A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése. A sport kifejezés az angolba származott francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik.
De vajon milyen mulatságnak élnek a torzult lelkű migránsozó propagandisták? Vajon a sportszerűség - mint fogalom - ismert lehet számukra? A sportszerűség a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. A fair play egyszerre jelenti a szabályok, az ellenfél, a bíró döntéseinek, a közönség, valamint a játék szellemének tiszteletét, a csapatszellemet, a lojalitást, valamint az önérzetet a győzelemben éppúgy, mint vereség esetén.
Vajon mit ér a legszebben megterített asztal, ha a sarokban ott van egy egész kicsi kis szardarab?
Oda jutottunk, hogy a fizetett agymosók, már a ki nem mondott elvárásnak is lihegve akarnak megfelelni. Szerintük a német válogatott azért esett ki, mert Angela Merkel a willkommennel kilúgozta belőlük a küzdeni akarást. A franciák pedig éppen a migránsaiknak köszönhetően lettek világbajnokok.
Ha azt gondolod, hogy ezt az alantas faji megkülönböztetést nem lehet fokozni, akkor jön a Fidesz-szóvivő Hollik István aki a döntőről ezt merte mondani: „Egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal”
Erre tromfol Bencsik András - akinek 1989 -ben kezdődik az önéletrajza – egy sunyi árja szöveggel: „Ne búsúlj Horvátország! A franciákat megvertétek volna”
Annyira kíváncsi vagyok, hogy ezek az emberek, hogyan vélekednek mondjuk a nemzeti kincsünk, a Kubatov Gábor elnökölte FTC alábbi labdarugóiról: Abraham Frimpong (Ghána), Otigba Kenneth (Nigéria), Amodou Moutari (Nigéria), Miha Blazic (szlovén), Leonardo de Almeida (Brazil), Fernando Gorriarah (Uruguay), Julian Koch (Németország) Matias Rodrigez (Argentina), Ivan Petriak (Ukrajna), Rui Pedro (Portugália), Stefan Spirouski (Macedonia) Kjartan Finnbagason (Izland), Dejon Georgijevic (Szerbia), Davide Lanzafame (Olaszország).
Tudod mit? Nem érdekel! Én inkább Elek Gyulát idézem: A Ferencváros olyan, mint egy nagy család, itt mindenki mindenkit ismer és mindenki segíti a másikat. Számomra talán ez a fradizmus.
De nézzük a miniszterelnök alcsúti szomszédságában játszó „aranylábúak” közül néhányat.
Bacsana Arabuli (Grúzia), Danilovics Braniszlav (Szerbia), Diallo Ulysse (Mali), Gonzalo Vega (Uruguay), Heris Jonathan (Belgium), Klinar Denis (Szlovénia), Knezevic Josip (Horvátország), Latifi Liridon (Albánia), Mevoungou Patrick (Kamerun), Perosevic Antonio (Horvátország), Trajkovski Dejan (Szlovénia).
Én úgy látom, hogy Hollik felmenői egyikükkel sem puhította a nyereg alatt a húst, miközben poroszkált a lovon Levédiából a Kárpátok irányába. Miért kell ezt a ócska migránsdumát belekeverni a sportba? Van még lejjebb? Attól tartok, hogy igen!