- Kelet-Európában módszeresen tör előre az illiberalizmus, lassan már az unió is rájön.
- Tusk csak további élezi a kelet-nyugati ellentéteket a kvóták ügyében, Asselborn megint kikelt Magyarország ellen.
- Európának megvan a különbejáratú antiszemitizmusa, lásd Orbán gusztustalan hadjáratát Soros ellen.
Kelet-Európában az illiberális fordulat részeként tűz alá kerültek a bírák és az ügyészek, ugyanakkor az EU késlekedett, hogy közbelépjen, miután Lengyelország és Románia követi a magyar modellt. A lázadást Orbán Viktor vezeti a liberális demokrácia ellen, a többiek őt másolják a hatalom központosításában. A lengyel parlament épp a napokban fogadott el törvényt az igazságszolgáltatás felforgatására, ám mint az egyik érdekvédő szervezet vezetője rávilágít: ahol a bíráknak félniük kell, ott már nincs demokrácia. A radikális erők másutt is megerősödtek, és ez csak még időszerűbbé tette, hogy Németország felvesse a közösségi támogatások megvonását, illetve hogy az Európai Parlament vitát nyisson a szavazati jog felfüggesztéséről a különutas tagok esetében.
A sort Orbán nyitotta meg. 2010 után megnyirbálta az Alkotmánybíróság jogkörét, visszamenőleg Európa legmagasabb bankadóját vetette ki és elszedte a magánnyugdíj biztosítók vagyonát. Menesztette a Legfelsőbb Bíróság elnökét, sok bírót nyugdíjba kényszerített és telerakta az Alkotmánybíróságot a saját kinevezettjeivel. Arra hivatkozott, hogy helyre kell állítani az emberek bizalmát az igazságszolgáltatásban. A Carnegie Békekutató Alapítvány egyik szakértője rámutat, hogy az uniót lekötötte a pénzválság, de egyébként is abból indult ki, hogy Magyarország csupán kisiklás. Most ébred rá, hogy ami zajlik, az egy határozott irányvonal része. Kaczynski is ugyanezt csinálja, és Románia szintén ráállt erre a vonalra. Brüsszel reakciója ugyanakkor lassú, ellenben a kelet-európai változások annyira gyorsak, hogy lehetetlen azokat visszacsinálni.
Az Európai Tanács elnöke újra gerjeszti az éles vitát a menekültekről, miután azt javasolja, hogy töröljék el a kvótákat. Ez pedig megnehezíti a tagállamok dolgát, hogy kialakítsák, miként járjanak el, ha újra megindul a migránshullám. Több nyugati tagállam, valamint a Bizottság elutasította Tusk javaslatát. A politikus arra hivatkozik, hogy a menedékkérők kötelező átvétele hatástalan, ellenben rendkívül megosztó. Az illetékes biztos, Avramopulosz úgy nyilatkozott, hogy az ötlet elfogadhatatlan és Európa-ellenes. Az egyik nyugati állam diplomatája megjegyezte, hogy valamit tenni kell, hiszen itt törés van a Kelet és Nyugat között. Amikor a kérdés szóba került a brüsszeli egyeztetéseken, megbízható források szerint Tusk indítványa valóságos falba ütközött. Az egyik oldalon voltak többek közt a németek és a hollandok, a túlsó félen a lengyelek, a magyarok és a csehek.
Avramopulosz csak rátett egy lapáttal, amikor azzal vádolta meg a Tanács vezetőjét, hogy az aláássa az európai terv egyik pillérét, a szolidaritást. A másik fél ezzel szemben azt állítja, hogy a felvetés csupán számot vet a ténnyel, miszerint az EU kettészakadt a bevándorlás ügyében, illetve azzal, hogy több tagállam sem kíván migránsokat befogadni. Nem sok lehetőség kínálkozik a kompromisszumra – közölte egy kvótaellenes külügyér. Mások azzal érvelnek az áttelepítések ellen, hogy azok csak Varsó és Budapest malmára hajtották a vizet, mert a két kormány az uniós beavatkozás áldozataiként tüntethette fel magát. A Visegrádi Csoport és Olaszország képviselői holnap találkoznak, hogy próbáljanak valamiféle modus vivendit kialakítani. Ám a helyzetet csak bonyolítja a közelgő magyar és olasz választás, mert egyik vezetés sem akarja, hogy úgy tűnjön, mintha engedményeket tenne.
Tusk az eheti EU-csúcson végleg le akarja vetetni a napirendről a kvótavitát, ám ezzel feldühítette a német kancellárt. A javaslat nagy felháborodást keltett pár napja a tagállamok európai főtanácsadóinak ülésén. A holland képviselő tudni akarta, miként akarja képviselni az unió a jogállamiságot, amikor a Tanács elnöke túlteszi magát a jogerős többségi döntésen és az Európai Bíróságon. A terv elkeseredett ellenállást váltott ki Németország részéről is. Viszont a magyarok, a lengyelek és a csehek nagyon is támogatják az elképzelést. Tusk ezzel együtt kitart javaslata mellett és júniusig szeretne valamiféle kompromisszumot elérni. Közben már megindult a vita a következő pénzügyi időszak anyagi forrásainak felosztásáért. Weber, az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője megismételte, hogy a szolidaritás alapelv, vonatkozik a bevándorlásra is. Különben nem volnának képesek megoldani a válságot, hiszen önkéntes alapon az aligha lehetséges.
A luxemburgi külügyminiszter felháborodottan nyilatkozott arról, hogy egyes államok, főként Európa keleti felén feladták az unió közös álláspontját a Közel-Kelet ügyében, tehát hogy két államot kell létrehozni, Jeruzsálemmel, mint közös fővárossal. Az előzmény az volt, hogy a tagországok nem tudták közös nyilatkozatban elítélni Trumpot, amiért az Jeruzsálembe költözteti át az USA nagykövetségét, mivel Magyarország keresztbe feküdt. A Kelet és Nyugat között húzódó, a jelek szerint egyre mélyülő árok csak tovább nehezíti az EU egységes politikáját Izraellel szemben. Az amerikai elnök legutóbbi döntése nyomán Brüsszel úgy látja, hogy nagyobb befolyást kell kifejtenie a Közel-Keleten, ám abból nem lesz semmi, ha az uniós kormányok a menekültkérdés után ezen a területen is széthúznak, és a nézetkülönbségből elv lesz.
Az álhírek manapság bunkósbotul szolgálnak az erős emberek számára. Trump pl. rendszeresen él vele, hogy megingassa ellenfeleinek hitelét, összetartsa saját politikai bázisát, illetve hogy megpróbálja lejáratni a hagyományos sajtót, amely erőteljesen vizsgálja a dolgait. De ugyanígy tesz a világ sok autokratája és diktátora is. A populisták és más vezetők is lecsaptak az álhír fogalmára, hogy támadják bírálóikat és tudatosan aláássák a demokrácia intézményeit. Az olyan államokban, mint pl. Magyarország, Lengyelország és Oroszország, ahol korlátozzák a sajtószabadságot, vagy éppen jelentősen fenyegetik, a politikai vezetők azért találták ki az „álhíreket”, hogy igazolják, amiért visszaverik a média tényfeltáró munkáját. Turmp ez irányú ténykedés aggodalmat kelt jó néhány külföldi politikus és elemző körében, mert attól félnek, hogy az megingatja a bizalmat a demokratikus intézményekben, éppen akkor, amikor a populizmus és a tekintélyelvűség visszatér a világ sok részén.
Az EP egyik tagja azt mondja, hogy Trump az ’álhírek’ ürügyén a szabad sajtót támadja, mégpedig egy olyan ország élén, amely hagyományosan védelmezi az emberi jogokat, így eljárásának komoly következményei vannak másutt is. A jelenség különösen a közösségi médiában jelent súlyos gondokat, mert elmossa a hagyományos, tényekre alapuló hírközlés határait. Az oxfordi egyetem Újságírás Tanszékének egyik kutatója úgy látja, hogy az elnöknek sikerült alternatív valóságot létrehoznia, függetlenül a média fő áramától, amely a demokratikus, ésszerű politikán belül mozog. Ez pedig különösen megnehezíti a demokrácia híveinek feladatát ott, ahol a demokrácia már amúgy is ostrom alatt áll. A Human Rights Watch igazgatója arra mutat rá, hogy ahol a jogrendszer nem képes, vagy nem hajlandó érvényt szerezni a jogoknak, ott az emberi jogi mozgalmak fő eszköze, hogy közzéteszi vizsgálatainak eredményét a hatalom visszaéléseiről. Az autokraták nagy energiákat áldoznak, hogy arra, hogy lejárassák ezeket az erőket.
Többen állítják, hogy az amerikai elnök Putyintól vette át a taktikát, mármint hogy alternatív valóságot építsen és rossz hírét keltse az ellenséges médiának. Sok szerkesztőség ebben a helyzetben rovatot hoz létre a tények ellenőrzésére, lásd a Le Monde-ot vagy a BBC-t. Csak éppen egészen más az, amikor az álhírek forrása Amerika első embere – hangsúlyozza a már idézett holland képviselő -, hozzátéve, hogy ez nagy károkat okoz az USÁ-nak, mint amely védi az emberi jogokat és a demokratikus elveket. Utóbbiaknak a sajtószabadság az egyik pillére.
A Stanford Egyetem egyik lengyel származású politológusa óv a túlzott várakozásoktól az új lengyel miniszterelnököt illetően. Úgy gondolja, hogy a személycsere leginkább jelképes. A választás azért esett Morawieckire, mert hitelesebbnek tűnik a világ számára, nem áll euroszkeptikus hírében. De ettől még továbbra is Kaczynski mondja meg a frankót. Így azután nem fog változni az illiberális politika, a PiS populista marad, nagyjából úgy, mint a Fidesz. Következetesen támadja az igazságszolgáltatás függetlenségét, szűkítette a sajtószabadságot, nekiment a civil szervezeteknek, és ebben a tömeges tiltakozás, valamint a nemzetközi felzúdulás sem akadályozta meg. Abban sem lesz változás, hogy a Jog és Igazságosság továbbra is ellenez mindent, amiről úgy gondolja, hogy támadást jelent az EU részéről az ország függetlensége ellen, legyen szó a menekültkvótákról, vagy a demokrácia lebontásáról. A mostani helyzet jellemzője az is, hogy a kormánypárt továbbra is magasan vezeti a népszerűségi listákat. Ugyanakkor a lengyelek még mindig a demokrácia mellett vannak.
Európa nem szorul rá az arabokra, ha az antiszemitizmusról van szó, nagyon is jól ismeri a jelenséget – hangsúlyozza a kommentár. Itt van mindjárt példaként a „keresztény“ Orbán Viktor aljas kampánya Soros György állítólagos ördögi terve ellen, tehát hogy muzulmánokkal akarná elárasztani a földrészt. A legújabb zsidóellenségeket Trump váltotta ki, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, de a gyökerek arra nyúlnak vissza, hogy a zsidó állam 50 éve megszállva tartja a Nyugati Partvidéket. A konfliktus azonban még jó sokáig megmarad, így Európában továbbra is készülni kell a behatoló arab antiszemitizmusra, anticionizmusra. Hogy a nagyobb bajt megelőzzék, Ausztriában gátat kell vetni a radikális iszlám zsidóellenességnek. Ebbe beleértendő a megfigyelés, illetve az agresszív, antiszemita tüntetések tilalma. De lehet, hogy egyes csoportok betiltását sem lehet megkerülni. Ez azonban nem sértené a gyülekezési szabadságot, hanem a demokráciát szolgálná.