A sors úgynevezett tréfája lehet az, hogy lemaradtam egy világnapról
Pontosabban az, hogy melyikről és miért. Szombaton, 19-én volt az Európai Elhízás Elleni Nap, ami apropóján a Pécsi Tudományegyetem Gyermek Prevenciós Központjától kaptam egy felmérést arról, hogy a szülők mennyire félnek attól: a gyerekük elhízik. A válasz egyébként lehangoló:
semennyire.
A felmérés szerint a náthától is jobban féltjük gyerekünket, mint az elhízástól, a szülők leginkább a végtagtöréstől féltik a gyereket, és legkevésbé amiatt aggódnak, hogy túlsúlyos lesz. A gyerekprevenciós szakemberek szerint a legnagyobb baj az, hogy bár az anyák kétharmada tud arról, hogy az elhízás kockázata gyerekkorban a megfelelő táplálással és életmóddal jelentősen csökkenthető, nagyon kevesen tesznek is ezért bármit. A szakemberek 10 pontos listában szedték össze, mit tehetnek a szülők már a terhesség kezdetétől a gyerek elhízása ellen, ebben éppúgy szerepel az, hogy a várandós anya ne hízzon el, mint az, hogy lehetőleg legalább hathónapos korig anyatejjel táplálják a csecsemőt vagy a gyermek étvágyának szülői elfogadása, az, hogy ne erőszakolják saját elvárásaikat a gyermekre.
Ja, és hogy miért maradtam le erről a világnapról? Mert egy előző esti csülökvacsora után a nap nagy részét epegörccsel fetrengve töltöttem, és kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy a leveleimet nézegessem.