- Az EU fegyvertelen, meg az államok sem törik össze magukat a jogsértőkkel szemben, így a demagógoknak nem kell félteniük az álmukat.
- Orbán Viktort megint meghívták a bajor keresztényszociálisok, amit Merkel aligha néz jó szemmel.
- A TEK vérkomoly erődemonstrációján röhögnek Budapesten a turisták.
Az EU nem is akar, de nem is tud szembeszállni osztrák jobbratolódással, de ugyanez a helyzet Magyarország és Lengyelország esetében is. Pedig csaknem 80 évvel az Anschluss után neonácik rendezkednek be osztrák földön. Dehát az unió nem szövetség, hanem az államok egyszerű összefogása. Korlátok persze vannak : minden tagnak tiszteletben kell tartania az európai szerződéseket. De azok nem tartalmazzák, hogy milyen kormányzati típusok lehetségesek. Ha fasiszta, kommunista, vagy éppen demagóg pártok kerülnek hatalomra, az nem önmagában nem sért törvényt. Egy kormány elég messzire mehet a tekintélyelvűség útján, anélkül, hogy számolnia kellene a kizárással, vagy akár megtorló intézkedésekkel. Látni ezt a magyaroknál és a lengyeleknél, ahol a rendszer a török mintájú « demokratúra » felé tart. Európa a saját naivitásának az áldozata, mert annak idején az alapító atyák nem gondolták, hogy egy nap az emberek ismét olyan rezsimekre vágynak, amelyek tízmilliók életét követelték. A kommunizmus bukása pedig csak erősítette a hitet a demokrácia és a piacgazdaság győzelmében.
Az egyhangú döntés elve kizár minden gyakorlati lehetőséget, hogy fel lehessen lépni, ha bárki megszegi a jogállamot, a kisebbségi, illetve emberi jogokat. Négyötödös többséggel ugyan felügyelet alá lehetne helyezni a delikvenseket, ám ez sem a magyar, sem a lengyelek esetében nem jött össze. Az EU olyan szerveződés, amelyben a tagok éberen ügyelnek arra, nehogy olyan szövetség legyen belőle, amely kicsúszik az ellenőrzésük alól. A demagógok nyugodtan alhatnak.
1. A német szociáldemokraták megdöbbenéssel fogadták, hogy létrejött az osztrák koalíció. Úgy értékelik, hogy Kurzzal, a szélsőjobbos diákszervezetektől induló Strachéval, illetve a bujtogató Orbánnal folytatódik a jobbra tolódás. És újra megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia. Legalábbis így nyilatkozott az SPD helyettes frakcióvezetője, aki ezzel főként arra utalt, milyen közel áll egymáshoz az osztrák és magyar vélemény a menedékpolitika ügyében. A bajor keresztényszociálisok ezzel szemben úgy ítélik meg, hogy lett még egy szövetségesük, aki egyben példakép is. Egyúttal meghívták a magyar miniszterelnököt a jövő hónap elején esedékes, szokásos párttanácskozásukra. A gesztussal a CSU jelzést küld Berlinnek, mert ott egyszer már elégedetlenséget váltott ki Orbán Viktor látogatása. Az ugyanis két éve, épp menekültválság csúcspontjára esett és a kancellár úgy értékelte, hogy a szövetséges párt ily módon a hivatalos politikával szembeni bizalmatlanságát fejezte ki.
Az Európai Néppárt strasbourgi képviselőcsoportjának első embere úgy értékelte, hogy Kurz csupán fel akarja törni országában a régi, megcsontosodott szerkezeteket. Weber hozzáfűzte, hogy a polgári politikusok új nemzedékének egyik képviselőjéről van szó, akitől nem lehet elvitatni az Európa-barátságot. És egyébként is, már rég lekerült a napirendről a Szabadságpárt követelése, hogy az ország lépjen ki az EU-ból. A német zöldek vezére – Orbán Viktorra utalva – azt hangoztatta, hogy a nagy gondokat, mint a humanitárius és rendezett menekültpolitika, nem lehet a nemzetállamok csigaházából megoldani.
2. A lapcsalád kiadója szerint a visegrádi államok a jövőben tömböt alkothatnak, éspedig azon az alapon, hogy nemet mondanak a bevándorlásra. Thomas Schmid rámutat: már ez sem vált ki tiltakozást, de hát az utóbbi években igencsak feljöttek a nacionalista és idegenellenes pártok. Így azután elmaradnak a megmozdulások az osztrák koalíció miatt is, pedig mekkora volt a felzúdulás 17 éve, amikor az FPÖ először került be a kormányba. Persze lehet, hogy a feltűnő hallgatás mögött a lemondó belátás van, miután Kurz azzal akadályozta meg a szélsőjobb győzelmét, hogy a nyugati polgári politikusok közül elsőként állította politikája középpontjába a menekültek szigorú elhárítását. Majd meglátjuk, hogy eladta-e a párt lelkét. Egyelőre úgy tűnik, nem a megnyugtatást célzó taktika az ígéret, miszerint Európa-barát irányvonalat vesz. De bizonyítania kell, hogy képes megszelídíteni a Szabadságpártot, eltávolítva attól a választókat. Az eredményt két dolgon lehet majd lemérni: az egyik, hogy meg tudja-e vonni a táptalajt az idegengyűlölettől, a másik pedig, hogy – Orbántól eltérően – ne provokálja az EU-t, hanem annak partnereként lépjen fel. Érdekes lesz látni, hogy Ausztria tényleg hozzájárul-e a menekültprobléma megoldásához, az Alkotmányt és az európai szabályokat betartva.
1. Ausztria nagy kérdőjel lett az EU számára, pedig ideális hídépítőként szolgálhatna Európában, csak éppen, úgy tűnik, hogy új kormánnyal alighanem alkalmatlanná vált erre a szerepre. Az unió simán tudomásul veszi a koalíciót, pl. azért, mert a jobboldalon, a lengyel és a magyar kormány miatt sokkal nagyobb gondjai vannak. Ám nem lehet megítélni, hogy mit is jelent az osztrák kabinet európai irányvonala. Azt az összefogást támogatja-e, amelyet Merkel és Marcon hirdetett meg, vagy inkább a homlokegyenest ellenkező magyar törekvéseket. És úgy néz ki, hogy sokkal közelebb lesz az orbáni vonalhoz A Szabadságpárt ugyanis minden EU-hűségeskü dacára minimum euroszkeptikus, sőt időnként unióellenes. Képviselői pl. az Európai Parlamentben továbbra is a francia Front Nationallal ülnek egyazon frakcióban. Strache legszívesebben beléptetné országát a Visegrádi Csoportba. És akkor még itt van a barátsági szerződés, amelyet az FPÖ tavaly Putyin pártjával írt alá. Ez több mint zavaró, a kancellár mégis a szövetséges lidérces figuráinak engedte át az osztrák diplomáciát.
2. A lap úgy látja, hogy 2018 a döntés éve lesz Európa számára. Rengeteg a megoldatlan kérdés, amelyet nem lehet egyetlen nagy dobással rendbe tenni, viszont az idő szorít és Brüsszel nem várhat a végtelenségig Berlinre. A múlt heti csúcsértekezlet feltárta az igen mély árkokat, a Kelet és Nyugat között a migráció ügyében, de ott van az euróövezet reformja is. Ennek ellenére kínálkozik esély az átalakulásra. A gazdasági helyzet sok helyütt jól alakul és ez kedvezően hat az unió megítélésére. Ugyancsak kapóra jön a francia államfő lendülete. Persze minden mindennel összefügg, így a britek kilépésétől egyenes út vezet Magyarországig és Lengyelországig, a jogállamiságért vívott harchoz. Kaczynski és Orbán nem várhatja komolyan, hogy a tehetős tagok növeljék befizetéseiket, és közvetve ily módon erősítsék meg azok uralmát, akik gyakorta kinyilvánítják, mennyire megvetik a liberális nyugati demokráciák értékeit.
A migrációs válság kapcsán nem halnak el a hangok, hogy szükség van a szolidaritás minimumára. Az unió sorsa attól függ, sikerül-e mérsékelni a gazdasági egyenlőtlenségeket és politikailag is működőképes szervezetté átalakítani az eurózónát. A tét az államok Európája, amelyben a tagállamokat egyesíti a szándék, hogy egyben tartsák és előrevigyék az uniót. Viszont nem kellene rögtön kizárással fenyegetni azt, aki a kétségeit hangoztatja a mélyebb integrációval szemben. Ám aki folyamatosan megszegi a közös értékeket, vagyis az alapokat, annak fel kell tennie a maga számára a kérdést, hogy van-e még helye az EU-ban.
Ausztria álláspontja előreláthatólag jóval keményebb lesz a bevándorlás és a menedékkérők ügyében, mint idáig, mivel mától a kormánykoalíció tagja a szélsőjobbos Szabadságpárt, mégpedig úgy, hogy ellenőrzi a külügy, a belügyi és a védelmi tárcát. Hogy kisebbik erőként hatalomra került, az áttörés az euroszkeptikus FPÖ számára. Vezére, Strache, aki alkancellár lesz, máris figyelmeztetett az ország iszlamizálódására. Az egész EU igencsak figyelni fogja a bécsi politikát, mert aggodalmat kelt a nacionalista és populista erők felemelkedése. Moscovici, a gazdasági ügyekért felelős brüsszeli biztos arra figyelmeztetett, hogy a Szabadságpárt miatt ébernek kell lenniük mindazon demokratáknak, akiknek fontosak az európai értékek. Emlékeztetett arra, hogy sohasem számít hétköznapinak, ha hatalomra jut a szélsőjobb.
Ráadásul a párt szoros kapcsolatokat ápol a putyini Oroszországgal és ez csak fokozza az aggodalmakat, a többi közt a hírszerzési értesülések megosztása kapcsán. Egy osztrák elemző azonban arra számít, hogy az FPÖ igyekszik majd bizonyítani, hogy alkalmas a kormányzásra, ezért kerülni fogja a szélsőségesen provokatív lépéseket. Kurz, az új miniszterelnök külpolitikában erősíteni kívánja Ausztria hagyományos híd-szerepét a Kelet és Nyugat között. Azt reméli, hogy közvetíthet a bevándorlás ügyében Berlin és a Visegrádi Csoport között. De szigorítani kívánja a menedékérőknek járó juttatásokat. Emellett az érintetteknek le kell majd adniuk pénzüket és engedélyezniük kell, hogy kilétük megállapítására a hatóságok ellenőrizzék mobiltelefonjukat. Továbbá a kabinet harcot hirdetett a politikai iszlám ellen. A terror elhárítására további 2100 rendőr áll szolgálatba. A migráció lesz a fő téma, amikor a jövő év 2. felében Ausztria látja el az EU soros elnöki teendőit.
A szélsőjobbos Szabadságpárt kezébe kerül az osztrák védelmi tárca, miközben az új kormányt rasszizmussal és idegengyűlölettel vádolják. Vagyis az az FPÖ felügyeli a hadsereget, továbbá a rendőrséget és a titkosszolgálatot, amely tavaly együttműködési megállapodást írt alá az orosz elnök pártjával és fel akarja oldani az Oroszország elleni szankciókat. Kurz kancellár azt közölte, hogy EU-barát irányvonalat kíván folytatni, de politikája arra összpontosít, hogy korlátozza Brüsszel jogkörét, és előreláthatólag keresztezi a francia államfő európai reformterveit is. Az FPÖ egyébként a párton kívüli hivatásos diplomatát, Karin Kneissl-t állítja a külügyek élére, akinek külön érdekessége, hogy beszél arabul, héberül, továbbá magyarul. Viszont hasonlóképpen kemény nézeteket vall a megvándorlásról és az unióról, mint a Szabadságpárt. Junckert pl. nagyképűnek és durvának nevezte. A belügyeket Herbert Kickl, a párt ideológusa veszi át, akit ellenfelei idegengyűlölőnek tartanak.
Nyugat-Európában ez az első eset, hogy egy szélsőséges erő bekerül a kabinetbe, noha a populisták jól szerepeltek Franciaországban, Hollandiában és Németországban is. Kurz, aki jobbra vitte a konzervatívokat, összeáll majd a magyar, cseh és lengyel migráns-ellenes és eurószkeptikus körökkel. Emiatt várhatóan összetűzésbe kerül Macronnal. Ausztria jelentősége azonban jövőre megnő az EU soros elnökeként, éppen akkor, amikor döntő szakaszba jutnak a Brexit-tárgyalások. Strache bürokratikus szörnynek nevezte Brüsszelt, hozzátéve, hogy a britek valószínűleg jól járnak a távozással. A nettó befizető Ausztria nevében Kurz minden bizonnyal azon lesz, hogy csökkentsék a közös költségvetést, miután kiesik a szigetországi hozzájárulás.
Európában nincs vége a populisták megerősödésének, akik ezúttal Ausztriában léptek nagyot előre. Mostantól minden szem a Szabadságpártra irányul, miután annak vezére keményen kampányolt a bevándorlás és a menekültek ellen. A populisták és a középjobb erői annak köszönhetik sikerüket, hogy megértették: az embereket nem csupán a GDP és a gazdasági növekedés izgatja. Szenvedélyesen érdeklik őket a nemzeti értékek, a helyi közösségek és az életmód kérdései, miután veszélyben érzik ezeket. Az EU pár hónapja vízválasztóként üdvözölte Macron győzelmét, mondván, hogy a földrész visszatér a liberális értékrendhez és vége a populizmusnak. Hát, erről szó sincs. Az éles osztrák jobboldali fordulat mély és egyre növekvő kihívást jelez az unió számára. Európában konzervatív, euroszkeptikus és populista pártok kavalkádja igyekszik átvenni az ellenőrzést az uniós tervek fölött, hogy más irányba vigye azokat, már ha nem arról van szó, hogy teljesen megtorpedózza ezeket az elképzeléseket.
A Szabadságpárt sikere egyáltalán nem egyedi, ilyen erők vannak kormányon, illetve támogatják azt a lengyeleknél, magyaroknál, szlovákoknál, dánoknál, norvégoknál, finneknél és a letteknél. Azokat a szavazókat nyerik meg, akik ellenzik a szervezet további bővítését, dühösek Merkel menekültpolitikájára, és aggódnak a tömeges bevándorlás, valamint az iszlám terrorizmus miatt. Az EU és a baloldal tévesen gondolta azt, hogy ez csupán a gazdasági bajok mellékterméke. Az FPÖ sikere egyébként azt példázza, hogy nem igaz az állítás, miszerint a populisták egyszer s mindenkorra leszerepelnek, ha valahol hatalomra jutnak. Ezzel együtt nem kétséges, hogy Brüsszel megkönnyítette a feladatot a Strache- és Kurz-félék számára, amikor a legalapvetőbb dolgokban sem tudott egyetértést felmutatni a menekültválság kapcsán, miközben megbüntette azokat az államokat, amelyek ellenezték a német kancellár nyitott kapuk-politikáját.
Európa jobbra sodródása csak folytatódik 2018-ban, pl. a magyar választással, miután az feltehetőleg tömegtámogatást ad olyan erőknek, amelyek kevesebb menekültet, erősebb határokat akarnak, és szeretnék visszaszerezni a jogkörök egy részét az EU-tól. A baloldal újabb vereségekkel néz szembe, és ez megint csak azt támasztja alá, hogy ideológiaként szétesik a szociáldemokrácia. És ez mindaddig így is marad, amíg ezek az erők nem fogadják el, hogy az emberek félnek, és teljesen mindegy, hogy a menekültektől, a gyors etnikai változásoktól, az EU-tól vagy a távoli és közönyös politikai elittől.
Az elemzés megrója az Európai Tanács elnökét, amiért az a múlt heti csúcsértekezlet előtt menekültügyben lovat adott a renegát kormányok alá. Persze, teszi hozzá a kommentár, abban igaza volt Tusknak, hogy a jelenlegi rendszer megosztja a tagokat, csak éppen az egyik oldalon van az a pár kelet-európai állam, a másik térfélen az összes többi. Viszont hogy hatástalan lenne a kvóta, azt nem lehet állítani, hiszen 92 %-ot áttelepítették azok közül, akik ebből a szempontból szóba jöttek. Mindenki szolidáris volt, kivéve a magyar és a lengyel kormányt. Ugyanakkor nyílt vitában nem volt hiány Brüsszelben, csak éppen az nem segített Budapestnek, Varsónak és Prágának, bármennyire is szerette volna Tusk. A nagy többség amellett tette le a garast, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van a menedékrendszer megújítására. Ily módon új helyzet állt elő: aligha lehetséges egyhangú döntéssel megreformálni a dublini rendszert. Ez az Európai Tanács elnökének köszönhető. Ellenben a legtöbben legkésőbb júniusig határozni akarnak, és a többségi döntésre meg is van a mód. Ettől persze Magyarország, Lengyelország és Csehország nem fog menekülteket befogadni, csak éppen megfizeti az árát. Nagyjából 12 milliárd eurót, amelyet nem ők kapnak majd, hanem azok, akik hajlandóak menedékkérőket átvenni.
Magyarországon igen csekély a terrortámadás veszélye, a hatóságok mégis páncélosokkal felügyelik a karácsonyi piacokat. Egy bíráló szerint Orbán elhülyítő propagandája nyilvánul meg ily módon – teljes pompájában. Az állami TV beszámolt arról, hogy az orosz gyártmányú BTR-80-asok teljes fegyverzetben felvonultak a Vörösmarty térre és a Bazilikához, noha gyakorlatilag az országban nincsenek olyan bevándorlók, akik iszlám körökhöz kötődnének, a hatalom gyakorlatilag bezárkózik a menedékkérőkkel szemben. Ellenzékiek azt mondják, a jobboldali-nemzeti Orbán Viktor teljesen szükségtelen erődemonstrációjának vagyunk a szemtanúi, a látványon jól szórakozó turisták szelfiket készítenek.
Egy magyar történész adatokat talált arról, hogy annak idején a magyar titkosszolgálat beszervezte az osztrák kancellária egyik magas rangú munkatársát. Gecsényi Lajos a budapesti titkosszolgálati aktákban bukkant rá a 18 dossziére, bennük az időközben elhunyt „Livingstone“ jelentéseivel, az általa másolt okmányokkal, telefonlistákkal. Az illető 1965-től 82-ig kémkedett, főleg az állami iparról, az energiapolitikáról, a külkereskedelemről, illetve az EU elődjéről szerzett értesüléseket. Magyarország a Varsói Szerződésen belül a szociáldemokrata pártokra állt rá, egyébként a szóban forgó illető az SPÖ tagja volt. Szolgálataiért átszámítva évente 8 ezer eurót kapott.