Mi zajlik a kamaszok fejében?
2018. július 15. írta: FBEP_PSY

Mi zajlik a kamaszok fejében?

adolescents.jpg

Képzeljük el, hogy van egy jó kis cégünk, és a cégben két vezetőt alkalmazunk. Az egyik kiválóan hoz racionális döntéseket, mindent alaposan átgondol, megfontolt, a másik viszont rendkívül intuitív és hedonista, az érzéseire hallgat és a pillanat varázsa határozza meg döntéseit. Ez az elrendezés akár működőképes is lehetne, de egyetlen kis bökkenő van: a logikus vezető nehezen ébred, és csak 11 körülre esik be a munkahelyére; addigra a szenvedélyes vezető meghozza az aznapi fontos döntéseket, és így előbbire már  csak a tűzoltás marad!
Egy ilyen nap jól mutatja, hogy hogyan is néz ki az esetek túlnyomó többségében a serdülőkor. És nem azért, mert a kamaszok rosszak, hanem egyszerűen a racionális ész az érzelemvezérelt területei az agynak nem egyszerre “kelnek”, nem egyszerre érnek.

A kamaszkor rendkívül sok változást hoz a fiatalok életében. Miközben a felszínen meg kell birkózniuk a szülőktől való függés oldódásával, és szembe kell nézniük a felnőtt élet első döntéseivel, testük is megváltozik kívül-belül. A látszólagos keménység és öntudatosság mögött a serdülők nagyon is sebezhetők és esendők, könnyen kerülnek érzelmileg felfokozott állapotba, amit sokszor a szülőknek sem könnyű lekezelni.  Miközben egyik pillanatban a tanácsadás az elvárt szülői reakció, máskor pont ugyanezért vannak kizárva a fiatal életéből.

Az érzelmek feldolgozásáért és az érzelemvezérelt döntéseinkért a limbikus rendszer felel. Ez a terület lép működésbe, amikor érzelmileg telített kontextusban kell döntéseket hoznunk. Az a serdülőkori érzés, hogy egy erős ösztön hatására úgy érzi a fiatal, hogy valamit mindenképpen meg kell tennie, ehhez az agyi területhez kapcsolódik. A serdülők impulzívabb viselkedése abból ered, hogy még nem képesek megfelelően korlátot szabni a hirtelen jövő késztetéseiknek, mert a viselkedést szabályozó elülső agyi területek (prefrontális területek) csak fiatal felnőttkorra, az érzelmi feldolgozást végző területekhez képest csúszással érik el a megfelelő érettségi szintet. Ugyan vannak a fiatalok impulzivitásában egyéni különbségek, de fiatal felnőttkorra a fokozott érzelemvezéreltség és impulzivitás jellemzően  alábbhagy. 

bike-jump-teens-by-antoine-lv-photography.jpg

A két előbb említett agyi terület aszimmetrikus éréséhez hozzáadódik még, hogy serdülőkorban erőteljesebben aktiválódnak a jutalomhoz kapcsolódó agyi területek. Ezt gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy amikor azt nézték fMRI-vel, hogy hogyan reagál gyerekek, serdülők és felnőttek agya egy várható jutalom hatására, akkor a serdülőknél a jutalomhoz kapcsolódó agyi területek működése sokkal erőteljesebb volt, mint a másik két csoportnál. Ez a fokozott jutalom iránti vágy és a gyengébb kontroll vezet ahhoz, hogy a serdülők azonnal szeretnének mindent, ami jutalommal kecsegtet, és nem feltétlenül mérlegelik racionálisan a következményeket.

Végül, de nem utolsósorban az egyik legnagyobb hatást a fiatalok életére ebben az időszakban a kortársak gyakorolják. Ahogy gyengül a szülői kontroll, úgy lesz egyre nagyobb a barátok hatása. Mindamellett, hogy a kortársaknak számos pozitív hatása van a társas fejlődésre, úgy tűnik, hogy a fiatalok kockázatvállaló magatartását is növeli a barátok jelenléte. Egy-egy rizikós helyzetben a többiek jelenléte képalkotó eljárások eredményei szerint ingerli a jutalmazórendszert. Ez azt jelenti, hogy kockázatos kimenetelű helyzetben a fiatalok a többiek jelenlétében vonzóbbnak érzékelik a pozitív kimenetelt, mintha egyedül lennének. Egy érdekes kísérletben fiatalok vezetést szimuláló játékban vettek részt, amelyben veszélyes kereszteződéseknél kellett eldönteniük, hogy megállnak-e vagy tovább haladnak, annak tudatában, hogy a pálya végén jutalom várt rájuk. Az egyik feltételben a játszó fiatal úgy tudta, hogy a többiek figyelemmel kísérik a játékát, míg a másikban egyedül volt a játék alatt. Mindkét feladatban nézték a fiatalok agyi működését. A felvételek egyértelmű eredménnyel szolgáltak: mások jelenlétében a fiataloknak az agyában sokkal erősebb működést mutattak a jutalomhoz kapcsolódó területek, és a működés erőssége arányosan kapcsolódott a kockáztatás valószínűségével.

Érzelemvezéreltség, alacsonyabb kontroll, fokozott jutalomvágy és erőteljes baráti hatások. Ezek jellemzik tehát a kamaszok életvitelét. Azt gondolom, hogy szülőként tehát fontos látnunk, hogy bizonyos viselkedések nem a gyerek rossz természetből fakadnak, vagy mert rosszul neveltük, hanem a fejlődés természetes velejárói, akkor is, ha szülőként borzasztóan nehéz és aggodalommal teli szakaszról van szó. Nem az tehát a megoldás, ha gyerekünket búra alá helyezzük, hanem odaforduló, elfogadó magatartással viseltetünk iránta, akkor is, ha hülyeséget készül éppen csinálni és akkor is, ha már túl van rajta. Sokkal több esélyünk van megkímélni gyerekünket a veszélyektől egy nyitott, tabumentes viszonyban, ahol kritikus helyzetben beszámol nekünk élete fontos eseményeiről, mint egy tiltásokkal teli szülő-gyerek kapcsolatban, ahol nem marad számára más, mint a titkolózás.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.  

 

 

Forrás:

  • Chein, J., Albert, D., O’Brien, L., Uckert, K., & Steinberg, L. (2011). Peers increase adolescent risk taking by enhancing activity in the brain’s reward circuitry. Developmental science, 14(2), F1.
  • https://www.aarc.ab.ca/blog/secrets-teenage-brain

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr3914113037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tonuzobakerdez 2018.07.16. 12:11:19

Tetszett a poszt, és hozzá lenne egy kicsit offtopik kitérős kérdésem (nyugodtan törölheted, ha zavaró spam a hosszú kommentem):

Kamaszkori mobiltelefonos+tévés függéssel súlyosbított elég komoly apátia leküzdésére lenne valami jó anyagod? Van konkrét esetleírásom is, amihez keresem a gyógyszert:

Adva vagyon egy (szerintem) jó képességű 13-14 éves tinédzser: vág az esze, kiválóan multitaskol, elképesztő reflexei, reakcióideje van.
Ami érdekli azonnal felszedi, iskolát 4-5-ösök szintjén abszolválja kvázi tanulás nélkül, kivéve a matek, mert azzal többet kell küzdenie.
Társas kapcsolatai mind a kortársak, mind a felnőttek irányába kifejezetten jó.
Látnivalóan képes értékes, "élet apró örömei" típusú boldogságra (nem kell "megvásárolni a szeretetét" mondjuk egy nagyobb mobiltelefonnal).
Kötelességeket, házi munkát totálisan negligálja, eliminálja (melyikünk nem hasonló korban, azaz ez még bőven kezelhető gond lenne).
Összességében jóindulatú, jólelkű, annak ellenére is, hogy van benne a tinik önzéséből (de nem kóros mértékben, szvsz).

A nagy baj az, amiért írok: hogy meglévő kreatív energiáit nem fejleszti (sőt amortizálja, pusztítja brutális léptékű médiafogyasztásával), nincs semmi motivációja, nem akar fejlődni, érdeklődés hiányában nem akar tudást szerezni, semmit nem olvas, mondhatni totálisan inaktív saját kis világának komplementerében. Még az informatika szinten sem érdeklődik (ami kell neki belőle azt kitúrja, de több nem érdekli).
Nem lehet szabad levegőre vinni, nem lehet rábeszélni kalandparkra társaival (mert "rengeteg idő esik ki" ami időt a sötétben az okostelójával és távirányítós tévével tudhatna együtt eltölteni, mesterségesen torz müvi világában). Ezt az önpusztítást látni kívülről rettenetes élmény. Ide nem elég a tévé és mobiltelefon elvétele, hiszen helyébe kéne valamit pótolni.
Sajnos kvázi stimulálhatatlannak látszik a tini, pedig nagyon kéne benne valahogy a belső motivációt felébreszteni, hogy elborzadjon saját önpusztításától. És nagyon nehéz elfogadni, hogy 13+ évesen reménytelen a helyzet.

PS: Igyekeztem mindent leírni, még akkor is, ha nem konkrét megoldást várok. Adalék: pszichológus foglalkozott vele (külön is, szűlővel együtt is), gyakorlatilag kijelenthetően eredmény nélkül. Az apátia kiváltó okai egyébként lényegileg beazonosíthatók, sajnos nem megszüntethető vis maior traumák vannak mögötte (ez adottság).

segar 2018.07.16. 13:13:48

"vagy mert rosszul neveltük" - hát akkor szeretnék földhöz ragadni. Úgy megkérdezném, hogy a kedves szülő(k) milyen példával állnak elő, ha a "modern" fogyasztásról van szó?
___
Nem kétséges, hogy a genetikai háttér nagyjából adott, és mondhatjuk állandónak is (bár ez sem igaz a vegyipar korában). Szóval amikor pl. egy szülő minden reggel nutellás "kenyeret", pelyheket, gyári tejet, ipari lekvárokat tol, műanyag kanállal, műanyag tálakból - akkor mégis mit vár?
___
A mai fiatalok zavart fejlődését a vegyileg szanaszéjjel szennyezett (és felgyorsult) környezet jobban befolyásolja, mint a genetikai alapok. Néha azon csodálkozom, ilyen körülmények közt (még) csak ekkora a baj... :|
süti beállítások módosítása