Sajnos a cím ellenkezője is pont ugyanolyan igaz, mivel egy tartósan stresszes munkakörnyezet akár éveket is elrabolhat az ember életéből.
Mit tehetünk, ha azt érezzük, munkánk elszívja minden energiánkat?
Szerencsére van megoldás.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a túlhajszolt, pihenés nélküli munka hatalmas kockázati tényező. Kutatók 9 évig figyeltek 12 000 személyt. Azt találták, hogy 32%-al többen haltak meg szívinfarktusban azok közül, akik nem vettek ki rendszeresen szabadságot. Szintén megdöbbentő tanulmány, ahol azt találták, hogy azoknál a személyeknél, akik nem élvezték munkájukat, hanem kiégésről számoltak be, 79%-al magasabb a szívproblémák száma, mint azoknál, akik szerették munkájukat.
Mi lehet annak az oka, hogy a munkahelyi stressz kockáztathatja (de akár meg is rövidítheti) életünket? (Ne tévesszen meg senkit, hogy kicsit messziről indulunk, de a munkahelyi stressznek nagyon érdekes és összetett gyökerei vannak.)
Minden az agyban kezdődik...
A szimpatikus idegrendszernek van egy olyan reakciója, amit „Harcolj vagy menekülj!” -válasznak szoktak nevezni. Szervezetünk ezen működése egy evolúciósan fennmaradt mechanizmus, ami régen például egy tigris támadásakor jött igen jól. A modern - tigriseket leginkább az állatkertben tartalmazó – világban viszont már ritkábban van rá szükségünk. Manapság leginkább olyan helyzetekben szokott működésbe lépni, amikor fizikai veszélynek vagyunk kitéve.
Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy a járdáról lelépve hirtelen észrevettünk egy autót, éreztük, amint másodpercek töredéke alatt megemelkedik pulzusszámunk és vérnyomásunk, adrenalin szintünk az egekbe szökik, majd érezzük, hogy szívünk hevesen kezd verni. Ezekre a fiziológiás mechanizmusokra van szükségünk ahhoz, hogy szervezetünk mozgósítani tudja minden tartalékát, hogy a veszélyes helyzetből élve kerüljünk ki. Ez a fent említett "Harcolj vagy menekülj" reakció. Miután az autó nem egy reálisan legyőzhető ellenfél számunkra, agyunk a „Harcolj vagy menekülj!” -válaszokból a menekülést választja, és leadja testünknek az ehhez szükséges parancsokat.
És hogyan feleltethető meg a tigris vagy autós veszély egy munkahelyi stresszes szituációnak? Személyközi kapcsolatainkból származó konfliktusaink ugyanúgy képesek ártani nekünk nap, mint nap. Mindenkinek megvan a maga története, de lássunk pár tipikus példát:
- A beosztottal ok nélkül kiabál főnöke, de ő csak elfordul és tűr szó nélkül.
- A bolti eladónak rendszeresen késve küldik meg fizetését, de ahelyett, hogy szólna, örül, hogy legalább megjön a havi összeg.
- Az intenzív osztályon dolgozó nővér már sokadik éjszakai műszakot csinálja a héten, de nem mondhat nemet, mivel munkaerő híján a betegeknek szükségük van rá.
- A kutató eredményeit szemtelenül felhasználja egy kutatócsoport, de ő ezt már csak a publikálás után veszi észre.
- A tanár egyre vörösödő arccal nézi szemtelen diákjait, de nem képes visszafogni az egyre nagyobb káoszt.
Érezzük, mi az a lényeges közös pont, ami elfojtásra kerül a fenti és még sok-sok munkahelyi szituációban?
Az, hogy a benne lévő ember csendben marad, mikor belül szétfeszíti a mondanivaló. Ebben a helyzetben a beosztott, a nővér, a tanár is a „Harcolj vagy menekülj!” állapotába kerül, de a helyzetben lévő személy se elmenekülni, se harcolni nem képes. Nem teheti meg. Szervezete viszont tartós stresszben marad.
Mivel agyunk a vészhelyzetek „megúszásáért” felelős része (amygdala) nem képes felismerni, hogy főnökünk (aki amúgy épp a „fejünket harapja le”) nem egy tigris, aki meg akar enni minket. Pontosan úgy viselkedik, mintha egy agresszorra akarna minket figyelmeztetni. Agyunk minden hasonló helyzetben azt kiabálja nekünk: „Veszély! Harcolj vagy menekülj!”
Miért kellene emiatt aggódnunk?
Amint agyunk leadja a vészjelet, a szimpatikus idegrendszer akcióba lép. Megemelkedik a vérnyomás, szaporábbá válik a pulzus, elöntik a szervezetet az olyan (kártékony) hormonok, mint az epinefrin és kortizol. A leginkább egészségkárosító hatás azonban az, hogy ideiglenesen leáll a szervezet önjavító működése, ami képes elpusztítani a rákos sejteket, harcol a fertőzések ellen, javítja a károsodott fehérjéket, lassítja az öregedést, és aminek optimális működésével akár száz évig is élhetne mindenki.
A stressz azonban minden ilyen folyamatnak gátat szab ideiglenesen. A sok stressz akár fizikai tünetté is válhat. Ilyenkor nagyon komoly munka jut a szív- és érrendszerre, aminek túlzott terhelése hosszútávon hirtelen szívhalálhoz vagy strokehoz is vezethet.
A japánoknak külön neve is van a végzetes kiemenetellel járó munkahelyi stresszre. Ez a Karoshi.
Mit tehet az, aki tudja, hogy munkahelyi környezete árthat egészségének?
Könnyű azt mondani, hogy váltson munkát, mert a jó munka akár életet menthet. Ez nem ilyen egyszerű. Természetesen, ha van rá mód, váltsunk. Valósítsuk meg álmainkat! A legfontosabb, hogy csökkenteni kell a stressz válaszokat, helyzeteket. Ha erre nincs lehetőségünk (mert munkahelyünkhöz vagyunk kötve, vagy elhivatottak vagyunk, és nem akarunk kilépni), akkor fontos lenne szervezetünknek lehetőséget adni a pihenésre és relaxálásra.
Mert a jó hír, hogy van megoldás.
A sok-sok munkahelyi stressz okozta ártalom negatív hatása ellensúlyozható, ha tudatosan odafigyelünk. Ha ez sikerül, akkor a szervezetnek lehetősége lesz bekapcsolni az önjavító mechanizmusait. Mert, hogy ilyenünk is van szerencsére!
Szervezetünk képes bevetni a károsító stresszhatásokat ellensúlyozó erőit, amelyet Dr. Herbert Benson, kardiológus relaxációs válasznak nevezett el. A relaxációs válasz képes megszüntetni a stressz választ, bekapcsolja a paraszimpatikus idegrendszert, visszaálltja a szervezet öngyógyító mechanizmusait, amelyek képesek a szervezetet károsító hatásokkal szembeszállni, megjavítják az okozott károkat, helyreállítják a szervezet egyensúlyát.
Az öngyógyító mechanizmusokra azonban időt kell szánni. Egy nehéz nap után relaxáljon mindenki úgy, ahogy az neki a leghatékonyabb. Valaki a barátaival találkozik, hogy lazítson. Sokaknak a jóga, a mozgás vagy a meditáció tud a legtöbbet nyújtani.
Létezik kifejezetten egy relaxációs válasznak nevezett technika, amelyet Benson fejlesztett ki. Állítása szerint ez a 20 perces technika annyi stressztől szabadítja meg szervezetünket, mint egy 3-4 órás alvás. (Következő cikkünkben bemutatásra kerül néhány relaxációs módszer mellett a Benson-féle relaxációs válasz technika is.)
A mai rohanó világban néha alig van időnk testünkkel foglalkozni. Azonban ha önmagunkról van szó, nem érdemes rövid távon gondolkozni. Tegyünk a hosszú, egészséges életért, és szánjunk időt magunkra!
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!
Forrás:
- https://www.psychologytoday.com/blog/owning-pink/201307/why-engaging-in-work-you-love-could-save-your-life
- Gump, B. B., Matthews, K. A. (2000). Are vacations good for your health? The 9-year mortality experience after the multiple risk factor intervention trial. Psychosomatic Medicine, 62(5):608-12.
- Toker, S., Melamed, S., Berliner, S., Zeltser, D., Shapira, I. (2012). Burnout and risk of coronary heart disease: a prospective study of 8838 employees. Psychosomatic Medicine, 74(8):840-7.
