Ünnepeljük a magyar jazzt! #1 Dresch Mihály (mert mostantól végre hivatalosan is így írják: jazz)
Óriási ünnep ez minden magyarnak, határon innen és túl! Több évtizedes adósságát törlesztette ugyanis az MTA azzal, hogy az új helyesírási szabályzatban bevezette (beismerte!):
Mi ezt most azzal ünnepeljük, hogy bemutatjuk néhány kedvenc dzsessz jazz felvételünket.
Az első nálam a sorban Dresch Mihály, a szaxofonos-dudás-fuhunos-énekes zenész, akitől a New York-i, Blue Note-hoz és Carneggie Hallhoz szokott dzsesszfanatikus jazzfanatikus ismerőseim is minden alkalommal le vannak döbbenve, ha hallják. Játszik népzenét, dzsesszt jazzt, és a kettőt keveri is. Itt például egy dzsessz jazz sztenderdet, Duke Ellington Sentimental Moodját játssza fuhun nevű hangszerén, ami egy furulyaszerű fafúvós cucc, de szaxofonos billentyűkkel. Ő maga fejlesztette ki. Nézzük:
Ünnepeljük a magyar jazzt!
Alkalmi sorozatunkban az Index szerzői kedvenc jazz felvételeikkel ünneplik, hogy az új helyesírási szabályzat szerint immár hivatalosan is magyar szó a jazz. A sorozat összes posztját megtalálja itt.