Öt éve történt a XXI. század egyik legszörnyűbb tömegmészárlása, a mai napig sincsenek következményei
2013. augusztus 21-én a Damaszkusz elővárosának számító, a kormányhadsereg által ostromolt Gúta két negyedére is szaringázzal töltött rakétákat lőtt ki a kormányhadsereg. A támadás - az Aszad-rezsim céljainak megfelelően - elsősorban polgári áldozatokat követelt, valószínűleg ezernél is többet. Akkor még a nemzetközi közvélemény nem volt hozzáedződve a szíriai polgárháború kegyetlenségeihez, ezért óriási volt a felháborodás, Barack Obama elnök ki is jelentette, hogy "Aszad átlépte a vörös vonalat", azután később mégis visszatáncolt a katonai beavatkozástól (aminek akkor talán lett is volna értelme).
Damaszkusz és az őt támogató Oroszország kapásból álhíreknek minősítette a szarintámadás tényét, pontosabban megpróbálta azt az ellenzéki milíciák nyakába varrni. Az ügy vizsgálatát Putyin következetesen megpróbálta elgáncsolni az ENSZ-ben, és a laboratóriumi jelentéseket még 2018-ban is koholmánynak tartotta.
Azonban elkerülendő a nyugati beavatkozást Aszad 2013-ban kénytelen volt vállalni teljes vegyifegyver-arzenáljának leszerelését, és külföldre szállítását. Az orosz garanciával tett vállalást azonban a szíriai rezsim nem teljesítette, sőt, az elkövetkezendő években is meglehetős rendszerességgel vetett be különféle vegyifegyvereket saját lakossága ellen (annyi haszna volt a részleges leszerelésnek, hogy a szarin helyett főleg klórt használtak, ami kevesebb áldozatot szedett). 2017-ben és 2018-ban a hasonló esetekre az Egyesült Államok már érzékenyebben reagált, nagyon-nagyon korlátozott csapásokat mért a vegyi csapásokkal kapcsolatba hozható szíriai létesítményekre.