Erich Johann Albert Raeder 1876. április 24-én egy Hamburg melletti kis településen, Wandsbeckben (ma Hamburg egyik külvárosa) született, és Kiel Kreuzenban halt meg. Pedagóguscsaládból szár- mazott, 1894-ben belépett a tengerészeti iskolába. 1897-ben (tehát alig 21 évesen) már tiszti rangja volt, és részt vett a közel-keleti háborúban. 1903-1904-ben elvégezte a Tengerészeti Akadémiát; a haditengeré- szet információs szolgálatához osztották be, majd kinevezték a Hohenzollern császári jacht navigációs tisztjévé. 1912-ben már korvettkapitány.
Az I. világháború előtt Hipper első vezérkari tisztje volt, akinek mindvégig nagy tisztelője maradt. Ebben a beosztásban vett részt a harcokban Dogger-bank- nál és Jütlandon.
1917-ben fregattkapitánnyá léptették elő, majd kinevezték a Köln cirkáló parancsnokává. 1918. októbertől visszahívták Berlinbe a birodalmi tengerészeti hivatal központi osztályá- nak irányítására. 1919 novemberében sorhajókapitánnyá léptették elő.
A ranglétra következő fokát az ellentengernagyi kinevezés jelentette 1922-ben. Ezután folyamatosan haladt előre: előbb tengerészeti felügyelő, majd az északi-tengeri erők pa- rancsnoka, 1925-ben altengernagy, 1928-ban a Reichwehr haditengerészetének vezérkari főnöke, majd 1935-től a III. Birodalom haditengerészetének főparancsnoka volt. Ebben a minőségében nagyszabású hajóépítési programba kezdett, melynek alapja csatahajók gyártása volt, egyúttal kezdeményezte a „zsebcsatahajók" építését is. De ő volt a kezde- ményezője a tengeralattjáró-flotta kiépítésének is.
1939-ben előterjesztette tervét Nagy-Britannia északi-tengeri uralmának megtörésére a norvégiai tengeri bázisok felhasználásával. Ennek megfelelően 1940 áprilisában meg is kezdte a norvég hadjárat tengeri hadműveleti tervének kidolgozását. Az ő műve volt az angliai partraszállás előkészítése is, bár véleménye szerint a német tengerészet ekkor még nem volt kellőképpen felkészülve erre a feladatra.
Többször vitába keveredett Hitlerrel, aki nem engedélyezte további nagy hajók építését, és megtiltotta a kockázatosabb vállalkozásokat. Ennek következtében Raeder flottája nem volt képes megakadályozni a szövetséges konvojok eljutását Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba. 1943. január 30-án a sorozatos kudarcok után Hitler nyugdíjaztatta, helyét pedig Dönitz foglalta el.
A szovjet tisztek 1945. június 23-án Berlin-Babelsbergben, otthonában tartóztatták le. A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék Rudolf Hess-szel és Walter Funkkal együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte az 1-3.§ alapján, vagyis támadó háború közös kiterveléséért, előkészítéséért és megvalósításáért, valamint a Hágában elfogadott és a genfi konferencián megerősített hadi törvények megszegéséért. Tíz évi börtön után be- tegsége miatt 1955. szeptember 26-án szabadon engedték a Berlin-Spandau-i börtönből, 1960. november 6-án halt meg.
Több tanulmány szerzője, közülük a legfontosabbak: Az 1914-1918-as tengeri háború és A cirkálók háborúja a nemzetközi vizeken. 1957-ben Életem címmel megjelent önéletírása is.
*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra