Arcanum blog

Kádár János magzatai

Magyarország és az abortusz 3.

2018. augusztus 13. - hacsa.

Kádár János "jóvátehetetlen árulást követett el a magyar jövendő magzatai ellen, amikor az állami angyalcsinálást, az államilag végrehajtott abortusz méhkaparó vérengzését rendelte el. Eddig több mint három millió magzatot pusztítva el, a magyar népet a világ legmeddőbb népévé tette." Ezt írta a Katolikus Magyarok Vasárnapja című amerikai emigráns lap 1973 novemberében, amikor a magyar nép éppen ellenállt Kádárék abortusz-szigorítási próbálkozásának. 

1956-ban megadták a magyar nőknek a magzatukról való döntés jogát, de semmi mást nem tettek. Sem a terhesség megelőzése, sem a gyerekvállalás feltételeinek javítása, sem a felnövekvő nemzedék szexügyi ismereteinek bővítése érdekében. Ezért aztán az abortuszok száma iszonyatos mértékben megnőtt. 1959-ben már meghaladta a szülésekét, és ez másfél évtizeden át így is maradt. 1968-69-ben kétszázezer fölött tetőzött az abortuszok száma, és félszázezerrel haladta meg a születésekét. 

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

abortusz_3_1.jpg

Egy kisebbségi magzat készülődik világra 1972-ben a Várlejtő felett. A többséggel ellentétben őt megszülték. (Hungaricana, Fortepan)

És ezek csak a KSH hivatalos adatai. A lapok az abortuszszabadság első éveiben arról írtak, hogy hiába oldották fel a tilalmat, nemigen csökkent az illegális abortuszok száma. A műtétért fizetni kell, arra sztk nincs, munkanapok esnek ki, a szegényebbek inkább az olcsóbb házilagos-illegális megoldásokat választják. A Fővárosi Tanács egészségügyi osztályáról származó információk szerint 1958-ban a fővárosban is igen gyakori volt az illegális abortusz, főleg a terhességüket titkolni igyekvő fiatal lányok körében. Budapesten 1958 első két és fél hónapjában tizenketten haltak bele illegális abortuszba. (Népakarat, 1957. június 12., Magyar Nemzet, 1958. március 23.

abortusz_3_2.jpg

Ezzel a címmel írt a Rómába költözött Katolikus Szemle a magyarországi abortusz-szabadság "következményéről" 1963-ban.  

A Budapesten megjelenő katolikus hetilap, az Új Ember is rendszeresen bírálta az abortusz legalizálását. Ez volt az egyetlen tárgykör, amelyben kitartóan és következetesen kritizálták az állampárt politikáját. Például itt. 

Nemcsak az emigráns lapok, hanem a hazaiak is írtak róla, mennyire példátlan és drámai az a helyzet, ami Magyarországon kialakult: "Hazánkban a művi vetélések gyakoribbak, mint bármely más országban. 1960-ban ezer propagatív korú, tehát 15—49 éves nőre több mint 65 művi vetélés esett. Japánban, ahol rendkívül kiterjedtek a művi vetélések, 1955-ben ez az arányszám 50,2 volt./.../ Nyolc év alatt 1 173 412 művi vetélés történt! Kétes értékű világrekordot állítottunk fel. /.../ Az 1961-es gyakoriság alapján száz nőre... 20 éves koruk eléréséig 11, 25 éves korukig 62, 30 éves korukig 126, és úgynevezett propagatív koruk végére 200 művi vetélés jut." És egyáltalán nem csak azok szakították meg a terhességüket, akik nem vállaltak gyereket: a harmadik gyereküket szülő nők háromnegyed részének is volt már abortusza. Az előzetes abortuszok pedig növelik a koraszülés kockázatát. Ezért illusztrálták a fenti adatokat tartalmazó cikket ezzel a képpel:

abortusz_3_3.jpg

Magyarország, 1964. június 28.

"A jobb életre törekvés, amíg összhangban van a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társadalom érdekeit sértő önzéssé torzul. Napjainkban ez a káros önzés fiatal házasoknál gyakran tapasztalható, pedig bizonyos, hogy azok, akik most kényelmi okokból tehernek érzik a gyermeket, húsz év múlva keserves könnyeket ontanak majd, hogy az autó, a szórakozás, a kényelmesebb élet kedvéért lemondtak a legnagyobb örömről, a gyermekről. A bajt tetézi az, hogy sokan könnyelműen és ismételten szánják rá magukat a művi vetélésre, amely tönkreteszi a leendő anyák egészségét. Az orvosi bizottságot arra hozták létre, hogy orvos ítélje meg, indokolt-e vagy nem, hogy a várandós fiatal nő gyermeket hozzon világra. (Taps.) Az orvosi bizottságok vegyék komolyan feladatukat." Így szónokolt a gyermektelen Kádár János 1965 februárjában a parlamentben.

Ebből a beszédből erőt és reményt merítettek az abortusz-tilalom hívei. Tudniillik az abortusz bizottságok az akkor érvényes szabályozás mellett hiába vették volna komolyan a dolgukat, egyszerűen nem volt joguk megtiltani a terhességmegszakítást. "Van ugyan egy úgynevezett lebeszélő folyamat, de nem tudnék példát mondani arra, hogy ez bárkinél is sikerrel járt volna. Ugyanis egy-egy páciensre mindössze néhány perc jut, s még arra sincs módunk, hogy megismerkedjünk a jelentkező valóságos körülményeivel. A bizottságok jelenleg egy felesleges adminisztrációs folyamat részesei, tevékenységük ugyanis az abortuszok korlátozása szempontjából a nullával egyenlő." Ezt mondta az egyik ilyen bizottságban tevékenykedő Dr. Fülöp László orvos 1966 márciusában a Népszabadság kerekasztal-beszélgetésén, ahol felléptették az abortusz-tilalom apostolát, Fekete Gyula írót is, aki többek között gyermektelenségi adót sürgetett, s kijelentette: "Felháborítónak tartom, hogy még sajtót is kaphatott az a nézet, miszerint teljesen magánügy, vajon akar-e valaki gyereket vagy sem. Szó sincs erről. Közügy, a szó legteljesebb értelmében, s eszerint kell kezelni./.../... az anyaságot joggal elvárhatja a társadalom."

abortusz_3_4.jpg

Fekete Gyula a hatvanas években. (Hungaricana, Fortepan)

A kerekasztal-beszélgetést követő "vitát" Szabó László, az állampárt ortodox, belügyi szárnyának szócsöve azzal zárta le, hogy "az igazság mégis azok oldalán áll, akik arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az abortusz-rendeleten mindenképpen változtatni kell. A levélírók többsége azt javasolja, hogy az AB-bizottságoknak legyen módjuk megismerkedni a náluk jelentkező szociális és egyéb körülményeivel, s ennek alapján mérlegelhessék, vajon megadják-e az engedélyt a művi beavatkozásra, avagy sem." 

Volt tehát ilyen elképzelés, de ekkor erre még nem szánták el magukat. Inkább pozitív ösztönzéssel próbálkoztak. Jelentősen megemelték az (akkor még csak két vagy több gyerek után járó) családi pótlékot, bevezették, majd három évre kiterjesztették a GYES-t. A kor híres nőgyógyásza, Dr. Hirschler Imre a Tükörben azt nyilatkozta, hogy engedjék már végre forgalmazni a fogamzásgátló tablettát ahelyett, hogy az abortusz szigorításán és agglegényadón törnék a fejüket. 

abortusz_3_5.jpg

Dr. Hirschler Imre, kinek könyveiből nemzedékek ismerték meg testünk és születésünk titkait.

1968-ben végre - Czeizel Endrének a Beszélőben megjelent cikke szerint: a Nyugathoz képest egy évtizedes késéssel - nálunk is bevezették a fogamzásgátló tablettát, 1968-ben az Infecundint, 1969-ben a Bisecurint. Elsősorban ezeknek a tablettáknak a hatására kezdett el végre csökkenni az abortuszok száma. Czeizel cikke szerint a hetvenes években a fogamzásgátlást alkalmazók kétharmada már a tablettákat (vagy azokat is) használta. 

1973-ban, az ortodox kurzus mélypontján, az állampárt elszánta magát az abortusz szigorítására. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1973. február 13-án elfogadta a népesedéspolitikai koncepciót, mely sok ösztönző elemet is tartalmazott, de az is szerepelt benne, hogy „a terhességek művi megszakítására irányuló kérelmek elbírálására bizottságokat kell létrehozni, amelyek szigorú egyéni elbírálás alapján engedélyezhetik a műtétet". Eszerint az állam képviselői bárkitől megtagadhatták volna a (nem orvosilag indikált) abortusz lehetőségét. A koncepciónak erről az eleméről nem írtak a lapok, az év nyaráig, a koncepció végső kidolgozásáig nem lehetett tudni, hogy pontosan mire készülnek a pártközpontban, csak szállingóztak a rémhírek az abortusz betiltásáról. Amikor az újabb PB határozat után júliusban elkészült az Egészségügy minisztérium által jegyzett rendelettervezet, hatalmas aláírásgyűjtési akció indult a szigorítás ellen. Ez volt messze a legnagyobb állampolgári tiltakozó akció a forradalom és a rendszerváltás között. Több mint másfél ezren írták alá az országgyűlési képviselőknek címzett tiltakozó levelet. Az aláírók között Eörsi Istvántól Csurka Istvánig ott voltak a legkülönbözőbb áramlatok neves képviselői. Természetesen erről az akcióról sem írt semmit a pártállami sajtó. Ludassy Mária emlékeztetett az 1973-ról szóló "évesszéjében" a Beszélő hasábjain arra, hogy a tiltakozó akció főszervezőjét, "Kőrössi Zsuzsát - ötödévesen! - kirúgták az egyetemről, a párttag aláírókat fegyelmi bizottság elé citálták." Az ország összes egyeteméről kizárt Kőrössi Zsuzsa nem sokkal később férjével, Pór Györggyel, az 1968-os "maoista per" fővádlottjával együtt emigrált.

abortusz_3_6.jpg

Kőrössi Zsuzsa dokumentumfilmes, emberjogi harcos négy évtizeddel később.

 1973. november 2-án a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nyílt levélben szólította meg a Magyar Ifjúságban a magyar ifjúságot: "Az elmúlt hónapokban kósza rémhírek kaptak lábra, amelyek azzal riogattak bennünket, hogy visszatér a régről jól ismert teljes abortusztilalom. Azóta már tisztázódott, hogy milyen körültekintően és mindent mérlegelve döntött a kormány. Igaz, hogy megszigorították a művi terhességmegszakítást, de életbe lépett az a rendelkezés is, hogy a fogamzásgátló tablettákat — minden egészséges, érett nőnek, 18 éven felüli lánynak — SZTK-receptre felírhatják az orvosok." És még a szexuális felvilágosítást is bevezették "a családi életre nevelés" keretében a közoktatásba.

Az 1974. január elsején életbe lépett új szabályozás nem a "szigorú egyedi elbírálás" februárban rögzített elvére épült, hanem arra, hogy bizonyos kategóriáknak minden további nélkül engedélyezik az abortuszt, de akik azon kívül esnek, azoknak csak egyedi elbírálás alapján, különösen indokolt esetben. Azok maradtak abortuszra jogosultak, akik nem voltak férjnél vagy nem éltek együtt vele, akik együtt éltek ugyan a férjükkel, de nem volt saját tulajdonú lakásuk vagy bérleményük, továbbá akiknek volt már három gyerekük, vagy akiknek nem volt, de elmúltak negyven évesek, akik nagyon rossz anyagi helyzetben tengődtek, és volt még néhány kisebb kategória. A férjjel, lakással rendelkező, nem nyomorgó, nem túl idős egy-két gyerekesek estek el az abortusz lehetőségétől, már ha nem volt protekciójuk vagy korrumpálási lehetőségük. (L. Népszabadság, 1973. december 4.)

A nyilvántartott, legális abortuszok száma 1974-ben látványosan, 40 százalékkal csökkent, alig haladta meg a százezret, és a továbbiakban már mindig százezer alatt maradt. A különböző (elsősorban a lakáshoz jutást elősegítő) intézkedések hatására néhány évig kb. húsz százalékkal több gyerek született, de 1980-ra a születésszám már az 1973-as szint alá esett, és azután már alatta is maradt. 

A rendszerváltás után többször kormányozták az országot olyan politikai erők, amelyek vallási és/vagy "nemzeti" alapon az abortusztilalom pártján álltak, azt gyilkosságnak hirdették, és az abortusz istentelen, nemzetpusztító, a trianoni veszteséget megsokszorozó hatásáról is sok szenvedélyes szót szóltak. De bármit is szóltak, gyakorlatilag az 1956 és 1973 közötti abortusz-szabadságot állították helyre és tartották fenn mind a mai napig. Elvileg csak súlyos válsághelyzetben lehet a magzatot elvetetni, gyakorlatilag viszont bármikor, mert a várandós nő nyilatkozatát, miszerint ő súlyos válsághelyzetben van, az illetékes egészségügyi szolgálat köteles elfogadni és nem jogosult vizsgálódni. Ezt az abszurd jogi helyzetet, amelyet az Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek nyilvánított, immáron két évtizede hallgatólagosan ugyan, de teljes egyetértésben fenntartják a pártok, mert az abortusz-szabadságot se nyíltan támogatni, se megszüntetni nem merik. 

abortusz_3_7.jpg

Egy híres kép. A magzat fogja az őt operáló orvos ujját. Új Ember, 2001. december.

Eközben a fogamzásgátlás egyre hatékonyabb és egyre elterjedtebb gyakorlata az abortuszkérdést egyre jelentéktelenebbé teszi. Ma már évente mindössze 30 ezer terhességmegszakítás történik. Kevesebb, mint 1955-ben. Miközben a születések száma is sokkal alacsonyabb. Ma a születések és az abortuszok együttes száma nagyjából harmadakkora, mint fél évszázaddal ezelőtt. Harmadannyi közösülésből lesz tehát fogantatás, holott a közösülési hajlandóság vélhetőleg nem csökkent, hanem nőtt.

 

A sorozat első része.

A sorozat második része.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr4214173883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása