Minden háziasszony tarsolyában ott van az az egy-két dobjuk össze típusú sütemény, ami egész egyszerűen szuper finom és megunhatatlan. Amit imád a család, ami minden alkalommal mosolyt csal az arcokra.
Az én Nagymamámnak is van ilyen. Nem is egy. De most csak egyet hozok, egy nagy klasszikust, a túróst. Ő mindig így szokta mondani: csináltam túróst. Semmi sincs ok nélkül, a túrósnak a neve és az elkészítése is egyszerű.
Az íze és az állaga tökéletes. A tésztája kellemesen lágy, harapható pitetészta. A töltelék könnyű, krémes, nem túl édes. Alkalomadtán egy kis kapor is kerül bele.
Kaporral, de anélkül is isteni
Most is akart bele rakni a Mama, de sajnos nem kapott se a piacon, se a maszeknál. Sajnáltam is kicsit a dolgot, mert szeretem nagyon a kapros verziót. Mindig is úgy voltam vele, hogy ez valami különös dolog, amolyan békebeli konyhai forradalom, hogy a finoman édeskés túrókrémbe kapor kerül. Szóval, ha valakinek van kedve, tegyen bele nyugodtan. Igazán különleges lesz úgy.
Ha nem szimpatikus az ötlet, akkor sincs tragédia. A túrós magában is frenetikus, tényleg abbahagyhatatlan.
Fotó: Pataki-Szabó Fruzsi/Sóbors
