Basszátok meg a puskátokat! - nézzék meg, mit mesélt a háborúról a Don-kanyart megjárt Boldizsár Iván
Hetvenöt évvel ezelőtt ilyenkorra teljesen összeomlott a 2. magyar hadsereg a Donnál. Azért jó dolog az internet, mert néha értelmes dolgokat is lehet találni rajta. Például Sára Sándor nyolcvanas évek elején készített dokumentumfilm-sorozatát, a Krónikát, amit tiszteletre méltó módon maga a Magyar Honvédség tett fel a Youtube-csatornájára.
A 25 részes sorozatban olyan magyar katonák mesélnek, akik megjárták a Don-kanyart. Számomra minden háborús film a legerősebb érvet jelenti a béke mellett. Nem tudom, van-e olyan, igazi háborút megjárt ember, aki azt mondja: a háború jó dolog. A sorozat egyik legérdekesebb darabja számomra a Tűzkeresztség című rész, amiben Boldizsár Iván író és újságíró mondja el visszaemlékezéseit (tekintsünk el most az ő ötvenes évekbeli, kommunista káder korszakától). Boldizsár itt 1 óra 16 percben arról beszél,
- hogy bár karpaszományos őrmester volt, nem akart beszállni a tisztek autójába, mert akik ott voltak, azok közül az egyik tiszt "egy ökör volt, a másik egy svihák",
- hogy az első világháborút megjárt apja azt a tanácsot adta neki az induláskor, hogy a lövedéknek szimata van, és aki fél, az izzad, a golyó pedig ezt megérzi, és azt találja el,
- hogy ő már akkor megsebesült, mielőtt a frontra ért volna, mert amikor egyszer visszaugrott a Don-kanyar felé tartó vonatra, eltörte két bordáját,
- hogy az a tiszt, aki meg akarta mutatni nekik, zöldfülűeknek a háborút, és mindenkit csak vaddisznószarnak nevezett, rendesen a nadrágjába csinált, amikor Kurszk környékén szovjet vadászgépek kezdték el lőni a vonatukat,
- hogy mennyire tragikomikus volt, amikor a németek modern automata fegyverekkel voltak fölszerelve, a magyar katonák pedig nyúlvadász karabélyokkal lövöldöztek,
- hogy mennyire skizofrén állapot volt, hogy a németek vereségének szurkolt,
- hogy amikor decemberben hazaengedték őket szabadságra, és semmi mást nem akartak, csak végre a feleségükkel, menyasszonyukkal lenni, a legtöbb katona csődöt mondott az ágyban,
- hogy 1942 karácsonyán szinte minden katona sírt a fronton,
- hogy a dermesztő hidegben, a teljes szétesettségben és a kaotikus visszavonulás közben néhány tiszt csak azzal volt elfoglalva, hogy szolgálati gépkocsijával mentse a fronton összeharácsolt, amúgy teljesen haszontalan szajréját,
- hogy amikor a visszavonulásnál Boldizsár megnyitotta a raktárakat, az egyik katona a vállára kapott egy füstölt oldalast, a fegyverét pedig "basszátok meg a puskátokat" felkiáltással eldobta,
- hogy amikor a mínusz 30 fokban vizelni akartak, a lefagyott ujjaikkal nem tudták kinyitni a sliccüket, így a többiek nadrágját az gombolta ki, akinek még mozogtak az ujjai,
- hogy a visszavonulás közben egyszer legalább mindenki bepisilt vagy bekakált, mindenkinek hasmenése lett a kristályosra fagyott szardíniakonzervektől,
- hogy amikor az ötvenes években behívták lekáderezni, azt kérdezte tőle a beszélgetőpartnere, hogy miért nem állt át azonnal a Vörös Hadsereghez, mire ő azt mondta, csak az kérdezhet ilyet, aki nem volt háborúban, mert ő semmi mást nem akart, csak élve hazakerülni.