Ma is tanulságos mese, de hogy ment ez át a cenzúrán '75-ben?
Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy a gyerekeim megunták, hogy esténként két-három rövid mesét olvasok fel, kérték, legyen inkább egy hosszú, az még jobb, ha másnap is folytatódik. Meg harmadnap is.
Először meséltem, ami eszembe jutott, Ogni, a kis sárkány indult el a világ körül, de csak körbeért, aztán Bernard kutya keveredett el Barcelonában, de csak megkerült, aztán Marci egér indult el Ementáliába, szegény már nem ért oda, ezt a mesét valahol egy nagy folyó közepén elengedtem, inkább hosszú meséket rejtő könyvek után kezdtem kutatni és rábukkantam erre, nem is értem, hogyan jelenhetett meg 1975-ben.
Remek bizonyítéka annak, hogy a kritikus gondolatoknak hogyan adott menedéket a gyermekirodalom. (Ma is létezik ám ez a gondolati búvópatak izé, nézzék meg a Bábszínházban a Csillagszemű juhászt, most is megy.)
Páskándi Géza majdnem ötven évvel ezelőtti meséje arról szól, hogy Fogország királya – oké, királyság, ezt miért ne lehetne kritizálni – Zápfog király betiltja a nevetést.
Nem részletezem, a lényeg, hogy ezt a lakók utálják, de legfeljebb otthon a négy fal között mernek nevetni, maguktól nem kezdenek rendszerváltásba a király és az ő kezes parlamentjével szemben.
Jön viszont egy legény külföldről, aki először talál egy kiskaput a nevetéshez, aztán a király titkát is felfedi, hogy miért is tiltja a nevetést, mire a király kivégezné, de megijed, hogy a legény a nyilvánosságnak az utolsó pillanatban elmondja a titkot, ezért inkább száműzi.
A legény meg azt tudja, hogy a titok felfedése kevés a fogországiak lázadásához, úgyhogy lelép. A szomszédos Cukorországból folytatja a szervezkedést: megcukrozzák a folyót, Fogországban mindenkinek megfájdul a foga és ekkor már tényleg mérges lesz a nép. A legény visszaszökik és közli: a fogatok a király miatt fáj, aki ráadásul foghíjas is, ezért tiltotta a nevetést.
Na, a fogfájás és a titok felfedése együtt már elég a lázadáshoz, Zápfog királyt elzavarják. Hogy tényleg rendszerváltás-e azt nem tudom, köztársaság lett ugyan, elnökkel, aki nem más lett, mint a király egykori tanácsadója, Bölcsességfog. A külföldi legény meg továbbvándorolt, hogy máshol is retrográd rendszereket döntsön meg. Fogország meg boldogan él, míg meg nem szuvasodik.
Hogy a sorok között olvasás legvidámabb barakkjában ez hogyan jelenhetett meg, azt nem tudom.