Ezt a klassz Pick-relikviát kaptuk a legszebb magyar vízerőműből
Volt egy posztunk pár napja az Urbanistán az újlipótvárosi Turul-házról, amit Phönix-háznak is neveznek. Ez a hatalmas, háztömbnyi épület akkora volt, hogy a maga idejében a "metropolisok felhőkarcolóihoz" hasonlítgatta a sajtó. Valóban jó sokan laktak benne, rengeteg olvasónk is, úgyhogy remek nosztalgiaparti indult meg a cikk alatt a kommentekben.
Régi szomszédok találtak egymásra, és olyan sztorikat emlegettek fel, hogy mondjuk
- margitszigeti termálvíz folyt a csapból időnként, ami sárgára festette a kádat,
- a kert közepén egykor egy szökőkút is volt,
- a házmester végigliftezte az egész házat egy kukával, úgy szedte össze a szemetet - után persze büdös maradt a felvonó,
- nem volt mindenkinek kulcsa a lifthez, akinek volt, az magasabb lakbért fizetett,
- az előszobákban sokáig megmaradt a telefon, amivel a házmestert lehetett hívni egykor,
- a háború után az udvaron színielőadásokat is tartottak, Gobbi Hilda is fellépett,
- a szembe levő ház állványzata egyszer ledőlt, és az utca felett nekiborult a Turul-háznak.
Na de akit érdekelnek a részletek, az bogarásszon a kommentek közt! Ami legalább ilyen izgalmas, hogy a posztnak volt egy mellékszála is: a Pick Ede-táblák. Ezek vannak kint ugyanis a Phönix-ház aljában a redőnyökön, a gyáros történetét el lehet olvasni a linkelt posztban. Egy kedves olvasónk, Dzsó ezen felbuzdulva küldött egy Pick Ede-táblát az ország egy egész másik pontjáról.
Mégpedig a Gibárti-erőműből. Ez az ipari épület a neve alapján bárhol lehetne a Balkánon is, de valójában itt van Encs mellett (mint arra Tibor felhívta a figyelmemet, 2006 óta Gibárt ismét önálló település - kösz!) és olyan jól néz ki, hogy valószínűleg azoknak is tetszik, akik mindenféle erőműtől irtóznak.
Nem csak az épület szép, de a gépei is. Na meg gyártó nevét megörökítő táblácska is. Akit érdekel, itt az épület Műemlékem-adatlapja.