladatokkal ellentétes –, ha a kormányfő egyoldalú előnyöket élvezve, szócsőként és mikrofonállványként használhatja a közmédiát és az ott dolgozókat. Amennyiben Orbán Viktor minden héten interjút akar adni – akár a közmédiának –, ezt megteheti, de ebben az esetben vállalnia kell a törvényes szabályokat, a valódi interjú-szituációt, a nézetek és vélemények ütköztetésére alkalmas (nem általa vagy a munkatársai által megírt) kérdéseket – akár abban a formában, ahogyan Németországban zajlik, ahol az újságírószövetség szervezi a miniszterelnöki sajtókonferenciákat, kérdezési lehetőséget biztosítva (egyenlő feltételekkel) a közszolgálati adók mellett más médiumoknak is." - fogalmaz A közmédia visszafoglalása címmel közzétett Facebook-bejegyzésében a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke.
A jelenleg a Népszava, korábban közel 25 évig az azóta megszüntetett Népszabadság újságírójaként dolgozó Hargitai Miklós a múlt szombati tüntetés egyik követelését, a "mindannyiunk adójából működő állami médiarendszer közszolgálati funkciójának helyreállítását" részletezte. Mivel a bejegyzés tartalmával teljes egészében egyetértünk, és hisszük, hogy egy valódi, működő(bb) demokrácia megteremtéséhez nélkülözhetetlen lenne egy pártoktól, mindenkori kormányoktól független, az objektív és széleskörű tájékoztatást célul tűző, szakmai alapokon nyugvó "állami" média, televíziós csatornák és rádióadók létrehozása. Mert amit a kormánypárti közmédia művelt közpénzből a választások előtt, az a Bozótharc szerint felér egy választási csalással.....
Hargitai Miklós írása, változtatás nélkül:
A közmédia visszafoglalása
A szombati budapesti tüntetés egyik legkonkrétabb követelése volt a (fideszes) pártérdekeket szolgáló, egypárti (fideszes) irányítás alatt álló közmédia felszabadítása, vagyis a mindannyiunk adójából működő állami médiarendszer közszolgálati funkciójának helyreállítása.
A feladat három egyszerű lépéssel – a politikai erőviszonyok megváltoztatása és a törvények átírása nélkül – megoldható, csupán a vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásához kell következetesen ragaszkodni (ha szükséges, olyan társadalmi nyomást kifejtve, mint a netadó esetében).
1. A hírszerkesztési alapelvek feltüntetése a közmédia honlapján
Jelentéktelen apróságnak tűnik, pedig ez az alfája és az ómegája a közmédia tisztességes működésének. Ha nem ismerjük a hírszerkesztési alapelveket, akkor nincs mit számonkérni – ha ismerjük, akkor bármi számonkérhető. Egy konkrét példa: nincs a világon olyan néven nevezhető szerkesztési elv, ami lehetővé teszi, hogy azon a napon, amikor az Elios-ügyben zajló OLAF-vizsgálat ténye nyilvánossá válik, a közmédia ne foglalkozzon részletesen az adott hírrel, ellenben főműsoridőben jelentős teret szenteljen tőlünk távoli országok – magyar szemszögből semmilyen mértékben nem releváns – bevándorlási ügyeinek. Márpedig Magyarországon, a magyar közmédiában ez megtörtént. Mi viszont (magyar állampolgárok, akik adó formájában a közmédia működési költségeit összeadjuk) nem tudhatjuk, hogy miért, milyen elv alapján válogatták így a híreket a közmédia szerkesztői. Ez nonszensz: nincs Európában olyan közszolgálati médium, amelynek a hírszerkesztési elveit ne ismerhetnék meg az adott ország állampolgárai.
Ismét egy konkrét példa: a BBC hírszerkesztési elveit, választási etikai kódexét stb. mindenki ismeri, a magyar emberek is bármikor elolvashatják a BBC honlapján. A brit BBC-ét (amelyhez jogilag semmi közünk) ismerjük, a mi adónkból fenntartott magyar közmédiáét viszont nem ismerhetjük meg – ez nem csak irracionális, de törvénytelen is.
Tehát: követeljük, hogy a közmédia egyes médiumai az általános európai gyakorlatnak, illetve a magyar médiatörvény elveinek és az ún. közszolgálati kódex előírásainak megfelelően tegyék közzé a honlapjukon a nyilvános, számonkérhető hírszerkesztési alapelveiket.
2. Az MTI ingyenességének megszüntetése
Annak hogy a magyar állampolgárok a lakóhelyüktől és a médiafogyasztási szokásaiktól úgyszólván függetlenül ugyanazt a közéleti hírcsomagot kénytelenek fogyasztani, a legfőbb oka, hogy az állami hírügynökség (MTI) hírszolgáltatása fő szabály szerint ingyenes – így viszont behozhatatlan versenyhátrányba kerülnek mindazon piaci szereplők, akik az „ingyen” - vagyis közpénzből – gyártott hírek alternatívájaként üzleti alapú hírszolgáltatást végeznek. Az ingyenes állami hírtermelés lehetetlenné teszi a médiatörvény által előírt két legfontosabb alapcélt, vagyis a sokszínű és pártatlan tájékoztatást (hogyan lehetne sokszínű a tájékoztatás, ha mindenki az MTI ingyenes hírkonzervjét használja), és a véleménymonopóliumok kialakulásának megakadályozását (l. mint fent).
Ráadásul az ingyenesség kétszeresen is alkotmányellenes: az alaptörvény szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”, és „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben ” - hogyan beszélhetünk a vállalkozás szabadságáról és tisztességes versenyről olyan körülmények között, amikor az egyik piaci szereplő közpénzből (adóból) fizetheti az összes költségét, és így ingyenes termékkel tud versenybe szállni?
Fontos leszögezni továbbá, hogy az MTI ingyenességének semmiféle törvényi alapja nincs. A médiatörvény szerint „A közszolgálati médiaszolgáltató (1) bekezdés szerinti, műsorszórással terjesztett médiaszolgáltatásait ingyenesen kell a felhasználók számára hozzáférhetővé tenni”, az MTI híreit azonban nem műsorszórással továbbítják, így arra nem vonatkozhat az ingyenesség. Tehát: követeljük az MTI-hírszolgáltatás versenykorlátozó, a hírpiacot súlyosan torzító, alkotmányellenes ingyenességének megszüntetését és a valós költségeken alapuló hírügynökségi díjak bevezetését.
3.Orbán Viktor kiseprűzése a közrádió stúdiójából
Orbán Viktor miniszterelnök minden péntek reggel hosszú „interjút” ad a Kossuth rádió 180 perc című műsorában – ez a gyakorlat törvénytelen, meg kell szüntetni. Valójában nem is interjúkról van szó, hiszen a kérdéseket a kormányfő kommunikációs csapata írja, azokat a közrádió „riportere” készen, írásban kapja meg, a miniszterelnök pedig biztosan tudhatja, hogy mit fognak kérdezni tőle, felkészülhet a válaszadásra. A sajtóban az ilyesmit nem hívják interjúnak. Ugyanakkor a kormányfő – aki a közmédia szempontjából csupán a versengő politikai szereplők egyike – megengedhetetlen versenyelőnyhöz jut a garantált műsoridővel és a számára kényelmes, az interjúhelyzetet imitáló szituációval (miközben a közmédia a rádióhallgatókat becsapja, olyan helyzetet teremtve, mintha tényleges interjúkról lenne szó – holott már többször előfordult, hogy amikor a rádió munkatársa vissza mert kérdezni, eltérve az előre egyeztetett szövegtől, akkor retorzió érte őt).
A médiatörvény a közmédia számára a politikával kapcsolatban a következő kötelező feladatokat írja elő: „kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás, az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás, sokszínű, gazdag választékú, többféle értékrendet bemutató műsorok közzététele”. Ebből a feladatlistából nem vezethető le – sőt a törvényben előírt feladatokkal ellentétes –, ha a kormányfő egyoldalú előnyöket élvezve, szócsőként és mikrofonállványként használhatja a közmédiát és az ott dolgozókat.
Amennyiben Orbán Viktor minden héten interjút akar adni – akár a közmédiának –, ezt megteheti, de ebben az esetben vállalnia kell a törvényes szabályokat, a valódi interjú-szituációt, a nézetek és vélemények ütköztetésére alkalmas (nem általa vagy a munkatársai által megírt) kérdéseket – akár abban a formában, ahogyan Németországban zajlik, ahol az újságírószövetség szervezi a miniszterelnöki sajtókonferenciákat, kérdezési lehetőséget biztosítva (egyenlő feltételekkel) a közszolgálati adók mellett más médiumoknak is.
Tehát: Orbán Viktor törvénytelen reggeli álinterjúit száműzni kell a közrádióból, helyreállítva a törvényes rendet a miniszterelnök rádiószereplései körül.
Ha a fenti három lépés megvalósul, attól a magyar közmédia nem fog egycsapásra BBC-vé változni, de a jelenlegi pártmédia-jellege érezhetően átalakul, közelebb kerülve ahhoz, amit a törvényeink a közszolgálati sajtó számára előírnak. Amennyiben valóban vissza akarjuk foglalni a közmédiát a Fidesztől a magyar embereknek, talán érdemes ezen az úton elindulni.
