A New York Times úgy beállt Clinton mögé, hogy vésővel se lehet kikaparni onnan
A New York Timesról lehet tudni, hogy demokrata beállítódású. Az Egyesült Államokban pedig a médiapluralizmus némileg máshogy működik, mint Európában. Ráadásul Donald Trump megosztó személye miatt eddig is láthattunk a szokottnál markánsabb állásfoglalásokat.
A lap nem óvatoskodott, az egyszerűen "Hillary Clinton for president" címen futó írás rögtön azzal indul, hogy a támogatásuk a Clinton "intellektusa, tapasztalata és bátorsága iránti tiszteletben gyökerezik". Ahogy írják, egy normális választási évben szépen egymás mellé állítanák a két jelöltet, és összehasonlítanák őket, ez viszont nem egy normális választási év, mert nincs mit összehasonlítani. Szerintük az egyik oldalon ott van a nagy tapasztalattal és pragmatikus elképzelésekkel rendelkező Clinton, a másikon viszont csak egy semmi konkrétat nem közlő, de az égből a csillagokat is leígérő Donald Trump áll.
A cikk egyértelművé teszi, hogy nem puszta véleménynyilvánításról van szó, kifejezetten az a lap célja, hogy meggyőzzék a bizonytalankodkat, akik vonakodnak egy demokratára, egy Clintonra, az elit egy tagjára szavazni. Szerintük nem pusztán arról van szó, hogy Clinton a kisebbik rossz, mert legalább nem Trump, hanem hogy a négy évtizede a közt szolgáló volt First Lady a legalkalmasabb ember arra, hogy választ találjon napjaink kihívásaira, a terrortól a globalizálódó gazdaság kihívásain át a növekvő elitellenességig.
Bár úgy tűnhet, a cikk idáig Clinton igazi dicshimnusza, az valójában még csak ezután következik: egy megfontolt, szorgalmas, az esetleg becsúszó hibáiból is ritka nagy alázattal tanuló, jogvédő honanya képe rajzolódik ki, aki sose rest pártvonalakon átívelő együttműködést kovácsolni, ha az Ügy úgy kívánja. Mindezt államfőhöz méltó határozottsággal, de a kollégák szavát is meghallva. Még olyan mondatok is elcsattannak, mint az, amelyik azért méltatja Clinton, mert mást mond egy ügyben, mint korábban:
Néhányan talán opportunizmusként értékelik az eltolódását, de mi értékeljük, hogy megérkezett a jó álláspontra.
A cikk Clinton emailbotránya mellett se megy el szó nélkül: a volt külügyminiszter rossz döntést hozott, amelyet jogosan követett szigorú vizsgálódás, de ennek végeztével lehet végre az elnökséggel járó valódi kihívásokra koncentrálni.
És ezeknek a kihívásoknak a fényében Trump a maga igazi, kisképernyős, valóságshow-s méretére zsugorodik,
– zárul a cikk.
A lap azt ígéri, a következő publicisztikában kifejtik azt is, miért tartják Trumpot a legrosszabb jelöltnek, akit a két nagy párt bármelyike produkált a modern amerikai történelemben.