Így sózzátok a húst grillezéskor: a csirkét bátran, a disznónak trükkje van
Sózás kisokos grillezéshez. Disznó, csirke, meg bárány is

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

Amikor elkezdtem főzni, néhány hónap múlva kiragasztottam a tűzhely fölé egy libazöld post-it-et. Az állt rajta: Hajni, sózd meg! Talán a mama kóstolás nélküli főzése okozta, hogy a legalapvetőbb fűszer elmaradt, talán a széllelbéleltség. Sok hosszú és viszontagság nélküli év után a post-it újra kinn van, a szülésem után ugyanis, úgy tűnik, elveszítettem az ízérzékelésem és akármit főzök-sütök, minden sótlan lesz. Másoknak. Nekem pont jó.

A vállvonogatás a konyhában annyit ér, mint a helyi zsírégetésre való törekvés azzal a rosszul végzett felüléssel, ami leginkább egy meztelen csiga hosszas haláltusájára hasonlít inkább, mint hasprésre.

Pedig itt a nyár, igen a nyár, mivel idén tavasz reggel nyolctól tízig van. Nyáron pedig grillezünk, jelentsen ez bármit. Általában a túl forró faszénre hanyagul odavetett tarját jelenti, hiába, a grillezők Zsíros Macája olyan, mint a régi idők ezerkettes Ladája: megy az, csak víz és benzin legyen. Meg némi olaj.

A grillre a Zsíros Macán kívül amúgy nyugodtan feldobhatunk mást is, szóval, itt a sózási nagyokos, ha ki akarunk lépni a komfortzónából.

shutterstock 413328976

A húsok sózása nagyobb para, mint az, hogy „ki szabad-e nyitni a sütőt a piskóta sütése közben”. Arra mondjuk még nem találtam logikus magyarázatot, hogy miért kéne nyitogatni a sütő ajtaját, miközben sül a piskóta, de ezt tudjuk be az én kekec, a kákán is csomót kereső természetemnek. Az utóbbi időben eluralkodott, általános vélekedés szerint azonban, ha a húsokat besózzuk, akkor kivonjuk belőlük a vizet, kiszárítjuk őket és sülés közben csizmatalppá válnak. Ehh, ördögözik, nem kiszárad az! – mondaná a mama. Szóval, sózzatok bátran, csak ésszel, ha nincs is. Mondaná megint csak a mama. Mondom, hogyan.

Jöjjön hát a disznó, Magyarország kedvenc húsa

A disznót, ha rántjuk, ha sütjük, ha grillezzük, mindig közvetlenül sütés előtt sózzuk be. Ennyi.

Jó, tudom, most mi lesz a féltve őrzött családi recepttel. Ami után a múltkor is megnyalta mindenki a tíz ujját. És micsoda hülyeség ez, a húsnak a sótól lesz íze. Nem, a húsnak a hústól van íze, nem a sótól. A disznóhúsnak, akár rántjuk, akár sütjük, akár grillezzük, nem kell órákig a sóban állni. Az előtt kell sózni, hogy elkezdjük sütni. Ha nagyon nem megy a fenti tény befogadása, képzeljük el, ahogy a rács előtt állunk és laza, már-már nagyképű mozdulatokkal tekerjük a sót a húsra. Ez elég Insta-kompatibilis, nem? Na ugye. Nemcsak az imidzsünknek, a húsnak is jót tesz.

Hamburger

Én magam a „hogy törne le a keze tőből, aki még egy listát ír arról, hol vannak a legjobb burgerezők Budapesten” híve vagyok, ugyanakkor szívesen eszem jó hamburgert, és ha módom van rá, sütök otthon is. Sőt, az esküvőnkön is hamburger volt a lakodalmas menü, a vőlegény sütötte.  A rácson. Ha valahol, itt végleg megdől az a téveszme, hogy a húst nem szabad besózni, a hamburgerhúst nyugodtan sózzuk be a sütés előtt.

hamburger

(fotó: Pixabay)

Fontos, hogy ezt darálás és a zsiradék hozzáadása előtt tegyük. Kiváló hamburgert készíthetünk jó minőségű tarjából, ekkor a húst kockázzuk fel, sózzuk be, takarjuk le és hagyjuk 6-8 órán keresztül állni. Akik a marhahúsra esküsznek, járják le a lábukat jó hús után, vegyenek szegyet vagy nyakat, darabolják fel és sózzák be. Hagyják állni, akár egy napig is. Ezután adják hozzá a zsiradékot (vesefaggyút), a húspogácsákat pedig süssék ki úgy, ahogy szeretik.

Csibe. Városiaknak csirke

Itt aztán ész nélkül, bátran lehet. Én mondjuk csak ismerek olyat, aki hallotta, hogy valaki látta, hogy grilleztek egész csirkecombot, de azt mély meggyőződéssel állítom, hogy a csirkét, legyen akár egész comb, akár mellehúsa, sózzátok be bátran akár egy nappal előtte. Tegyetek hozzá fűszereket is, az ipari mellnek legalább lesz valami íze. A csirke bírja a sót, nem szárad ki, nem lesz semmi baja, az íze karakteres, markáns lesz. Persze nem baj, ha durvább szemű tengeri sót,  és nem liszt finomságú sót használtok.

Jöhet a nagyágyú, a bárány

grill1

(fotó: Pixabay)

Jó, hát tisztában vagyok vele, hogy bárányt csak elvetemültek grilleznek, egyrészt az ára miatt, másrészt mert itt és most lendülünk át a „na, tök jól indult ez a SóBors, de innentől kezdve egy sort sem olvasok, ezek is tolják ezt az úrhatnám sznoboskodást, pfff” felhasználóbarát vízválasztón, ami dühös kommenteket és Facebook leiratkozásokat eredményez, de higgyétek el, bárányt grillezni megéri. Sóval. Ez a hús az, amit nem kell félteni a kiszáradástól és attól, hogy csizmatalppá szárad. Nyugodtan sózzátok-fűszerezzétek be egy-két nappal a sütés előtt, rozmaringozzátok be, csak könyörgöm, ne csináljatok hozzá mentás zöldborsópürét, mert az unalmasabb, mint az aszalt szilvába tekert bacon, mint előétel. Só és bárány tehát mehet, sőt, kötelező.

Ha nekem nem hisztek, keressétek fel Hestont, ugyanezt mondja ő is.

Ezt is szeretjük