- Nem ígérkezik sétamenetnek Orbán Viktor egy hét múlva esedékes bécsi útja, csak kérdés lehet-e a szél (Brüsszel) ellen pisilni.
- A Bizottság is amellett van, hogy vonják meg a támogatásokat, ha valamely ország magasan tesz a jogállamra, a német törvényhozásban vastaps fogadta, hogy a francia parlament elnöke kiállt a populizmus ellen.
- Walesa polgárháborútól tart Lengyelországban.
1. Az osztrák környezetvédelmi miniszter megerősítette, hogy országa el akarja érni: az Európai Bíróság Paks-2 ügyében állítsa tilosra a Bizottság által adott zöld jelzést. Köstinger kifejtette, hogy még egyszer igen alaposan elemezték a benyújtandó panaszt és arra jutottak, hogy az teljesen megalapozott. Mert abszolút téves, hogy Brüsszel semmilyen gondot nem lát abban, ha egy kormány igencsak nagy pénzekkel támogatja atomreaktorok építését. Arra ugyanis csak akkor van mód, ha a szubvenció közérdeket szolgál az EU-n belül, márpedig egy sor ország úgy döntött, hogy nem kíván atomenergiát előállítani, illetve bezárja a meglévő reaktorait. Az osztrák fél abban is kételkedik, miszerint megállja a helyét a Bizottság indoklása, tehát hogy piaci zavar állna elő, ha a két blokk nem kezdené meg működését. Bécs szerint Magyarország más forrásokból is fedezni tudja áramigényét. További kifogás, hogy nem volt közbeszerzési eljárás.
2. Az atomvita beárnyékolja a magyar kormányfő éppen egy hét múlva esedékes bécsi látogatását, azaz nem lesz Paks vobiscum. Pedig a tárgyalások célja, hogy kihangsúlyozza a közös álláspontot az illegális bevándorlás elleni harc, illetve Európa jövője ügyében. A régóta tervezett út csillagzata azonban nem szerencsés, mert az új osztrák kabinet ugyan békés gesztusokat tesz a Brüsszelben rossz szemmel nézett illiberális szomszéd felé, ám közben Bécs igencsak keresztezi a magyar gazdasági érdekeket. Lásd az Európai Bíróságnál benyújtandó paksi keresetet. A Bizottság szóvivője úgy reagált a tegnapi bejelentésre, hogy meg fogják védeni álláspontjukat az ítélőszék előtt. A Global 2000, valamint a Greenpeace ugyanakkor üdvözölte az osztrák lépést. A kétoldalú kapcsolatokban vita van annak kapcsán is, hogy Ausztria korlátozni akarja a családi pótlékot a keleti uniós államokból érkezett vendégmunkások számára, ha azok gyerekei odahaza maradtak. Hivatalos adatok szerint tavaly több mint 86 ezer magyar dolgozott legálisan osztrák földön.
A környezetvédők, illetve az érintett osztrák tartományok részéről egyöntetű tetszés fogadta, hogy Ausztria próbálja megakadályozni Paks-2 megépítését. A Global 2000 képviselője, a magyar Greenpeace-szel együtt tartott bécsi sajtótájékoztatón rámutatott, hogy a beruházás sértené mind az állami támogatások, mind pedig a közbeszerzés szabályait. A bővítést a 10 milliárd eurós orosz hitel teszi lehetővé, a csaknem 5 %-os kamatot azonban a magyar adófizetők zsebéből állják – mondta Uhrig. Egyben kétségesnek nevezte, hogy reálisak-e a magyar fél által alapul vett magas áramárak. Sokkal valószínűbbnek nevezte, hogy a számítás nem válik be, ezért Magyarországnak újból 6-10,5 milliárdos támogatást kell majd fizetnie. Szerinte az is teljesen légből kapott, hogy a kérdéses technológiát csakis a Roszatomtól lehet beszerezni. Azon felül a brüsszeli indoklásban szereplő Euratom-megállapodás nem része a Lisszaboni Szerződéseknek, vagyis az EU beleszól az árampiacba.
Perger András a Greenepeace-től arról beszélt, hogy a közvélemény kutatások alapján a magyarok nem kérnek a nukleáris energiából, sokkal jobban szeretnék, ha az áram megújuló forrásokból származna. A bécsi és alsó-ausztriai tartományi kormány örül a Kurz-kabinet elhatározásának. Mind szociáldemokrata, mind konzervatív helyi képviselők úgy foglaltak állást, hogy meg kell akadályozni ilyen kockázatos reaktorok létesítését a határok közelében. Azon kívül az atomenergia kőkorszaki technológiát jelent, és ha milliárdokkal segítenék az építkezést, az teljesen rossz jelzés volna a környezet, illetve a biztonság szemszögéből egész Európa számára. A kisebbik kormánypárt, az FPÖ illetékes szóvivője szintén arról beszélt, hogy Paks-2-nek nem szabad elkészülnie.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy jogilag fölöttébb megalapozott az osztrák igény a paksi bővítési engedély visszavonatására, ám hiába örvendeznek sokan a bécsi ellenlépésnek, annak politikai esélyei csekélyek. Jelenleg ugyanis kizárólag Ausztria tekinti a politika központi témájának az átfogó harcot az atomenergia hasznosítása ellen. Vagyis nincsenek szövetségesei. Emiatt persze az osztrák kormány nyugodtan perre viheti Paks ügyét, ahogyan azt korábban a brit Hinkley Point-ban épülő reaktorok kapcsán is tette. Az állami támogatások szerkezete ugyan eltér a két esetben, de az osztrák érv ugyanaz: az új erőművek nem felelnek meg Európa érdekeinek, továbbá gátolják a megújuló energiák felhasználását. Valamint az Euratom-szerződés, amelyre Brüsszel hivatkozott, nem ment fel senkit az állami támogatások szigorú feltételei alól. E pillanatban Sem a magyarok, sem a britek nem jelentenek erős ellenfelet, Magyarország el van szigetelődve, a Bizottság ellenben annál befolyásosabb. És ha bármilyen kétes megfontolásból is, de kiállította az engedélyt, akkor nem valószínű, hogy az Európai Bíróság hátba támadja. Egyébiránt erkölcsileg sokkal megalapozottabb lenne az egész eljárás, ha azt nem az osztrák belpolitika indukálná, hiszen a nukleáris energia Ausztriában igen népszerűtlen, illetve ha a kormány nem hanyagolná el ilyen bűnös mértékben klímapolitikai házi feladatát.
A Bundestagban ováció fogadta, amikor a francia Nemzetgyűlés elnöke határozottan állást foglalt a közös Európa mellett és elutasította a populizmust. Csak a szélsőjobbos AfD képviselői maradtak ülve. Német nyelven elmondott beszédében Francois de Rugy kiemelte, hogy a populizmus mindig az idegenek elutasításával kezdődik, utána következnek a mások. Márpedig ez – tette hozzá – szétrobbantja a társadalmakat és a végén rommá változtatja a demokráciát. A populizmus és a nacionalizmus minden nemzetet fenyeget. Mint mondta, egyes európai országokban szintén diktatúrák és illiberális demokráciák alakulnak ki, ám egyetlen államot sem nevezett néven. De Nyugaton nagy az aggodalom, hogy főként az olyan keleti kormányok, mint a magyar és a lengyel, már nem tartják magukra nézve kötelezőnek az olyan értékeket, mint a jogállam, a véleményszabadság, valamint a migrációs politika.
A francia vendég a nemzetközi összefogást szorgalmazta, mert szerinte a sikert csakis az hozhatja meg, ha az államok multilaterális alapokon keresik a kompromisszumot, pl. a klímaváltozás kapcsán. A felszólalásra az adott alkalmat, hogy 55 éve írták alá az Elysée-szerződést, amely megalapozta a német-francia együttműködést.
Összecsapás készül a lengyel és a magyar kormány, illetve Brüsszel között, mivel az EU olyan javaslatokat készít elő, amelyek a következő pénzügyi időszakban folyósítandó támogatásokat attól teszik függővé, önállóan működnek-e a bíróságok a kedvezményezett országokban. Márpedig ez előrevetíti, hogy összetűznek a felek a jogállamiság igencsak kényes kérdésében. A biztosok egyöntetűen támogatják az elképzelést, és kiáll mellette Németország is, amely a jövőben a szubvenciók feltételei közé sorolja kvótadöntés végrehajtását is. Ausztria és Hollandia viszont nem kíván több pénzt beadni a közösbe. Ugyanakkor a jogállam kihangsúlyozása várhatóan felbőszíti a jobboldali varsói kormányt.
Az illetékes biztos már felkérést kapott, hogy májusig mérje fel, miként lehet megállapodni, vajon működőképesek-e egy adott ország bíróságai. Maga Jourová már csak azért is fontosnak tartja az igazságszolgáltatás függetlenségét, hogy ellenőrizni lehessen az uniós alapok felhasználását. A költségvetésért felelős biztos, Oettinger szerint a Bizottságban két lehetőséget vizsgálnak. Az egyik, hogy a tagok csak akkor támaszthassanak igényt a közösségi támogatásokra, nincs gond náluk a demokráciával. A másik változat az ösztönzésre építene, azaz aki jobban megfelel a normáknak, az több pénzt kaphatna. Egy illetékes ugyanakkor elutasította, hogy a csökkentést csak a szegényebb tagok felzárkóztatását célzó szerkezeti alapra terjesszék ki, mert nem lenne jó, ha az érintett kormányok úgy éreznék: nyomják őket. Viszont Brüsszel azt szeretné, ha nettó kedvezményezettek csatlakoznának az a csalások üldözésére létesülő Európai Ügyészséghez.
A liberális rend jobban tartja magát, mint ahogy azt sokan gondolták még egy évvel ezelőtt, viszont néhány vereséget ugyan elszenvedtek a nacionalista mozgalmak, ám korai volna azt hinni, hogy visszaszorulnak. Vagyis a globalisták még nem lélegezhetnek fel. A populisták, akiket a nagy világméretű átalakulás tart a felszínen, gyakran tekintélyelvű, illetve megosztó eszközökkel kormányoznak, aláássák a stabil, szabályokra épülő nemzetközi környezetet, amire pedig a gazdaság vágyik. Az autoriter politikusok rutinszerűen folyamodnak a nacionalizmushoz, hogy megszerezzék, illetve megtartsák a hatalmat. Az ellenfeleket: bírákat, újságírókat, ellenzékieket úgy állítják be, mint valamilyen külső ellenség meghosszabbított karjait, vagy a nacionalizmus segítségével mozgósítják a támogatókat az etnikai és vallási vonalak mentén.
Az irányzat talán Kelet-Európában a legmarkánsabb. Magyarország és Lengyelország az utóbbi időben a nacionalizmusra támaszkodott, hogy igazolja a demokratikus intézmények kérlelhetetlen lebontását. Mindkettő most uniós szankciók lehetőségével néz farkasszemet, amire a két kormány dacosan, a vallási és etnikai szolidaritásra hivatkozva reagált. A fejlett nyugati demokráciákban nem tapasztalni az intézmények vagy a kisebbségi jogok ilyen mértékű leépítését, de azért a nyomás nagyon is jelen van a franciáknál, osztrákoknál, németeknél, és ez félreérthetetlenül nyomot hagy ezeknek az országoknak a politikáján, főként a bevándorlás ügyében.
Amerikában még állnak a fékek és ellensúlyok, de a demokrácia maga változik, mivel a két párt közötti ellentétek törzsi gyűlöletbe fordulnak. Az üzleti szféra első reakciója, hogy megpróbálja figyelmen kívül hagyni a stresszt és a profitra összpontosít. Csak éppen hosszabb távon a politikai és gazdasági szabadság kéz a kézben jár. Ahogy mind inkább tekintélyelvű lesz a politika, úgy válnak egyre szeszélyesebbé a szabályok. De azért a történelem azt mutatja, hogy sokáig egymás mellett létezhet a populizmus és a jólét. Viszont, hogy elnyerjék kulcsfontosságú csoportok támogatását, a populisták állandóan ki vannak téve a kísértésnek, hogy túlzott ígéreteket tegyenek, amiket azután az ország nem visel el. Egy volt amerikai republikánus képviselő azt mondja, a populizmus nem jó az üzletnek, mert fenntarthatatlan.
Az EU és Lengyelország közötti vita olyan precedenssel szolgál majd, amelynek következményei túlterjedhetnek Európa határain. Brüsszel két évig csupán az ujjait tördelte a lengyel jogállam leépítése láttán, de most úgy tűnik, hogy elfogyott a türelme. A tét messze nem az, hogy Varsó elveszti szavazati jogát. Az új miniszterelnök igyekszik enyhíteni a feszültséget. Ám ha a Bizottság elégedetlen a kifogásolt jogszabályokra adandó lengyel válaszokkal, amelyek megfogalmazására Varsó 3 hónapot kapott, akkor az Európai Tanácsban szavazásig juthat az ügy. Csak éppen nem valószínű a szavazati jog felfüggesztése, mert a PiS számíthat a szintén illiberális Orbán Viktorra. A lengyelek nagy többsége Európa-barát, ám a lakosság egy része a kormánypárt ösztökélésére úgy látja, hogy az unió beleszól az ország belügyeibe. Berlin és Párizs már jelezte, hogy mindenképpen az EU döntése mellett van. Mások, pl. Bulgária vonakodnak elítélni Lengyelországot. Ám ha Brüsszel nem képes megvédelmezni a demokráciát a saját soraiban, akkor azt megszenvedi a hitelessége. És ezt megjegyzik maguknak az autokraták Minszkben, Moszkvában, Ankarában és másutt is.
Lengyelország ismét az Európa lelkéért vívott küzdelem színtere lett, mivel populisták megpróbálják bedönteni a hideg háború utáni liberális rendet. A nacionalista lengyel vezetők most éppen azon vannak, hogy kitöröljék a történelemből Lech Walesát. Az új miniszterelnök, Morawiecki a minap a parlamentben felsorolta, hogy kik tettek igen sokat az ország szabadságáért, de a Szolidaritás vezetőjét nem említette. Őt kiradírozta a hivatalos emlékezetből egy populista párt, amely ott tart, hogy újraszabja a demokráciát, amelyet a Nobel-békedíjas politikus annak idején segített megteremteni. Hasonló erők feljövőben vannak más volt szocialista országokban is, de az összecsapás a liberálisok és a populisták között visszhangot ver az egész földrészen, mert a kiábrándult szavazók új kormányzati módszereket, illetve régi identitást akarnak. Magyarország egyre tekintélyelvűbb ezen a térképen.
A lengyel fordulat jobban idegesíti az európai eliteket, mint a Brexit, mert a PiS kulturális harcot forszíroz az EU jellege ügyében, ideértve, hogy mit jelent európainak lenni. Walesát árulással vádolja, ezzel párhuzamosan pedig a párt támadja a független intézményeket. A konzervatív vidékre támaszkodik, amely gyakran úgy érzi, hogy Európát jobban érdekli az olcsó lengyel munkaerő, semmint az a jó pár hagyomány, ami átsegítette az országot háborún és zsarnokságon. Ráadásul az embereket dühíti, hogy a bérük nem emelkedett, ezért nem élvezhetik a fellendülés előnyeit. Az Alkotmánybíróság korábbi elnöke szerint most viszont már odáig jutott az állam, hogy egyszerűen nincsenek szabályok. Mint mondta, ezen talán csak egy polgárháború segíthet. Az EU és az USA aggódik, ám a Jog és Igazságosság népszerűbb, mint valaha. Walesa maga úgy látja, hogy a kormánypárt helyesen diagnosztizálja az állapotokat, csak éppen a gyógymód téves. Hangsúlyozza, hogy fel kellene adni a demagógiát, mert a lengyelek a polgárháború felé araszolnak.
Közép-Európán is átfut a törésvonal az euro ügyében, miközben a németek és a franciák azt szeretnék, ha a magyarok, lengyelek és csehek is átvennék a közös fizetőeszközt. Berlin és Párizs azzal érvel, hogy enélkül ezek az országok az EU keleti perifériáján rekednek. Ezzel együtt nem számol azzal, hogy a három közül bármelyik a következő évtized dereka előtt csatlakozna, már ha egyáltalán akar. A nacionalista magyar és lengyel kormány arra hivatkozik, hogy a tagság korlátozná gazdasági önállóságukat, de egyébként is köszönik, jól megvannak az euro nélkül. A saját pénz segít átvészelni a nehéz időket, azon kívül a belépés előtt még szeretnék csökkenteni a jólétben és a bérekben mutatkozó lemaradást a Nyugathoz képest.
A magyar Gazdasági Minisztérium megerősítette, hogy egyelőre nem kívánnak az eurózóna része lenni. De az Eurobarometer felmérése azt mutatta, hogy a magyarok 57 %-a szeretné, ha euróban kapná a fizetését. Ám ettől a felvétel még távolinak tűnik, ha az euroszkeptikus Fidesz nyer a választásokon. Brüsszel ugyanakkor aggódik az MNB függetlensége miatt. Az Európai Központi Bank legutóbbi éves jelentése ismételten rámutat, hogy gondok vannak a jegybank egynémely programjával, mivel a központi bank közvetlenül nem finanszírozhat kormányzati célokat. A helyzet igen erősen mutat a kétsebességes Európa felé, a kontinens középső részének országai nem tudják lassítani a folyamatot. Az Andrássy Egyetem egyik professzora úgy véli, hogy Berlin és Párizs nem is ragaszkodik a magyarok és a lengyelek bevonásához, nehogy azok gátolják a reformokat.
Az utolsó 100 komment: