Így zár be stílusosan egy filmkölcsönző
A James Dean Filmkölcsönző majdnem negyedszázadig volt jellegzetes és biztos pontja a Király utca körúton túli szakaszának.
Sorsát ugyanaz pecsételte meg, mint ami létrehozta: a technikai fejlődés. A kilencvenes évek elején gombamód szaporodtak a videotékák, előbb házi módszerrel másolt kazettákat kölcsönöztek, kicsit később a minőség és a jogtulajdonosok érkezése miatt kénytelenek voltak átállni a gyári kazettákra. Persze egy hosszú átmeneti időszakban minden filmből csak egy jogtiszta volt a lakótelepi garázsokban viruló boltokban, a többi maradt másolt.
A kilencvenes évek második felében érkezett az első komolyabb kihívás, megkezdte működését az RTL Klub és a TV2. A tékák egy idő után elvesztették a Zs-kategóriás filmek rajongóit, amelyik nem zárt be, az más irányt vett. Kávézót, találkozóhelyet alakítottak ki, és olyan filmekre álltak rá, amit a kereskedelmi televíziók akkor sem adtak volna le, ha húszan biztatják őket. A művészfilmek rajongói pedig örömmel kölcsönözték ki akár hetente az Amélie-t, vagy a Nagy kékséget. Aztán persze a VHS minőségét ütötte a DVD, amit meg a Blu-ray, a sávszélesség pedig egyre inkább lehetővé tette a torrentek percek alatti lekapását, így a kölcsönzők szépen lassan tönkrementek és lehúzták a rolót.
A James Dean Filmkölcsönző működésének 8857-ik napján zárt be, idén már nem nyitott ki. De azért jó kis 25 év volt, köszönjük!