Íme, ez történik, amikor a lehető legkevesebb lóerőt mossák az autómosóban
Én annyira vidéki vagyok, hogy gyerekkoromban az utcánk nem volt leaszfaltozva, a házunk előtt több lovaskocsi ment el egy nap, mint autó (átlag 2:1). Aztán a dicsőséges szocializmus urbanizációs törekvései nyomán leaszfaltozták, hogy nem egészen félévvel később feltörjék az aszfaltot, mert hozták a vezetékes gázt. Aztán persze visszaaszfaltozták, és pár évig nem kellett hozzányúlni, míg az út széle szét nem repedezett annyira, hogy fel kelljen újítani. Mondanom se kell, hogy a felújítás után, egy éven belül újra feltörték, jött a vízművek csatornázni vagy a csatornaművek vizezni vagy mi.
No de ez mindegy is, a lényeg tehát az, hogy eléggé vidéki vagyok ahhoz, hogy távol álljon tőlem a vidékizés, vagy ha vidékizek, akkor olyan hitelesen beszélhessek róla, ahogy egyszeri fideszes simicskázik vagy Orbán Viktor sorosozik. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy az imént szembejött velem ez a videó a Facebookon, és bár a szülővárosomról van szó – vagy talán épp azért, mert a szülővárosomról van szó – annyira az jutott eszembe, hogy úristen, ez a vidékiség deluxe kiadása.
Aztán meg az, hogy végül is azt már tudtuk, milyen volt a lóvasút. És most az is megtudhattuk, milyen a lówash. (Felkészül Norbi és a lócarb. Bocs.) Na de elég is ennyi a lóból, jöjjön a videó.