Mikor tüsszenthetük bele mandulafagylaltba? Ha infuenzásak vagyunk, segít az irodalom
Következzék egy nem minden apropó nélküli vers – mármint ha apropónak számítjuk azt, hogy dögrováson vagyok. És ez egy átlagos szombaton még nem is lenne rendkívüli, ha a dögrovás gyomor- és fejfájásban, kimerültségben, fémes szájízben és a másnaposság számos egyéb tünetében öltene teste. De én a két gyerekkel együtt vagyok dögrováson, és már napok óta, és tegnap, a rendelési idő lejárta előtt félórával még tízen voltak a gyerekorvosi rendelőben. Szóval köszöntsük szeretettel az influenzát az alábbi sorokkal (forrás: innen).
Petri György: Bagatelle
Orrot fújni jó.
Szabadulsz valamitől,
ami nyúlós, csekély, mégis nehéz:
nincs hová odakenni.
Orrot fújni rossz.
Zajként terjed tova,
szomszédos szobák
csendjében kavarja fel
alvások nádvizét.
Kanyarban a motoron
jártasság vagy bátorság.
Papírvattába higiénia,
ha éppen lába nem kelt a pedálos
tisztasági vedernek.
De mandulafagylaltba
prüsszenteni nyálkasörétzáport,
a keményített tejszínfityulára:
csak egész fiatalon
vagy majd egész öregen, öregem.
Addig a vasalt zsebkendő legyen
zsebünkben figyelmeztető
minden kívül-belülről
jöhető rosszra.