Amikor a tenger illata keveredik a készülő halakéval, továbbá a robogók és a 20 éves francia autók zajával...na, ez egy igazi tengerparti nagyváros.
Meg kell valljam, a felvezető szöveg erősen hatásvadász és nem is fedi le a teljes valóságot Gijónnal kapcsolatban: Valójában egy meglehetősen modern, jól szervezett nagyvárosnak mondanám, ahol úgy élvezhetjük a közel 300 ezer lakosú település nyújtotta szolgáltatásokat, hogy 15-20 percnél többet nem kell sétálnunk a strandig. Ezt a hosszában elnyúló keleti-nyugati fekvés teszi lehetővé.
Már megérkezéskor éreztem egyfajta szervezettséget: sok utca duplasávos és egyirányúsított, egyszóval dinamikusan lehet haladni és a GPS-ek korszakában az ezeken való kiigazodás sem jelenthet gondot. Az utak tükörsimák, a környezet rendezett, már-már Németországban érzi magát az ember. A buszról leszállva elindultam az óceánpart felé, ahol megkezdődött az egész napomat végigkisérő küzdelem a Toyota hibridjeivel: gyakorlatilag valamennyi helyi taxi ilyen és szinte észrevehetetlenül közelítenek a délies, (pesties?) utcán való átszaladgáláshoz szokó ember nagy ijedtségére.
Ma már koldulni sem lehet folyamatos innováció nélkül
A településnek két nagy strandja is van, ezeket a hajókikötő és a Cimadevilla névre hallgató félsziget választja el egymástól, ez utóbbi a tulajdonképpeni óváros, egészen kiváló hangulattal. Nem mehetek el amellett, hogy a gijóni yacht club utcájában kerek 80 cent egy óra parkolás, míg Nagykanizsa toszkán hangulatú belvárosában ugyanez kerek 2 euró :) .
A Yacht Club vendégei élvezik a napsütést
A gyönyörű óvárost északról egy hatalmas park veszi körbe, ahonnan remek rálátás nyílik az óceánra. Az egy kézzel való fényképezés viszont kerülendő, a természet (orkán erejű szél formájában) ugyanis könnyen elragadhatja készülékünket.
Elogio del Horizonte
Kipróbáltam a helyi tömegközlekedést, és ebben sem kellett csalódnom: üzemelő „Futár”-kijelző, a megállókban az egyes vonalak térképei, átszállási pontok. A modern, mozgáskorlátozott utasok számára is kényelmesen használható buszokon utastájékoztatási rendszer, működő légkondicionáló található. Helyi illetőségű kollégám hívta fel a figyelmem arra, hogy Gijónba metróvonalat akart építeni a városvezetés, és ami azt illeti neki is álltak. Az alagút el is készült, így néz ki:
Jelenleg nincs politikus, aki megmondaná, fognak-e valaha metrót kapni a gijóniak. Nos igen, nálunk Magyarországon az ilyesfajta baki (?) teljesen elképzelhetetlen volna :)
Az eddigi sorok után nehezen hihető, hogy nem a gijóni városháza megrendelésére készült a blogbejegyzés (a metrót most tegyük zárójelbe), de meg kell emelnem a kalapom a biciklis lehetőségek kapcsán is. Gijónban is működik a közbringa-rendszer, méghozzá a városban lakók számára ingyenesen! Mindössze egy kártyát kell hozzá kiváltani a „tanácsnál”, amelyre egyébként pénzt is feltölthetünk és tömegközlekedhetünk, parkolási díjat egyenlíthetünk ki vele. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy helyben úgy gondolták, nem elég lehívni az uniós támogatást és mutogatni a dokkolókat a feltöltött biciklikkel: a várost behálózó bringaút is készült hozzá! A város széle felé haladva a járdán kijelölt sávban, míg a belvárosban és az óceánparti „avenue-n” szigettel elválasztott aszfaltcsíkon. Ha nem is amszterdami szintű a kerékpáros kultúra, de közelít a 2017-ben elvárthoz.
Egy szintén a városban élő brit kollégám elmondása szerint az utóbbi időben egyre több francia szót hallani nyaranta: az árak jóval alacsonyabbak mint a francia Riviérán, igaz az asztúriai átlagnál talán valamivel magasabbak. És bár továbbra is áll a dolog, miszerint Asztúriában inkább a belföldi turizmus erős, Gijónban két turistainformációs-központ is várja az érdeklődőket kiadványokkal, útbaigazításokkal. A legtöbb nevezetességnél angolul is találunk leírást, ami ritkaságszámba megy a tartományban.
A " nagyobbik nagystrand" - a háttérben elnyújtózó óvárossal
Azt hiszem ezek után jobb, ha elkerülöm az oviedói stadion, a Carlos Tartiere környékét. A Real Oviedo és a Sporting Gijón játssza ugyanis az asztúriai derbit, ilyenkor rendszerin a fél régió lángba borul, a vasutasok közül pedig aki teheti szabadságra megy. A két klub és város közötti gyűlöletet erősíti, hogy a fővárosi Oviedo a Real Madriddal ápol szoros kapcsolatot, míg a Gijóniak a Barcelonával. Érdekesség, hogy a katalán klub egykori kiváló játékosa, majd edzője Luis Enrique is Gijón szülötte.
Gijóni hangulat
A "nagystrand" és az El Molinón stadion között húzódik a város egyik legnagyobb parkja, az Isabel la Católica Park. Madárrajongóknak kötelező, ugyanis számtalan fajt lehet megcsodálni, némelyeket ketrecen keresztül, némelyeket magunk körül.
Egész Asztúriában jellemzőek a gyönyörűen gondozott városi parkok
A következő gijóni látogatásom augusztus közepén lesz, amikor is bikaviadalokat rendeznek a városban. Nem olcsó mulatság, de egyszer meg kell nézni. Addig is Oviedo és a helyi gasztronómia kerül majd az Asturiano blogjának asztalára.
/Az 5. kép forrása: http://www.despilfarropublico.com/2014/02/el-metro-de-gijon-se-quedo-en-un-tunel.html; a többi fotó természetesen saját/