A Pészach-i ünnepi asztal kihagyhatatlan étele, pontosabban édessége a macesztorta. Történjen bármi, az ünnepi asztalon mindig megtalálható.
Amúgy is imádok sütni, így nem volt kérdés, hogy rám hárul ez a nemes feladat. Először nehéznek találtam, mert a piskótasütés nálam kétesélyes, vagy felemelkedik, vagy nem, vagy "fojtós" lesz, vagy nem, én pedig nem szeretném, hogy az ünnepi vacsora után tálalt édesség csalódás legyen a családnak, főleg a gyerekeknek, akik igazából végig ezt várják.
A macesztorta piskótáját azért is nehezebb megcsinálni, mert a Pészach-i vallási előírások szerint kizárólag kovásztalant lehet használni, ráadásul a maceszliszt jóval tömörebb, mint a sima. Ennek ellenére a maceszliszt nagyon érdekes, kicsit diós ízvilágú, amit a beleforgatott darált dió még inkább kiemel. Ne sajnáljuk a krémet a rétegek közül, és akkor biztosan nem lesz száraz a süti.
Piskótatészta nyolc tojásból
Nyolc tojásból? Kérdezte a gyerekek dédnagymamája első alkalommal, amikor feltálaltam a macesztortát. Ági dédi, aki azóta már sajnos nincs köztünk, bizalmatlansággal vegyes kíváncsisággal kóstolta meg, de az első falat után rögtön láttam, hogy meggyőztem. Utána már csak apósomat kellett, aki amúgy minden csokoládés édességért rajong, úgyhogy az nem volt nehéz feladat.
A receptet Fűszeres Eszter blogjáról néztem, annyi változtatással, hogy sima dióval csináltam és a krémbe a kakaóporon kívül belefőztem egy tábla magas kakaótartalmú étcsokoládét is, amitől a torta gyönyörű sötét színt kapott. Nálunk a Sacher torta is nagy kedvenc, így a csokis rétegek közé baracklekvárt is tettem, amitől még puhább lett a sütemény. Egy szó mint száz, ez a cseppet sem diétás, ámde cukorbomba édesség megkoronázza az ünnepi asztalt.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors
