Azt hiszed, bátorítod, de a gyerek összeroppan tőle: 3 mondat, amit ne mondj neki

Nem mindegy, hogyan beszélsz vele a gondjáról. Egyes mondatok visszafelé sülnek el.

beszelget
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Sorolhatnánk, mennyi minden van, ami felnőttszemmel nézve nem tűnik akkora problémának, de egy gyerek számára komoly aggodalmak és feszültség forrása lehet. A szülő támogató jelenléte elengedhetetlen, hogy mindez oldódjon. Ha érzi, hogy számíthat a megértésre, a gyerek felől később is nagyobb eséllyel marad meg a bizalom.

Nem mindegy ugyanakkor, hogy az odafigyelő szülő mivel bátorítja gyermekét. Legyen szó akár a barátaival való ellentétéről, akár egy iskolai tantárgy miatti aggodalmáról, az alábbi mondatok sajnos csak mélyíthetnek a bajon, és a gyerek önértékelésének is árthatnak.

Nem nagy dolog!

Nagy tévedés szülőként nem komolyan venni a gyerek problémáit. Azok elbagatellizálása a meg nem értettség érzését kelthetik. Azt sugallja, hogy a szülő nem tanúsít elegendő empátiát. A gyerek ettől egyedül érzi magát a bajban, és feszültsége tovább halmozódik.

Ami a gyereket aggasztja, az számára igenis nagy dolog az adott pillanatban. A szülőnek figyelembe kell vennie, hogy minden életkornak megvannak a maga problémái. Épp olyan komolyan kell venni, amit mond, amilyen komolyan mondja a gyerek. A feszültséget csak megértéssel sikerülhet oldani.

Például, ha a gyerek összeveszett egy barátjával, a köztük lévő konfliktust nem szabad jelentéktelennek gondolni. A gyerek félhet, hogy nem békülnek ki, retteghet, hogy egyáltalán nem lesznek barátai, vagy épp meg lehet bántva. A kapcsolatukat helyrerázó megoldás a keresendő. Ha pedig nincs békülés, a gyereket át kell segíteni ezen is.

Más gyereknek is sikerül, neked miért ne sikerülne?

Más gyerekekkel, osztálytársakkal, pláne testvérekkel példálózni nem szabad. A gyerek ettől rosszabbnak érezheti magát a többieknél, hiszen a szülő akarva-akaratlan szembeállítja a gyereket a többiekkel. Ők azok, akiknek sikerült, a gyerek pedig a másik oldal, akinek ugyanezt az eredményt tudnia kell produkálni.

A gyereket a legjobb abban a szellemben nevelni, hogy mindenki másban jó. Nem baj, ha valami az egyik gyereknek sikerül, a másiknak pedig nem, mert egy következő dologban éppen fordítva lesz. Törekedni és próbálkozni kell, de rendben van, ha valami mégsem megy - ez természetes.

A cikk az ajánló után folytatódik

Nem vagy te olyan béna, hogy ne sikerüljön!

Ezt mondja a szülő, de a gyerek annyit hall belőle: ha nem sikerül, akkor viszont béna vagy. Óvatosan kell bánni a jelzőkkel. Jobb, ha a gyerek olyan tulajdonságait soroljuk, melyek alapján képes lehet megcsinálni az adott dolgot.

Olyan pozitív példákat is lehet hozni, amikor a jelen esetben is hasznos tulajdonsága vagy képessége megcsillant. Ettől nőhet az önbizalma. Például, ha fél a távolugrás felmérésétől, emlékeztetni kell, hogy a családi túrán milyen ügyesen ugrotta át - kis túlzással a cél érdekében - a hatalmas árkot, elsőre. Vagy, ha a matematikadolgozattól fél, megdicsérni, múltkor milyen ügyesen kiszámolta, mennyi zsebpénzt kap majd év végéig.

Végül ismét érdemes hangsúlyozni, hogy mindenki másban jó. Megnyugtató lehet a gyerek számára az a tudat, hogy a szülő, akármilyen eredményt produkál is a gyerek, ugyanolyan büszke lesz rá. Segíthet, ha ismeri a javítási lehetőségeket, és a szülő hasonló korban megélt, pozitívan végződő élménye is jó kapaszkodó a gyerek számára.

Ezt is szeretjük