Azt, hogy Bayer Zsolt egy ordas nagy tahó, mindenki tudta. Nem ért minket meglepetésként az sem, hogy homofób és, hogy bármikor szívesen fröcsögi tele a Magyar Hírlapot az agymenéseivel a liberalizmusról, az európaiságról és azok kudarcáról.

Először is. Bayer Zsolt azért írhatja le ezeket a kirekesztő, gyomorforgató baromságokat, mert a liberalizmusnak hála szólásszabadság van. Ez mellékes, de nem árt leszögezni. Mint ahogy azt sem, hogy Bayer Zsolt sokszor már maga sem élvezi azt, hogy ilyeneket ír, de hát ugye havi egymillióért már nem is olyan nehéz a magyar társadalom egy részét lenézni, semmibe venni, megbélyegezni.

Másodszor. Már Lakner Dávid is megírta itt az Alternatíván, hogy amit Ungár Klára tett, az felháborító és kártékony. Ez azonban nem menti fel Bayert. Attól még, hogy valaki nem képes mások (vélt vagy valós) identitását tiszteletben tartani, nem kell (nem szabad) szexista, homofób agymenéssel válaszolni. Azt írja Bayer, hogy joga van az undorához és a véleményéhez. Kár, hogy mindeközben elfelejti, hogy másokat másodrendű állampolgárnak bélyegez, hogy elvitatja előlük az azonos jogaikat. És mindezt megteheti, mert Európa és benne Magyarország még mindig támaszkodik az olyan liberális eszmékre, mint a szólásszabadság.

Harmadszor. Nem lenne lényeges, hogy Bayer Zsolt mit gondol, tényleg nem. A folyamatos gyűlölködésbe és harcba megfáradt, jól megfizetett, de egyébként teljesen jelentéktelen publicistát ma már valószínűleg többen olvassák a bal-, liberális- és valóban konzervatív oldalon, mint a sajátjai között. Szerepe is ennyi: felbosszantani a libsiket. Amiért most mégis megéri foglalkozni vele az az, hogy Bayer Zsolt képet ad arról, hogy mi az ország vezetőinek álláspontja. Nem csak azért, mert egykor Orbán közeli ismerőse volt (lehet ma is az), hanem mert jól jelzi (legalább annyira jól, mint a minapi Napi Gazdaságban megjelent kis butaság), hogy ma a párttól erre van igény, ma éppen homofóbabbnak kell lenni a jobbiknál (újfent kérdem: minek? mi végre?). És persze mi sem mutatja jobban, hogy ez a hivatalos álláspont, hogy Kocsis Máté lelkesen osztja meg facebookon a cikket. Mert szerinte ez így helyes, mert őt “lebuzizták”. Mintha az, hogy valakit melegnek gondolnak, katasztrófa lenne. Mert szerinte az is. Kocsis Máté szerint melegnek lenni rossz, bűnös, undorító és sértő dolog. Pedig nem az.

Negyedszer. A Fidesz egy homofób párt. Lehet, hogy tíz éve éppen nem volt az és lehet, hogy két év múlva megint nem lesz az, de ez a lényegen nem változtat. Akik ma a Fideszben politizálnak, azok felvállalják azt, hogy a párt (és az ország) első embere és annak hivatalos médiája és vezető politikusai, véleményformálói homofóbok. Ez persze megint nem újdonság, pusztán csak nem árt újra elmondani és az emlékezetünkbe vésni azt, hogy a Fideszt támogatni annyit jelent, hogy a nevünket adni a kirekesztéshez, a megfélemlítéshez és a gyűlölethez.

Ötödször. Nekünk, akiknek evidens az, hogy minden ember egyenlő és nem okoz különösebb kihívást megérteni az, hogy mindenkit egyforma jogok illetnek meg, rengeteg munkánk és rengeteg felelősségünk van. Egyszerű és kényelmes megoldás lenne az, ha nem vennénk tudomást mindazokról, akik ma a Fidesz (és a Jobbik) politikáját legitimálják, azonban nem vezetne semmire. Amikor pár napja a párbeszéd fontosságáról írtam, akkor nem arra gondoltam, hogy nekünk mindenképpen meg kell győznünk őket az igazunkról, hanem arra, hogy szükségünk van egy minimumra, ahhoz, hogy utána bármiről vitázni tudjunk. Ilyen minimum az is, hogy mindenki egyenlő, függetlenül attól, hogy melyik nemhez vonzódik, vagy, hogy melyik nemmel azonosítja önmagát. Hangsúlyozom ez lenne a minimum.

(A kép ennek a képnek a parafrázia.)