Bár az egész családunk pestófüggő, mégis nagyon nehéz üveges, kész pestóból finom keveréket találni, amelyik pedig valóban igazán jó, az már annyira sokba kerül, hogy jobban megéri néhány cserép bazsalikomot venni és abból készíteni.
Miután apukám rájött a bolti bazsalikomok hosszú életének titkára, végre olyan szép mennyiségű friss levelet arathattunk le egyszerre, hogy az már elég volt egy nagy adagnyi pesto elkészítéséhez. Az eredeti genovai recept fenyőmaggal készül, de mi most diót tettünk bele, nemcsak azért, mert az volt éppen kéznél, hanem mert nagyon szeretjük vele.
Mozsárban készítsük, ne aprítóban
A pesto elkészítésének nem is igazán a mag a kulcsmozzanata, hanem az aprítás technológiája. Azt a se nem sima, se nem túlságosan darabos állagot, ami az igazán tökéletes pestóhoz kell, csak mozsárban lehet elérni. Az aprítógéppel nem mindig sikerül, nehéz eltalálni azt a bizonyos pillanatot, mikor már nincsenek benne nagyobb darabok, de nem is pépesedett egészen simára a szósz.
Így a színe is szép lesz
Nem beszélve arról, hogy az aprító felmelegíti az egyveleget, ami így világoszöldből sötétzöldbe fog átmenni. Ha mégis az aprítót választjuk, érdemes a lehető leglassabb fokozaton dolgoztatni a gépet és használat előtt minden alapanyagot és eszközt hidegen tartani.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
