Victor Lustig.

Hihetetlenül ügyes csaló volt. Ha mos feléledne, itt lenne a helye a mai magyar politikai elitben. Szóval ez a Lustig, -aki egyébként Csehországban született 1890. január negyedikén,- arról vált híressé vagy inkább hírhedetté, hogy kétszer is majdnem eladta az Eiffel tornyot. Zseniális tervét egy újságcikkből merítette, melyet 1925-ben olvasott Párizsban. Az írás arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a híres torony, -melyet az 1889-es világkiállításra emeltek,- fenntartási költségei túlságosan magasak, és fontolóra veszik a torony lebontását, ami nem is igen illik bele a városképbe.

Lustig felvillanyozódott. Csináltatott magának hamis iratokat, melyek szerint ő Robert Duval a Francia Posta- és Távközlésügyi Minisztérium miniszter-helyettese. Egy elegáns szállodába megbeszélésre hívta a város hat nagyobb ócskavas-kereskedőjét. Elmondta, hogy a kormány úgy döntött, le kell bontani az Eiffel tornyot és ócskavasként értékesíteni. Az urakat azért hívta erre a szigorúan titkos megbeszélésre, hogy árajánlatot kérjen tőlük, természetesen csak akkor, ha érdekli őket ez az üzlet.
Naná, hogy érdekelte őket. André Poisson volt a befutó, persze Lustig már a legelején tudta, hogy neki van a legtöbb pénze. Ám a kereskedő feleségének valami bűzlött, -bizonyára a női megérzés- , s nemtetszésének adott hangot. Ekkor Lustig csavart egyet a sztorin, s bevallotta a nagy „igazságot”, hogy ő egy korrupt miniszter-helyettes, s ezért ez a nagy titkolódzás az ügyben. De -természetesen- Poisson úr bármikor visszaléphet.
Poisson (Csalihal) úrnak esze ágában sem volt visszalépni. Egész életében azért küzdött, hogy a felső körökbe tartozzon. Azt gondolta, ez az üzlet bizonyosan eljuttatja oda. Így aztán örömmel fizette ki a kért a 100 ezer frank „vételárat” és a kenőpénzt. Zseniális!

Persze tudom, hogy manapság ennél sokkalta nagyobb disznóságok folynak a háttérben, de ez még akkor nagyon különlegesnek tűnt. Főhősünket persze senki nem üldözte, ezért néhány hónap múlva újra megpróbálta, másik hat ócskavas-kereskedővel. Már majdnem sikerült az üzlet, amikor az egyiknek eszébe jutott, hogy alaposabban utánanézzen a közvetítőnek. Lustignak így menekülnie kellett, mégpedig a tengerentúlra. Ott még a nagy Al Capone-t is sikerült egy egyszerű trükkel megrövidíteni. Ám 1934-ben féltékeny szeretője lebuktatta és hamisítás vádjával letartóztatták. Mivel Amerikában is becsapott néhány „becsületes” gazdagot, ezért húsz évre ítélték és lakhelye az Alcatraz lett. Itt Al védelmét élvezte, senki nem bánthatta. De 1947 márciusában tüdőgyulladást kapott, s a börtön kórházában átlépett az árnyak birodalmába. Az igazolványa szerint Robert V. Miller-nek hívták, foglalkozása szerint pedig kereskedő segéd volt. A magam részéről megteszem Őt a svindlerek koronázatlan királyává.