Személyes nekrológot írt Overdose-ról az, aki együtt izzadt vele Alagon
Tegnap jött a szomorú hír, hogy Overdose, a magyar csodaló meghalt, nem is meglepő, hogy a Nemzeti Sport is búcsúzik tőle a maga módján.
A maga módján.
Sinkovics Gábor egy olyan zavarba ejtő nekrológgal vesz búcsút Overdose-tól, hogy meg is kérdeztem tapasztalt, Nemzeti Sporton edződött szerkesztőmet, hogy ez nem paródia-e. Azt mondta, nem.
A legkülönösebb mondatok következnek a Dózi az örök vadászmezőkön című nekrológból. Így indulunk:
Most már elmondhatom neked, Dózi, mert épp az örök vadászmezők felé vágtatsz, így nem hallod: büszke voltam rád.
A szerző ezután a nekrológ formai követelményeinek megfelelően felelevenít egy személyes történetet:
Emlékszem, amikor ott álltam melletted Alagon a tréning után, izzadtunk mind a ketten egy forró nyári napon, és készült rólunk egy közös fotó, amelyen pontosan látszott, te szerényen a háttérbe húzódsz.
A dicséret sem maradhat el.
Dózikám, mindig beérted abrakkal a sok abrakadabra és varázsszó helyett.
A tartalmas élet árnyoldalait sem hallgatja el a szerző.
Az már a te külön balszerencséd, hogy magyarnak vallhattad magad.
Overdose visszavonulásáról is megemlékezik a szerző.
Mintha az Aranycsapat vonult volna vissza, Dózikám, úgy éltük ezt meg.
És végül a szokásos zárófordulat, amely szerint nem kellett volna ilyen korán itthagynia minket.
Tízévesen még bőven élhettél volna a sok kanca között.
Tényleg érdemes az egészet elolvasni!