Tudják, mi jön a 360° után?
Ugye az attól is függ, milyen az a fok. Mert ha nem Celsiusról, Fahrenheitről vagy Kelvinről van szó, hanem például egy körről, akkor a 360° után – tényleg csak a biztonság kedvéért: ez a kör központi szöge, vagyis ennyivel körbejártuk a kört – mi jöhetne még? Csak a már, a már megint, a visszatérés?
Erre a kérdésre kapunk egy választ hamarosan Szálinger Balázst a kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb szereplőjétől (akinek személyesen is nagy rajongója vagyok). Két évvel a 360° című kötete után – amiből egyszer már idéztem is – hamarosan megjelenik ugyanis a 361° című, amiből egy versét már publikálta is a Jelenkor (a képre kattintva a teljes verset olvashatja a Jelenkor oldalán).
A kötet október első felében jelenik meg, néhány versét már ismerem, egyelőre az egyik kedvencem a Vihar előtt, mutatom az első három versszakot, kiderül belőle, hogy miért is.
Lent, Tekijánál félórája ünnepelteti magát egy eső.
A szürke eget a víz színére vonta,
Összevarrta, addig tart a világ.
A szorosba beragadni látszik a köd, forog,
Táncol és összeköttetést keres az éggel,
Mintha engedélyt kérne valamire.
Szemben Szerbia, zöld hegyek, a Városlövető
Boldogasszony-templom tornya felől
Olvadékony kis bagolyhuhogás.