Abonyi Alma, Reményi Éva, Csalár Bence, Vágó Réka, Nagy Adrien (b-j.)

Egyre többször kerül elő a téma; „Mi vagyunk az egymillió designer országa. Túl sok a tervező. Telített a piac, hígul a szakma.” Ez így is van, viszont nem jelenti azt, hogy nincs szükség újabb tervezőkre. Pont most van csak igazán szükségünk olyan példákra, akik kreatívak, tehetségesek és rendkívüliek; ők azok, akik tovább tudják emelni a magyar design presztizsét. Ahogy mondani szokás; a tehetség (na meg a kemény munka) úgyis utat tör magának. Ezt igazolja az Absolut StudioFlow március 27-i esemény szereplőinek sikere is. Négy tervező, négy különböző stílus. A beszélgetés során Csalár Bence nemcsak arra volt kíváncsi, hogy érték el azt, hogy ma a magyar divat meghatározó alakjai között tartják számon őket, hanem arra is, hogy tudják fenntartani az érdeklődést, és mitől tud friss maradni a művészetük. Lent olvashattok egy kivonatot a beszélgetésből. 

A szereplők:

Abonyi Alma (Alma Abonyi): eredetileg szobrász, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett. A divatéletbe carbonszálas anyagokból készített már-már szobrászi minőségű táskáival robbant be, és egyúttal újraértelmezte a kiegészítőkről alkotott addigi elképzeléseket. A megújulás mestere; 2016-ban egy új vonallal jelentkezett, azóta pedig a NINE by Alma Abonyi prémium bőr táskái számos hazai influenszer kedvenc statement darabjai lettek. Alma színes egyénisége, merész megjelenése és nőiessége tükörképet mutat az általa tervezett darabokkal.

Nagy Adrien (Rienne Creations): kezdetben ruhatervezőként dolgozott, több éven keresztül volt tagja New Yorkban a Marc Jacobs Collection csapatának, ahol nemcsak a szakmai trükköket leshette el, de azt is megtanulta, hogy kemény munkával szinte bármi lehetséges. Hazatérése után alapította meg ékszermárkáját, aminek minden egyes darabja gondosan megkomponált műalkotás. Az aprólékos kézimunkán és a vintage hatáson kívül, a különleges alapanyagok, mint például a különböző kristályok, féldrágakövek vagy a hernyóselyem, teszik annyira különlegessé ezeket az ékszereket.

Vágó Réka (rekavago): itthon ő A CIPŐTERVEZŐ. Ha egy rekavago modellt választasz, akkor tudod, hogy nemcsak eszméletlenül vonzó leszel, de egy igazi alapdarabbal bővül cipőgyűjteményed. Réka a minőség mellett nagy hangsúlyt fektet a kényelemre, ami leginkább abból adódik, hogy évekig táncolt, és így megismerhette a magassarkú táncos cipők jótékony hatását. Saját kollekciói mellett szívesen kollaborál más művészekkel, dolgozott már Dobó Katával és Marge-zsal is. Cipői, legyen elegáns tűsarkú, nyári aqua szandál vagy éppen stílusos oxford, nem kiegészítik, hanem teljessé teszik a női lábat.

Reményi Éva (eve by Eva Remenyi): a geometrikus formák mestere, akinek ékszerei leginkább azokhoz szólnak, akik nem félnek kitörni a megszokott keretek közül, és megjelenésükben is az egyediségre törekednek. Közgazdász végzettségének köszönhetően a márkaépítés szárazabb területein is profiként mozog. Sajátos, összetéveszthetetlen stílusa hamar az ország egyik legelismertebb ékszertervezőjévé tette. Kollekcióról kollekcióra elkápráztat minket, ahogy csak a rá jellemző, egyedi módon képes a minimál stílust, a természet organikus mintáival ötvözni.

Jöjjenek a legizgalmasabb pillanatok!

KIÉGÉS VS ÖNMEGVALÓSÍTÁS

Adrien: Úgy tartják, hogy az ember tíz évente kiégésen megy keresztül. Nagyon sokáig dolgoztam ruhatervezőként, és el is érte a csúcspontot a karrierem, amikor kijutottam New Yorkba Marc Jacobs cégéhez. Amikor onnan hazajöttem, szerettem volna a munkámat hasonló színvonalon folytatni, és hasznosítani az összes tudást, amit ott sikerült megszereznem, de éreztem, hogy ez a terület nem a ruhákkal kapcsolatos. Elég nehéz időszaka volt ez az életemnek; végül akkor jött meg azt a friss lendületet, ami után régóta vágytam, amikor elkezdtem foglalkozni az ékszerekkel. Utoljára az egyetemista éveimben voltam ilyen lelkes; biztos mindenki átélte már, hogy milyen az, amikor reggel hatkor kipattan a szeme, és már alig várja, hogy elkezdje a munkát. Ez pont így történt, és még most is ezt az izgatottságot érzem minden egyes reggel. Közben pedig még mindig csak tanulóidőszakban vagyok, tehát közel sem látom az út végét.

Alma: Az én életem folyamatos fordulópontok mentén alakult. Reál tagozaton kezdtem, kémiával foglalkoztam, tizennyolc évesen saját döntésemből adódóan magántanuló lettem, és elkezdtem rajzsuliba járni. Úgy éreztem, hogy a vegyészet helyett inkább a művészi pálya lesz az, ahol megtalálom a helyemet. Elsőre felvettek a Képzőre, ahol aztán hat évig csak kísérleteztem. Kitaláltam egy olyan anyag eljárást, ami a carbon táskáim alapját adta. A diploma után viszont nálam is megjelent ez fajta kiégés. Éreztem, hogy nem az lesz az én utam, hogy majd szobrokat készítek, és évente párszor kiállítom azokat, hogy aztán visszakerüljenek a műterembe porosodni. Mindent egy új Bosch fúró indított el. Volt hozzá egy táska, én pedig kitaláltam, hogy bevonom majd ezzel a carbon anyaggal, és ezentúl ezt hordom magammal. Három hónap múlva azon kaptam magam, hogy ilyen táskákat készítek. Ebből lett az első kollekció, és egyúttal megalakult az Alma Abonyi márka.

Vágó Réka: Gyakran szembe jönnek különböző projektek. Ezeknek a kifutása mindig egy vagy több cipő, mégis mindig más a kiinduló pont. Most például hosszú évek után egy teljesen új területen fogom kipróbálni magam. Nemrég megkeresett egy cég, akiknek egészségügyi cipőket kell majd terveznem. Nagyon izgatott vagyok! Én azzal tudom magam újra tölteni, ha ismeretlen terepen, különböző szakmai kihívásokkal megbírkózva valami újat hozhatok létre. Ehhez elengedhetetlen, hogy nyitott legyen az ember, hiszen legtöbbször a jó beszélgetésekből jönnek ezek a lehetőségek.

Éva: Hat éve létezik a márka, és az első négy évben kielégített az, hogy ontottam ki magamból az új kollekciókat. Az utóbbi időszakban viszont valahol elkezdett mocorogni bennem valami; mivel az egész folyamat kiismerhetővé vált, egyre inkább érzem, lehet, hogy valahogy ki kellene szélesíteni ezt a spektrumot. Nagyon régi vágyam egy lakberendezési vonal elindítása, úgyhogy még az is lehet, hogy lesz belőle valami. Szükségünk van új kihívásokra!

EZ ÜZLET

Réka: Amikor elkezdtem ezt az egészet, tervezőként tekintettem magamra, de nagyon hamar kiderült, hogy még sok más feladatot is magamra kell vállalnom. Ilyen a projekt menedzsment, az ügyintézés vagy akár az adminisztratív dolgok kezelése. Ezek miatt a kreatív idő vészesen lecsökken, és meg kell tanulnod beosztani az energiáidat, mert amikor tényleg van időd, akkor kell elszabadítani a kreativitásodat. Egy hónapban általában három olyan napom van, amikor megadatik az a luxus, hogy csak tervezéssel foglalkozhatok. Amíg nem akartam ebbe beleállni, nagyon nagy szenvedéssel éltem meg. El kellett telni némi időnek, hogy elfogadjam, hogy a többi is a munkám része.

Alma: Nekem sem volt egyszerű elfogadni, hogy nem tehetem meg, hogy csak a műhelyben alkotok. Rá kellett jönnöm, hogyha nem teszem bele az energiát a márkaépítésbe, akkor nem lesz sikeres ez a történet. Ha valaki ezt korán felismeri, és van is affinitása ehhez a „körítéshez”, akkor sikerülhet. Ami szerintem nagyon fontos, hogy a márkád személyes legyen; itthon ez a legjobb módja a sikernek. Egy ideig tanultam pszichológiát, amit most nagyon jól jön.

Adrien: A New York-i években tanult dolgok egy részét jól tudom kamatoztatni a saját márkámnál is. Már kint elkezdett foglalkoztatni a kiegészítőkben lévő lehetőség. Feltűnt, hogy az emberek, amíg ruhában nem biztos, hogy törekednek az igazán minőségi dolgok viselésére, addig a kiegészítők terén nagyon igényesek. Kint a fast fashion üzletekben vásárolt ruhákkal szemben a táska, az ékszer csak luxus kategóriájú lehet. Amikor hazajöttem, tudtam, hogy a minőségből semmiképpen nem akarok lejjebb adni, de mivel egy luxus ruhamárkát nem lehet kicsiben kezdeni, így az ékszer mellett döntöttem. Ha a márkaépítést vesszük, akkor az ott látottakat nem tudom itthon használni, mert teljesen máshogy működik a piac.

KORTÁRS MŰVÉSZET, MINT INSPIRÁCIÓ

Adrien: Bár rengetegféle művészet, legyen szó képzőművészetről vagy más ágakról, jön szembe folyamatosan a social media csatornákon vagy a barátaimon keresztül, mégsem inspirálnak annyira, mintha elutazom egy másik országba. Ott szinte arcul csapnak a kulturális különbségek. Ez az, ami kihat a munkáimra.

Réka: Nem keresem az új kollekciókhoz az inspirációt, hanem azt a rengeteg inputot próbálom megszűrni, ami ér. Ez egyáltalán nem könnyű feladat. Személy szerint nagyon érdekel, hogy mi történik körülöttem a különböző társművészetekben, mert szerintem a világra érzékeny emberek egy irányba haladnak, még akkor is, ha nem tudnak egymásról. Az öcsém kortárs képzőművész, pontosabban festő, és rengeteget beszélgetünk művészetről, de ez általában nincs hatással arra, hogy milyenek lesznek a cipőim. Ha mégis befolyásol, az úgy jelenik meg, hogy milyen irányok mentén haladok tovább. Nekem megvannak a kis trükkjeim, és azokat vetem be, amikor be akarom indítani az agyamat a tervezés során.

KRÍZESEKEN TÚL

Éva: Elég biztonsági játékos vagyok, és talán ezért lehet az, hogy csak kisebb kudarcok értek eddig. Amit egyébként rosszul tudok megélni, az, ha éppen olyan időszak van, amikor nem vásárolnak az emberek, mert mondjuk iskolakezdés van, és máshova kell csoportosítani a pénzt. Vannak ilyen hetek, hónapok az évben, és mivel annyira személyesen kötődöm az ékszereimhez, ezt úgy élem meg, hogy nem elég jók. Ezt nagyon nehezen tudom helyre tenni.

Réka: A tavalyi év sok szempontból nehéz volt számomra, és kimondottan nagy problémákat kellett megoldanom. Amikor viszont ez sikerült, akkor éreztem, hogy mennyit fejlődtem általa. Azt hiszem, hogy egy coachnál sem tanulhattam volna többet. Persze az is épít, ha jó visszajelzéseket kapsz, de amikor megoldasz egy nehéz helyzetet, akkor vagy csak igazán büszke magadra. Ezek a szituációk nagyon helyre tudnak rakni; onnantól már tudod, hogy mit nem szabad legközelebb csinálni, és bár nem várom a következő kríziseket, de megtanultam, hogy minden kritikus helyzet megoldása után valami jobb következik.

Adrien: A krízisek gyakran a jó irányba terelik az embert. Lehet, hogy kijelölsz magadnak egy utat, amerre tartani szeretnél, de az élet közbeszól, és meghiúsítja azt. Ez ilyenkor nagyon nem szokott tetszeni, de eltelik egy kis idő, és kiderül, hogy úgy kellett történnie, mert úgy jó neked.

Alma: Az első kollekció a Design Héten debütált. Amikor nyáron meghívtak az eseményre, két és fél év kísérletezés után azt gondoltam, hogy pár hónap alatt simán befejezem a táskákat. Mondanom sem kell, egy héttel előtte még sehogy sem álltam. Emlékszem, bőgve vezettem le és vissza Tihanyba, le akartam mondani az egészet. Aztán mégsem tettem meg; az általam megítélt „félkész” darabokkal mutatkoztam be, és még így is nagy sikerem volt. Mindent ez indított el.

A DIVAT EREJE

Réka: Az én cipőim ereje például abban is meg tud mutatkozni, hogy ha egy vásárlómnak van olyan problémája, ami rontja az életminőségét, és kap tőlem egy olyan cipőt, ami segíti őt ennek az elrejtésében, vagy támogatja abban, hogy magabiztos legyen. Ilyenkor érzem, hogy teljesítettem a feladatomat.

Éva: Rékához hasonlóan, nálam is nagyon fontos a személyesség. Senkire nem adok olyan ékszert, ami nem áll jól neki, és az a tapasztalatom, hogy a hozzám forduló nők érzik is ezt az őszinteséget. Korábban nem tartottam annyira elegánsnak a márkámat, mint amennyire az. Aztán egyszercsak szembesültem vele, hogy rengeteg kifinomult nő jár hozzám. A vásárlóim mind elegáns nők, akik erőt sugároznak, és ezekkel az ékszerekkel ezt ki is tudják mutatni.

EGY NEM ÁTLAGOS NAP

Adrien: Amikor reggel felkelek, és kimegyek a reptérre, azt imádom! Elég gyakran utazom, de ahhoz nem eléggé, hogy átlagosság váljon a repülés.

Éva: Pont attól lesz ez az egész szerelem, hogy nem nagyon van átlagos napunk.

Réka: Számomra a nem átlagos nap, ami másnak átlagos, mondjuk nyugis; nem borul a napirend, nem kell megoldani semmi problémát. Szerintem egy kreatív ember azért választ ilyen pályát, mert nagyon jól tud improvizálni, és jól adaptálódik új helyzetekhez. Innentől kezdve kénytelen vagyok nap, mint nap új szituációkkal szembesülni.

A fotókat Bognár Bogi készítette.